Az Úr Jézus nemzetségi táblázata - Mt 1:1-17

Az Úr Jézus nemzetségi táblázata

Mt 1:1-17

n   A modern olvasó bizonyára unalmas módnak tartja egy könyvnek ilyen névsorral való kezdését. Lehet, hogy erről a prédikációról is ugyanazt gondolják némelyek, de remélem, hogy kedves hallgatóim rájönnek majd, hogy ebben a nemzetségi táblázatban csodálatos és érdekes dolgokat találunk, amelyek számunkra egyáltalán nem unalmasak.

n   Nemrég valaki azt újságolta nekem, hogy sikerült visszavezetni a családfáját a XVI. századig… Azt válaszoltam, hogy az nem is sok. Miért? – kérdezte –, te meddig tudod visszavezetni a családfádat? Egyféle kitérő válasszal csak annyit mondtam, hogy nem sok bizonyítékot tudok felmutatni, mert a családunk összes dokumentumai elvesztek az özönvízkor!… J

n   Máté célja bizonyára az volt, hogy bizonyítsa az Úr Jézus Krisztusnak a trónhoz, a királysághoz való jogát. A Messiásnak Dávid fiának kellett lennie.

n   A zsidóknál a származás sokkal többet jelentett, mint minálunk. A tulajdonjog a honfoglalás idejétől kezdve a származáshoz volt kapcsolva: mindegyik törzs apáról fiúra hagyta a családi örökséget, és az nem szállhatott át más törzsre. A papi szolgálatot is csak származási alapon tudhatta valaki magáénak (= ha Lévi nemzetségéből származott). A királyság kérdésében ez még inkább fontos volt, mert csakis a Dávid leszármazottai lehettek királyok. A Messiásról mindenki tudta, hogy Júda nemzetségéből, a Dávid házából fog származni: fontos volt tehát bemutatni, hogy Jézus a Dávid házából származott.

n   Kr. u. 70-ben, Jeruzsálem és a templom elpusztult. A zsidók nem tudják többé családfájukat pontosan visszavezetni az ókorig, mint azelőtt (ez John MacArthur véleménye). Ilyen problémával szembe kellett nézni már a babiloni hazatérés után is (Ezsd 2:61-62. Neh 7:61-65). A mai messiásvárók tehát, még ha teljesülhetne is váradalmuk, nem lennének képesek a Messiás dávidi származását bebizonyítani, mivel az elődök listája elveszett Kr. u. 70 után.

n   A négy evangéliumban csak két családfát találunk. Ezek nagyban megegyeznek, de (Kálvin szerint) négy fontos pontban különböznek: (1) különböznek a sorrendben (Máté Ábrahámtól kezdi, míg Lukács visszafele vezeti a származást, Jézustól Ádámig). (2) Különbözik a kiindulási pont: Máté Ábrahámot említi, mint ősatyát, Lukács Ádámot. (3) Megkülönböznek a származási ágban is: Tertulliánus és Luther szerint Máté a József királyi származását tartja fontosnak, Lukács pedig (talán) fizikális származását: Héli, Lk 3:23-ban valószínű, hogy József apósa volt, Mária apja – de ez csak egy feltételezés. Inkább az lehetséges, hogy mindekét családfa a József felmenőit tartalmazza, de Máté József vér szerinti származását írja le, Lukács pedig a jog szerinti vonalat követi. (4) Különböznek a nevek is, még akkor is, ha ugyanazon személyekről szól. De ki is hagynak személyeket, céljaik szerint.

n   A vér szerinti származás nem feltétlenül egyezik a törvény szerinti származással (a levirátusi törvény miatt, ahol egy gyermektelen testvér is utódot kaphatott). A nemzetségi táblázat említést tehet úgy a valódi szülőkről (nemző atyákról), mint a jogi szülőkről (akik nemző atyáknak számítottak). Valószínű ez a magyarázata az Éli, Mattán, Jákób illetve Melki bonyolult viszonyrendszerének.

n   Mindenképp, fontos tudni, hogy Mózes törvénye szerint más törzsbeliek nem köthettek egymással házasságot, csak ugyanabból a népből és ugyanabból a törzsből valóval lehetett házasságra lépni, nehogy a nemzetség öröksége más törzsre vándoroljon (Euszebiosz, 41). De ez a törvény inkább csak a fiútestvér nélküli lányok házasságára vonatkozott: 4Móz 36.

n   Az, hogy Mária rokon volt Erzsébettel (Lk 1:36 – aki Lévi nemzetségéből való lehetett), nem cáfolja azt a tényt, hogy Mária is a Dávid házából való volt, miként József is (Lk 1:27. 2:4). Erzsébetnek lehettek Júda nemzetségéből való felmenői. De a „rokon” szó jelölheti az egy nemzethez, egy városhoz/faluhoz való tartozást is (vagyis, egy Júda területén található lévita falu miatt voltak „rokonok”.) Nem tudhatjuk pontosan.

n   Ezek a különbözőségek mind elfogadhatók voltak a zsidók számára. Nem is kell fennakadnunk olyan különbségeken, amelyeknek hátterét nem ismerjük.

n   Ha végignézzük ezeket a neveket, máris láthatjuk, hogy azok az Isten kegyelmét hirdetik.

n   Ne vegyük a kronológiai sorrendet, hanem tekintsük logikusan ezt a nemzetségi táblázatot. A következő bizonyítékait láthatjuk Isten kegyelmének:

I. Isten kegyelme látható egy asszony kiválasztásában (1:16)

n   „Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik.”

n   Még ha Dávid házából származott is, Mária egy egyszerű, ismeretlen leány volt. De nagy megbízatást kapott, mert Isten őt kegyelmébe fogadta, és kiválasztotta, hogy a Messiás anyja legyen. Erre a megbízatásra Mária így válaszolt: „Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” (Lk 1:38) Ilyen engedelmes lelkület szükséges ahhoz, hogy az Isten kegyelmének közvetítői lehessünk.

n   Mária éppúgy bűnös asszony volt, mint bárki más a világon. A „szeplőtlen fogantatás” egy emberi találmány. Máriának éppúgy szüksége volt Megváltóra, mint bárki másnak. Ő tudta ezt, és a Magnificat-ban épp a Szabadító Istenében örvendezik (Lk 1:46-47).

n   Mária nem közbenjáró, mert csak egyetlen közbenjáró van Isten és emberek között (1Tim 2:5). Máris nem „kegyelem közvetítő” mindenekelőtt, hanem kegyelmet fogadó! Ahhoz, hogy továbbadhassa Isten kegyelmét (mint bárki más közülünk), előbb részesülnie kellett Isten kegyelmében: „örülj, kegyelembe fogadott” (Lk 1:28).

II. Isten kegyelme látható a két előd kiválasztásában (1:1)

n   „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv.”

n   Ábrahám is, Dávid is, bűnösök voltak, és Isten kegyelme látható abban, hogy a Messiás elődei lettek.

n   Mindketten egy-egy szövetségnek voltak a képviselői. Isten Dávidnak örökkévaló királyságot ígért (2Sám 7:16).

n   Ábrahám különösen fontos, mert vele kezdődik a kiválasztás, és neki ígérte az Úr, hogy benne megáldatnak a föld minden nemzetségei (1Móz 12:3). Az Ábrahámnak adott ígéret Jézusban teljesedik be.

III. Isten kegyelme látható a három korszak történelmében (1:1)

n   „Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babiloni fogságra vitelig tizennégy nemzetség, és a babiloni fogságraviteltől Krisztusig tizennégy nemzetség.” – Mt 1:17.

n   A 14-es szám a Dávid (DVD) nevének összegéből eredhet (4+6+4). Az első csoportban csakugyan 14-en lehettek. A három csoportot így könnyű volt megjegyezni.

n   Mindegyik korszak Isten kegyelméről prédikál.

n   Az első korszak Dávidig sorolja előbb a pátriárkákat: Ábrahám, Izsák, Jákób és fiai történetét, majd a bírák korát és a királyság kezdetét, Dávidig. Ez Dávid házának felemelkedése.

n   A második korszak a Dávid házából való királyokat sorolja fel Jekóniásig (vagyis Joákinig, 2Kir 24:12), a babilóniai fogságig.  Ez Dávid házának virágzása.

n   A harmadik korszak a babilóniai hazatérés utáni időszakról szól: Dávid házának hanyatlásáról. De az elődök nagysága mégis eltörpül Jézus nagysága mellett!

IV. Isten kegyelme látható a négy számkivetett beékelésében (1:3-6)

n   „Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot; Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt; Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait; Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől.”

n   Miért vannak ezek az asszonyok megemlítve a nemzetségi táblázatban? Azért, mert ezekről nyilvánvaló, hogy megváltott, kegyelmet nyert bűnösök! Ők Isten kegyelméről beszélnek!

n   Támár az apósával vétkezett (1Móz 38:1-30). Ráháb prostituált volt (Józs 2:1). Ruth moábi származásu volt, aki egy Mahlon nevű izráelihez ment feleségül (amivel megrontotta a Törvény előírásait – 5Móz 7:3). Betsabé házasságtörést követett el Dáviddal (2Sám 11:4-5).

n   Támár története megszakítja József történetek folyamatosságát. Ráháb története megszakítja a honfoglalási történeteket. Ruth története megszakítja a bírák korának elbeszélését. Midegyik egy-egy beékelés. Nem véletlenül! Olyan ez a jelenség, mint a megkülönböztetett jármű érkezése a folyamatosan közlekedő autók között. A Ferrarik és Mercedeszek mind félrehúzódnak, mert egy magasabb rendű jármű érkezett. Olyan ez, mint amikor megszakítják a TV vagy radió műsort, mert valami fontosabbat kell bemutatni, elmondani.

n   Ezekből látható, hogy a kegyelem mindenkié: nincs különbség többé ún. jók és bűnösök között =mindenki kegyelemre szorul!), izráeli és nem izráeli között (Támár, Ráháb és Ruth pogányok voltak, és Betsabé is az lehetett, hiszen Uriás hettita volt – 2Sám 11:3), nincs különbség férfi és nő között sem (Gal 3:28).