A napkeleti bölcsek - Mt 2:1-12

A napkeleti bölcsek – avagy az Úr Jézus imádata

Mt 2:1-12

n  A keleti bölcsek… A legkevésbé értett szereplők karácsonykor. Általában hárman vannak, akiknek a neveit is tudni vélik: Gáspár, Menyhért, Boldizsár... Királyi koronákkal, földig érő ruhákban ábrázolják... Egy ázsiai, egy afrikai, egy közel keleti – mint az ENSZ poszterein lévő arcképek...

n  A bölcsek fontosabbak annál, minthogy kiiktassuk őket a karácsonyi történetből.

I. Keresték a Messiást

n   A Messiást nemcsak a bölcsek keresik, hanem Heródes is. A keresőket csoportosítani lehet: akik gyűlöletből keresik, akik közömbösségből nem keresi, és akik imádni akarják.

v  Van közömbösség, van alattomos bosszúállás.

v  Nem keresik az írástudók. Pedig nekik kellett volna leginkább keresniük! Kívülről idézni tudják az Írásokat, és mégsem csatlakoznak a bölcsekhez. Ők tudták, hogy mi van megírva Mik 5:2. 6-ban.

n   A bölcsek érdeklődnek, örülnek, hódolnak, áldoznak. A Messiás mindenkié – Ézs 60:3.

n   A keresésben vannak segédeszközök: vezette őket a csillag, az Ige, emberek. Rátaláltak.

v  Te ki által, mi által találtál rá? (Péter, Pál, Filippi börtönőr, Lidia, Onézimosz…)

v  A keresésében sok meglepő, furcsa dologgal találkozhatsz: akiknek tudniuk kellene, azok nem sietnek Őt imádni, akik pedig nem tudják, azok vezetést kapnak. Zsolt 32:8 – „szemeimmel tanácsollak téged”.

v  Messziről jönnek a Királyt imádni. Istennek vannak szolgái ott is, ahol nem várod.

v  Nem mindig a legkiválóbbak adják Istennek a legnagyobb dicsőséget. (Szíro-főniciai asszony. özvegyasszony 2 fillérje, vámszedők)

v  Hiába az igeismeret a fejben, ha üres a szív!

II. Felvállalták a Messiást

n   A Királyt halálra keresték. Csatlakozni Hozzá kockázattal járt. Felvállalják-e?

n   Heródes „a zsidók királyá”-nak volt kinevezve a római szenátus által, 40 éve már. Heródes tudott a messiási próféciákról és érdeklődött, hol kell a Messiásnak megszületnie. De alattomos, gonosz, bosszúálló szándéka volt.

n   A Király zavarja azokat, akik nem akarják imádni, és veszélybe (üldözésbe) sodorja azokat, akik imádják.

n   Ki volt Heródes?

v  „Nagy” Heródes apját, Antipatert Julius Cézár nevezte ki prokurátornak (kormányzónak) Júdeában, aki aztán a maga fiat, Heródest sikerült Galilea prefektusává kineveztetnie. Amikor a párthusok lerohanták Palesztinát, Heródes Egyiptomba menekült, majd Rómában, Kr. e. 40-ben, Octavianus és Antonius (a római szenátus jóváhagyásával) a zsidók királyává kiáltották ki.

n   A következő évben harcot kezdett a parthusok kiűzésére Júdeából, és királyságát megerősítette.

n   Mivel edomi (idumeus) származású volt, néha igyekezett kedves lenni a zsidók iránt (Kr. e. 25-ben nagy éhség volt, és arany eszközöket olvasztott be, hogy a szegénységet enyhítse.) Házasságot kötött Mariamne-val, az hazmoneus királyi család sarjával, hogy elfogadhatóbbá tegye magát a zsidók számára. Nagy építkezéseket folytatott. Kr. e. 19-ben megkezdte a Templom építését.

v  Félve az ellene való lázadástól, Aristobulus főpapot, aki Mariamne testvére volt, vízbe fojtotta – majd a temetésén úgy tett, mintha sírna…

v  Majd Mariamne-t is megölette, együtt a két fiával.

v  Halála előtt öt nappal (Jézus születése után egy évvel) harmadik fiát is kivégeztette.

v  Vérszomjas lelkületét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Jeruzsálem előkelő embereit elfogatta, börtönbe záratta, és parancsolta, hogy halálakor végezzék ki őket – hogy garantálja, hogy az ő halálakor gyászoljanak Jeruzsálemben.

v  Nem csoda, ha Betlehemben is vérfürdőt rendezett a gyermekek megöletésével Mt 2:6.

III. Imádták a Messiást

n   „Lélekben és igazságban.” (Jn 4,24) Isten ilyeneket keres az Ő imádóiul – Jn 4:23.

n   „Ékesen és jó renddel” (1Kor 14:40)

n   „Okos” istentisztelet (Róm 12:1-2)

n   Nem „magunk-választotta” istentisztelet (Kol 2:23. Mk 7:7)

v  Istennek nem tetszett a Kain áldozata, mert nem tetszett az, ami Kainban volt (1Móz 4:3-5). Nádáb és Abihú, majd Kóré, Dátán és Abirám halált érdemelt (3Móz 10. 4Móz 15)

v  Uzza meghalt, mert nem volt lévita, és hozzáért a frigyládához (2Sám 6:7).

v  „Mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31/b)

n  A bölcsek nem a maradékot adták. Nem értéktelen dolgokat ajándékoztak neki.