Az Úr Jézus igazi rokonai - Mt 12:46-50

Az Úr Jézus igazi rokonai

Mt 12:46-50

⁴⁶ Mikor pedig még szólott a sokaságnak, íme, az ő anyja és az ő testvérei álltak odakinn, akarva Ő vele szólni.

⁴⁷ És monda néki valaki: Íme, a te anyád és testvéreid odakünn állnak, és szólni akarnak veled.

⁴⁸ Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?

⁴⁹ És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda: Íme, az én anyám és az én testvéreim!

⁵⁰ Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.

n Kik az Úr Jézus testvérei, rokonai? Mennyire tartozunk Jézus Krisztushoz, mennyire vagyunk rokonságba vele? Ha valaki nem tartozik Isten családjába és nem rokona (testvére) Jézus Krisztusnak, akkor az nem juthat be Isten Országába.

n A földi életben is sokat számít, ha valakinek van egy valami magas beosztásban lévő rokona, egy „protekciós”, akihez folyamodni lehet ügyes-bajos dolgokkal, hogy segítsen, mondjon egy jó szót az érdekünkben… Mennyivel többet jelent, ha a mennyben van valaki, aki éretted mondhat egy jó szót, akinek köze van hozzád, mert a testvéred!

n Egy ének azt mondja, hogy „az Úr jót tett mivelünk, eltörölte bűneink”. Ezt nem mindenki tudja elmondani, mert aki nem fogadta el a bűnbocsánatot, nem fogadta Krisztus váltsághalálát, az nem mondhatja, azt, hogy köze van Jézus Krisztushoz.

n A rokonságot meghatározza egy néhány fontos tényező. Mindenek előtt a származás. Aztán a név meghatározza a rokonságot. A viszony és a hasonlóság is meghatározza a rokonságot

I. A Jézus Krisztussal való rokonságot meghatározza a származásunk

n Kezdjük a származással. A származásom eldönti, hogy milyen családba születtem bele. Kik a rokonaim, elődeim és utódaim.

n Akik fentről származnak, fentről születtek, azok Jézus rokonai. A Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk, hogy nem szégyelli azokat testvéreinek nevezni. Nem szégyell bennünket, akik hozzá tartozunk, fentről származtunk, nem szégyell testvéreinek nevezni!

n Újjászületés nélkül senki nem láthatja meg Istennek országát, aki nem születik víztől és lélektől. Aki nem származik az Ő családjából, aki nem nyer Tőle új természetet, az nem lehet az Ő rokona, testvére.

n Jézus Krisztus az, aki újjá tudja formálni az embert. Az újjászületést nem lehet betanulni, begyakorolni, utánozni lehet, de az utánzat soha nem fedi a valóságot. Az utánzat egy olyan rossz ízt hagy maga után, egy meghamisított életet mutat be. Utánozzák a gyümölcsöket, virágokat, de azok művirágok, gyümölcsök, s nincsen illatuk, ízük, nincs benne valóság. Pál Apostol írja Timóteushoz írt második levélben, hogy vannak, akiknél meg van a kegyességnek a látszata, de megtagadják annak erejét. Vannak embereknek, akiknél megvan az újjászületésnek a látszata, de csak a látszata, csak egy utánzat, egy hamisítvány, csak imitáció, de nem igazi, természetes, valódi élet. Nem történt meg az újjászületés.

n Valaki egy alkalommal, egy gyűlésen úgy kiáltotta a pódiumról: „a szocializmus új ruhát tud adni az emberre!” Valaki a tömegből visszakiáltotta: „Jézus Krisztus új embert tud adni a ruhába!” - ez még mindig többet jelent, mert új emberekre van szükségünk, hogy Őhozzá tartozzunk.

n Nem mindegy, hogy mi lakik bennünk, mert lehet, hogy az Ur Jézusnak az lesz a véleménye, hogy „Olyanok vagytok, mint a meszelt sírok”, kívülről szép fehér, de mi van belül? Az számít, ami belül van. Az Ő gyümölcséről ismeritek meg őket  mondja más helyen. Máté evangéliuma 7. részében olvassuk az igét, a huszadik verstől: „Azért az ők gyümölcseiről ismeritek meg őket...”

n James Stark jegyzi fel, hogy egy utcán találkozott egy részeggel, megfogta a gallérját, és azt mondta neki: Ááá, James uram, engem ön térített meg! Erre a lelkipásztor így válaszolt: Látszik, mert ha Isten térített volna meg téged, nem lennél ilyen állapotban!

n Pál Apostol úgy írja le az újjászületést, hogy a régiek elmúltak, s újjá lett minden. A régi természet, a régi gondolkozás, a régi cselekedetek, a régi érzések, régi szenvedélyek elmúltak, új öröm, új békesség, új nyugalom, új elhatározás, új cél jött helyébe, ujjá lett minden. Nem egy megjavítása a régi életnek az újjászületés, hanem teljes változás.

n Nekünk fentről kell származnunk, a természetünknek, az új életünknek mennyből kell származnia. Jézus Krisztusból kell származnunk, hogy az Ő családjába tartozhassunk. Nem hiába beszél Istennek igéje a fiúságról, arról, hogy fiává fogadott bennünket Isten. János Evangéliumában azt olvassuk, hogy „Az övei közé jött, és az övéi nem fogadták be Őt”.  Az első rész tizenkettedik részében pedig így olvassuk: „Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek, akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”

n Ahhoz, hogy új életünk legyen, Istentől kell származzunk, az Ő családjába kell tartozzunk.

II. A Jézus Krisztussal való rokonságot meghatározza a nevünk

n A név nem árul el mindent, mert olyan neveink vannak, amelyek nem fedik a valóságot. Pl. „Kulcsár”: nem hordozza kezében a kulcsokat, „Szabó, Molnár, Kovács, Borzási, Bonczidai…”: egyiknek sem fedi a neve a valóságot, mert Kulcsár asztalos, A Boncidai és Borzási mind perecseniek, mint ahogyan a Ballák és Józsák sem ballaiak vagy józsaiak!

n Éppen inkább így van ez a lelki életben, mert úgy nevezzük magunkat, hogy keresztyének: „chrisztiánosz”: ez azt jelenti, hogy krisztusi, krisztusiak. Jézus Krisztus nevéből származtattuk magunkat, és a mi nevünk elárulja, hogy Jézus Krisztus családjába tartozunk.

n Ugyanis, akit úgy hívnak, mint engem, azzal valamilyen rokoni kapcsolatban lehetek, azzal összeköt valamilyen közös származás is. A név összeköti a rokonokat. Igen ám, de a név nem árul el mindent, s az a szó, hogy „keresztyén”, sokszor nem fedi a valóságot! „Nem minden, aki azt mondja Uram, Uram”, nem igazi keresztyén mindaz, aki keresztyénnek mondja magát. Lehet, hogy csak a neve az! 

n Isten igéjében van egy könyv, egy levél, a Filemonhoz írt levél, amelyben szó van egy fiúról, Onézimoszról, ami lefordítva azt jelenti, hogy „Hasznos”. Mennyire örülhetett Filemon, mikor ez a rabszolga megszületett. Amikor nevet adtak neki, arra gondoltak, milyen hasznos ez, ha megnő, a háznál. Az történt, hogy a fiú megszökött, meglopta a gazdáját, eltűnt, majd Pál Apostol lábainál rátalált Jézus Krisztusra, megtért, és visszatért gazdájához. Pál Apostol a Filemonhoz írt levélben szól róla. Onézimus méltó lett a nevéhez!

n Mert a nevünk elárulja. Ha minket keresztyéneknek hívnak, legyünk keresztyének! Ha azt mondják rólunk, hogy hívő, akkor legyünk hívők! Krisztus követője, akkor kövessük Jézust! Legyen igaz a nevünk!

n Egy ember ment az utcán, nagyon éhes volt, s az egyik ember kiáltotta: „Meleg perec! Meleg perecet vegyenek!” Megállott, hogy vegyen két három perecet, s mikor beleharapott, észrevette, hogy a perec hideg, és kemény. Visszament, hogy számon kérje az illetőt, hisz az azt kiáltotta, hogy meleg perec! Ez meleg perec? Azt mondta az illető, hogy „En nem mondtam, hogy ez meleg perec, hanem így kiáltottam, mert így hívják, ez a neve.”

n Azt hiszem, hogy sokak neve nem igazolja az ő életüket. A cselekedetek nem árulják el azt, amit a nevünk mond. A név nem árulja el a valóságot, pedig a név határozza meg a rokonságot Jézus Krisztussal. Ha valaki nem él keresztyén módra, hívő módra, az ne is nevezze magát ilyennek, mert semmi köze sincs Jézushoz. Jézus nem vallja őt testvérének, rokonának, aki nem él hozzá méltó életet.

III. A Jézus Krisztussal való rokonságot meghatározza a szeretet (a Vele való viszonyunk)

n Harmadszor úgy látom, hogy a viszony is meghatározza a rokonságot Jézussal. Közünk van Jézushoz, ha szeretjük Őt! A rokonoknak közük van egymáshoz, azok szeretik egymást, ezért tartják a kapcsolatot egymással.

n Simon Péter, Jézus egyik tanítványa háromszor tagadta meg Jézust nagypéntek éjszakáján, de feltámadása után megjelent az Úr Tibériás tengerénél, és úgy tűnik, mintha nem is foglalkozna a többi tanítvánnyal, csak Péterrel. Nem hányja szemébe bűneit, hanem egy kérdést tesz fel neki: „Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem?” Szeretsz-e engem? Mert a szeretet, a viszony Jézus Krisztushoz meghatározza a rokonságot.

n Ha testvére vagy Jézusnak, akkor szereted Őt. Itt vagy az áhítaton. Imádkozol. Szolgálsz Neki. Érdekel az Ő ügye. Gondod van mindarra, amit parancsolt, amire tanított. Azok az emberek, akik hamisításokat követnek, semmi közük sincs Jézushoz. A viszony mindig meghatározza a rokonságot Jézussal. Milyen kapcsolatod van vele? 

n Gondolsz-e reá? Vagy csak a nyomorúságban, bajban, betegségben gondolsz Rá, amikor szükségben vagy, akkor hívod segítségül? A „jaj, Istenem” Isten, nem létezik.

n Ha mindig törődsz vele, csak ha a szívedben él, ha vele kelsz és vele fekszel, és ha az Ő Ígéjéről gondolkozol éjjel és nappal, ha helyreállott a viszony közöttetek, akkor vagytok rokonságban. Isten nem mondott le rólad, Jézus Krisztus szeret téged, akarja, hogy az Ő családjába tartozzál. Csupán rajtad áll, hogy te akarod e? Te akarod e Őt követni? Te akarsz e neki szolgálni? Akarod e szeretni Őt? Helyre akarod e hozni az elrontott viszonyt? Ő téged elfogad, ha hozzájössz.

IV.  Jézus Krisztussal való rokonságot meghatározza a hasonlóság

n Befejezésül, még megszeretném említni, hogy azok az Úr Jézus rokonai akik hasonlítanak hozzá: mert a rokonok hasonlítanak egymásra. Akik egy apától, egy anyától származtak, azok hasonlítanak egymásra. Akik egy vérből származnak, hasonlítanak egymásra.

n A kérdés úgy tevődik fel, hogy hasonlítunk e Jézus Krisztusra? Fehér embernek nem lehet fekete gyermeke, s fordítva!

n Ha te világi élsz, akkor nem hasonlítasz Jézus Krisztusra, mert Ő mennyei életet élt, nem volt e világból való. A tanítványairól is ezt a megállapítást tette: „Ti nem vagytok e világból valók, azért gyűlöl titeket a világ.” Semmi közünk Jézushoz, ha világiak vagyunk. Aki a sötétségben él, annak semmi köze a világ világosságához.

n Amikor a tanító leírja a gyermek füzetébe az első betűt, a sor elejére, és kéri, hogy abból írjon tíz sort, akkor a gyermek megnézi, és leírja élete első betűjét. Mikor azonban a következőt írja, akkor már nem a tanító által írt mintát nézi, hanem a sajátját, és már nem épp olyanra sikeredik, mint az eredet! Mikor a sor végére ér, már nem is hasonlít arra, amit a tanító a sor elejére írt… Az Ur Jézus megkérdezték az írástudók, hogy szabad-e férfiúnak elbocsájtani az ő feleségét? – Mit parancsolt Mózes? – kérdezte Jézus. – Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elbocsáthassuk őket. Az Úr így válaszolt: „A ti szívetek keménysége miatt parancsolta ezt Mózes, de kezdettől fogva nem így volt!” Vagyis: Nem Mózesig kell visszamenni, nem száz, kétszáz évvel kell visszamenni, még csak nem is a reformációig kell visszamenni, vagy Mózesig, hanem a kezdetig! Legyünk hasonlók Isten eredeti tervéhez, elképzeléséhez.

n Akkor vagyunk igazi rokonságba Jézus Krisztussal, ha hasonlítunk reá. Pál Apostol azt mondta: „Nekem az élet Krisztus, s a meghalás nyereség.” Más helyen: „Krisztussal együtt megfeszítettem, élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé.”      

n Példát hagyott nekünk Krisztus, hogy hogyan kell élni. Úgy kell engedelmeskednünk, ahogy Ő engedelmeskedett, úgy kell szeretnünk, ahogy Ő szeretett, még ellenségeit is. Olyan igazságot, kell mondanunk, ahogy Ő is megállt az igazság mellett, úgy kell szolgálnunk, ahogyan Ő Isten szolgája volt. Tanuljunk Jézustól, legyünk hozzá hasonlók, mert a hasonlóság meghatározza a rokonságot.

n Az egyik énekünk azt mondja (Hith. 437): „Lássék lelkemben Jézusnak békéje, / Tiszta szíve és mennyei szent lénye! // Ó, szállj, Szentlélek, ránk, / Áldd meg szívünk és szánk, / S bennünk teljes lesz Jézusnak szépsége! // 2. Lássék éltemben Jézusnak fensége, / Tisztán ragyogjon általam szent fénye! // 3. Lássék szívemben Jézusnak kegyelme, / Hű megbocsátó, segítő készsége!”

n Egy másik ének második versszaka pedig így szól (Hith. 685): „2. Szeretnék, Jézus, hasonlítni Hozzád, / Tükrözze lényem dicsőségedet! / Ha sötét vétkem eltakarja orcád, / Tisztítsd meg újból bűnös szívemet! // Úgy vágyom drága jelenléted bírni, / Szent igéd által élj a szívemben! / Hadd haljon meg mind bennem, ami régi, / Formáljon át Szentlelked teljesen!”

n Legyen ez most mindnyájunk imádsága!