Az Úr Jézus nemzetségi táblázata - Mt 1:1-17
Az Úr Jézus nemzetségi táblázata
Mt 1:1-17
n A modern olvasó bizonyára unalmas módnak tartja egy könyvnek ilyen
névsorral való kezdését. Lehet, hogy erről a prédikációról is ugyanazt
gondolják némelyek, de remélem, hogy kedves hallgatóim rájönnek majd, hogy
ebben a nemzetségi táblázatban csodálatos és érdekes dolgokat találunk, amelyek
számunkra egyáltalán nem unalmasak.
n Nemrég valaki azt újságolta nekem, hogy sikerült visszavezetni a
családfáját a XVI. századig… Azt válaszoltam, hogy az nem is sok. Miért? –
kérdezte –, te meddig tudod visszavezetni a családfádat? Egyféle kitérő
válasszal csak annyit mondtam, hogy nem sok bizonyítékot tudok felmutatni, mert
a családunk összes dokumentumai elvesztek az özönvízkor!… J
n Máté célja bizonyára az volt, hogy bizonyítsa az Úr Jézus Krisztusnak
a trónhoz, a királysághoz való jogát. A Messiásnak Dávid fiának kellett lennie.
n A zsidóknál a származás sokkal többet jelentett, mint minálunk. A tulajdonjog a honfoglalás idejétől
kezdve a származáshoz volt kapcsolva: mindegyik törzs apáról fiúra hagyta a
családi örökséget, és az nem szállhatott át más törzsre. A papi szolgálatot is csak származási alapon tudhatta valaki magáénak
(= ha Lévi nemzetségéből származott). A királyság
kérdésében ez még inkább fontos volt, mert csakis a Dávid leszármazottai
lehettek királyok. A Messiásról mindenki tudta, hogy Júda nemzetségéből, a
Dávid házából fog származni: fontos volt tehát bemutatni, hogy Jézus a Dávid
házából származott.
n Kr. u. 70-ben, Jeruzsálem és a templom elpusztult. A zsidók nem tudják
többé családfájukat pontosan visszavezetni az ókorig, mint azelőtt (ez John
MacArthur véleménye). Ilyen problémával szembe kellett nézni már a babiloni
hazatérés után is (Ezsd 2:61-62. Neh 7:61-65). A mai messiásvárók tehát, még ha
teljesülhetne is váradalmuk, nem lennének képesek a Messiás dávidi származását
bebizonyítani, mivel az elődök listája elveszett Kr. u. 70 után.
n A négy evangéliumban csak két családfát találunk. Ezek nagyban
megegyeznek, de (Kálvin szerint) négy fontos pontban különböznek: (1)
különböznek a sorrendben (Máté
Ábrahámtól kezdi, míg Lukács visszafele vezeti a származást, Jézustól Ádámig).
(2) Különbözik a kiindulási pont:
Máté Ábrahámot említi, mint ősatyát, Lukács Ádámot. (3) Megkülönböznek a származási ágban is: Tertulliánus és
Luther szerint Máté a József királyi
származását tartja fontosnak, Lukács pedig (talán) fizikális származását: Héli, Lk 3:23-ban valószínű, hogy József
apósa volt, Mária apja – de ez csak egy feltételezés. Inkább az lehetséges,
hogy mindekét családfa a József felmenőit tartalmazza, de Máté József vér
szerinti származását írja le, Lukács pedig a jog szerinti vonalat követi. (4)
Különböznek a nevek is, még akkor is,
ha ugyanazon személyekről szól. De ki is hagynak személyeket, céljaik szerint.
n A vér szerinti származás nem feltétlenül egyezik a törvény
szerinti származással (a levirátusi törvény miatt, ahol egy gyermektelen
testvér is utódot kaphatott). A nemzetségi táblázat említést tehet úgy a valódi szülőkről (nemző atyákról), mint
a jogi szülőkről (akik nemző atyáknak
számítottak). Valószínű ez a magyarázata az Éli, Mattán, Jákób illetve Melki
bonyolult viszonyrendszerének.
n Mindenképp, fontos tudni, hogy Mózes törvénye szerint más
törzsbeliek nem köthettek egymással házasságot, csak ugyanabból a népből és
ugyanabból a törzsből valóval lehetett házasságra lépni, nehogy a nemzetség
öröksége más törzsre vándoroljon (Euszebiosz, 41). De ez a törvény inkább csak
a fiútestvér nélküli lányok házasságára
vonatkozott: 4Móz 36.
n Az, hogy Mária rokon volt Erzsébettel (Lk 1:36 – aki Lévi
nemzetségéből való lehetett), nem cáfolja azt a tényt, hogy Mária is a Dávid
házából való volt, miként József is (Lk 1:27. 2:4). Erzsébetnek lehettek Júda
nemzetségéből való felmenői. De a „rokon” szó jelölheti
az egy nemzethez, egy városhoz/faluhoz való
tartozást is (vagyis, egy Júda területén található lévita falu miatt voltak
„rokonok”.) Nem tudhatjuk pontosan.
n Ezek a különbözőségek mind elfogadhatók voltak a zsidók számára. Nem
is kell fennakadnunk olyan különbségeken, amelyeknek hátterét nem ismerjük.
n Ha végignézzük ezeket a neveket, máris láthatjuk, hogy azok az Isten kegyelmét hirdetik.
n Ne vegyük a kronológiai sorrendet, hanem tekintsük logikusan ezt a nemzetségi táblázatot. A
következő bizonyítékait láthatjuk Isten kegyelmének:
I. Isten
kegyelme látható egy asszony kiválasztásában (1:16)
n „Jákób
nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak
neveztetik.”
n Még ha Dávid házából származott is, Mária egy egyszerű, ismeretlen
leány volt. De nagy megbízatást kapott, mert Isten őt kegyelmébe fogadta, és
kiválasztotta, hogy a Messiás anyja legyen. Erre a megbízatásra Mária így
válaszolt: „Ímhol
az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” (Lk 1:38) Ilyen
engedelmes lelkület szükséges ahhoz, hogy az Isten kegyelmének közvetítői
lehessünk.
n Mária éppúgy bűnös asszony volt, mint bárki más a
világon. A „szeplőtlen fogantatás”
egy emberi találmány. Máriának éppúgy szüksége volt Megváltóra, mint bárki
másnak. Ő tudta ezt, és a Magnificat-ban épp a Szabadító Istenében örvendezik
(Lk 1:46-47).
n Mária nem közbenjáró, mert csak egyetlen
közbenjáró van Isten és emberek között (1Tim 2:5). Máris nem „kegyelem
közvetítő” mindenekelőtt, hanem kegyelmet fogadó! Ahhoz, hogy továbbadhassa
Isten kegyelmét (mint bárki más közülünk), előbb részesülnie kellett Isten
kegyelmében: „örülj, kegyelembe fogadott”
(Lk 1:28).
II. Isten
kegyelme látható a két előd kiválasztásában (1:1)
n „Jézus
Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv.”
n Ábrahám is, Dávid is, bűnösök voltak, és Isten kegyelme látható abban,
hogy a Messiás elődei lettek.
n Mindketten egy-egy szövetségnek voltak a képviselői. Isten Dávidnak
örökkévaló királyságot ígért (2Sám 7:16).
n Ábrahám különösen fontos, mert vele kezdődik a kiválasztás, és neki
ígérte az Úr, hogy benne megáldatnak a föld minden nemzetségei (1Móz 12:3). Az
Ábrahámnak adott ígéret Jézusban teljesedik be.
III. Isten
kegyelme látható a három korszak történelmében (1:1)
n „Az
összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a
babiloni fogságra vitelig tizennégy nemzetség, és a babiloni fogságraviteltől
Krisztusig tizennégy nemzetség.” – Mt 1:17.
n A 14-es szám a Dávid (DVD) nevének összegéből
eredhet (4+6+4). Az első csoportban csakugyan 14-en lehettek. A három csoportot
így könnyű volt megjegyezni.
n Mindegyik korszak Isten kegyelméről prédikál.
n Az első
korszak Dávidig sorolja előbb a pátriárkákat: Ábrahám, Izsák, Jákób és fiai
történetét, majd a bírák korát és a királyság kezdetét, Dávidig. Ez Dávid
házának felemelkedése.
n A második
korszak a Dávid házából való királyokat sorolja fel Jekóniásig (vagyis Joákinig, 2Kir 24:12), a babilóniai fogságig. Ez Dávid
házának virágzása.
n A harmadik korszak a babilóniai hazatérés utáni
időszakról szól: Dávid házának hanyatlásáról. De az elődök nagysága mégis eltörpül
Jézus nagysága mellett!
IV. Isten
kegyelme látható a négy számkivetett beékelésében (1:3-6)
n „Júda
nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;
Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt; Sálmón
nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé
Isait; Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás
feleségétől.”
n Miért vannak ezek az asszonyok megemlítve a nemzetségi táblázatban? Azért, mert ezekről
nyilvánvaló, hogy megváltott, kegyelmet nyert bűnösök! Ők Isten kegyelméről
beszélnek!
n Támár az apósával vétkezett (1Móz 38:1-30). Ráháb prostituált volt (Józs 2:1). Ruth moábi származásu volt, aki egy
Mahlon nevű izráelihez ment feleségül (amivel megrontotta a Törvény előírásait –
5Móz 7:3). Betsabé házasságtörést
követett el Dáviddal (2Sám 11:4-5).
n Támár története megszakítja József történetek folyamatosságát. Ráháb
története megszakítja a honfoglalási történeteket. Ruth története megszakítja a
bírák korának elbeszélését. Midegyik egy-egy beékelés. Nem véletlenül! Olyan ez
a jelenség, mint a megkülönböztetett
jármű érkezése a folyamatosan közlekedő autók között. A Ferrarik és
Mercedeszek mind félrehúzódnak, mert egy magasabb rendű jármű érkezett. Olyan
ez, mint amikor megszakítják a TV vagy radió műsort, mert valami fontosabbat
kell bemutatni, elmondani.
n Ezekből látható, hogy a kegyelem mindenkié: nincs
különbség többé ún. jók és bűnösök között =mindenki kegyelemre szorul!),
izráeli és nem izráeli között (Támár, Ráháb és Ruth pogányok voltak, és Betsabé
is az lehetett, hiszen Uriás hettita volt – 2Sám 11:3), nincs különbség férfi
és nő között sem (Gal 3:28).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése