A bolond gazdag - Lk 12:13-21
A
bolond gazdag
Lk 12:13-21
n A kapzsiság gyilkos
természetét Charles Swindoll úgy írta le, hogy képzelj egy hajótöröttet egy
deszkán, a tenger közepén, akit rettenetes szomjúsága arra késztet, hogy igyon
a tenger sós vizéből. De ettől még szomjasabb lesz, úgyhogy, még többet iszik belőle...
Egyre többet fogyaszt a sós vízből, amíg, paradox módon, dehidratálódik és
meghal!
n „Nem a vagyonnal
való bővelkedésben van az embernek az ő élete.” Vagyis, nem ez a lényeg.
n Az 1800-as években
volt egy híres birkózó Európában, aki „Yuszuf-nak, a rettenetes töröknek”
hívtak. Négy éven át senki sem tudta legyőzni. 1898-ban Amerikába utazott, hogy
megvívjon az akkori bajnokkal, amit „Fojtogató” Lewisnek/Lajosnak hívtak. Ez a
Lewis jóval kisebb termetű volt, de már sokakat legyőzött, akik nálánál nagyobbak
voltak. A titka az volt, hogy igyekezett ellenfele hátához kerülni, és karjával
megragadta annak nyakát és elzárta az oxigént. Így hamarosan a padlóra került
mindegyik, aki vele birkózott. Innen kapta a „fojtogató” nevet. Azonban, amikor
Yuszuffal találkozott, akkor bajba került, mert Yuszufnak egyszerűen nem volt
nyaka… A feje és a vállai között szinte semmi sem volt. Úgyhogy, Yuszufnak
sikerült legyőznie az amerikai bajnokot. A rettenetes török követelte az 5000
dollárt, a győzelme árát. Ez eléggé
tekintélyes összeg volt abban az időben. Az aranyat széles bajnoki bőrövébe
rejtette és hajóra szállt, hogy hazautazzon. Ám az Atlanti óceán közepén egy
viharban süllyedni kezdett a hajó! Amikor Yuszuf a mentőcsónakba akart
beszállni, beleesett a tengerbe és eltűnt. Soha nem látták többé! Mit
gondoltok, mi történt vele? – Úgy van. Az arany megfojtotta. Ekkora gazdagságot
még ő sem bírt kezelni. A mélybe rántotta és a vesztét okozta!
n Az Úr Jézushoz jött
egy ember, arra kérve, hogy szóljon a testvérének, hogy ossza meg vele az
örökséget. Nyílván, az nem akarta megosztani… És az Úr Jézus mit tett? Nem
szólott neki! Nem próbálta meggyőzni! Ellenkezőleg, a kárvallottat próbálta
meggyőzni arról, hogy elégedjen meg azzal, amije van.
n Örökség-harcok már
akkor léteztek, és komoly nézeteltéréseket okoztak. Jegyezzük meg: az
örökségekről szóló nézeteltérések mindig a kapzsiságról szólnak! „Én akarom a
részemet, és akarom, most!” A kapzsiság (telhetetlenség) tisztátalanná tesz: Mk
7:21-23 „21 Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz
gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 22 Lopások,
telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem,
káromlás, kevélység, bolondság: 23 Mindezek a gonoszságok belülről jönnek ki,
és megfertőztetik az embert.”
v Róm 1-ben Pál
apostol azokról beszél, akik „nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben
megtartsák”, „29 A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal,
gonoszsággal, kapzsisággal, rosszassággal; rakvák, irigységgel, gyilkossággal,
versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel.” (Róm 1:28-29)
v Ef 5:3 – „3
Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés,
kapzsiság) ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik.”
n A Kol 3:5 a kapzsiságot
bálványimádásnak nevezi: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat,
paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet
(kapzsiságot), a mi bálványimádás.”
v Pénzen nem vehetsz
boldogságot.
v Pénzen nem
vásárolhatod meg szíved békességét sem.
v Pénzen nem vehetsz
belépőt Isten országába.
n A gazdagok
hajlandóak kizárni Istent az életükből.
n Ezt az embert Jézus
bolondnak nevezi. Miért? Mert kapzsi volt. Figyeljük meg, milyen hibákat
követett el (részben Wilhelm Busch után):
I.
Megfeledkezett Istenről - 17-19. v.
n Önmagával volt
elfoglalva. Ötször mondja, hogy „én”.
v Pedig Istentől kapta
a javakat – Jak 1:17. 1Tim 6:6. De aki önmagára összpontosít, az nem látja
Istent, akitől az adományokat kapta – 16. v.
n Aki önmagára összpontosít,
az tervet készít a jövőre, de kihagyja Istent – v. 17-18.
v „Hiába nektek…” –
Zsolt 127
II.
Megfeledkezett a másik emberről -
n Aki önmagára
összpontosít, az csak a maga jólétét tartja szem előtt – 19. v.
n Egy gazdag embert
szembesítettek azzal, hogy a gyülekezetnek nem adakozott. „A feljegyzések azt
mutatják, hogy gazdagsága ellenére semmit sem adakozott az egyháznak!” Azt
válaszolta: „Azt mutatják-e a feljegyzések, hogy vagy egy özvegy édesanyám, aki
támogatás nélkül maradt, amikor a férje meghalt? Azt mutatják-e a feljegyzések,
hogy van egy mozgássérült testvérem, aki nem tud dolgozni? Hát azt mutatják-e a
feljegyzések, hogy egyik leánytestvérem özvegyen maradt kisgyermekekkel?” „nem,
Uram, mi ezekről nem tudhatunk.” „Nos, ha ezeknek nem adok semmit, miért
adakoznék az egyháznak?”
III.
Megfeledkezett a lelkéről -
n Aki önmagára
összpontosít, az szembekerül Isten tervével az életére nézve – 21. v.
n Összetévesztette a
testét a lelkével.
v Pedig, „mit használ
az embernek…” (Mt 16:26)
IV.
Megfeledkezett az örökkévalóságról – 19. v.
n Aki önmagára
összpontosít, az a vagyonát rossz helyen tárolja – 20. v.
n Kincseket gyűjtött,
de nem a mennyben.
n Nem készült fel az
örökkévalóságra. Pedig bizonyosnak lenni mindennél fontosabb!
Befejezés:
n Mi okozza a
kapzsiságot? Az aggodalmaskodás.
n Nézzétek meg a
liliomokat… - Lk 12:27-28.
n Nézzétek meg a
hollókat… - Lk 12:24
v A megelégedettség
nem a sokból származik! – Fil 4:12-13 – „2 Tudok megaláztatni is, tudok
bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az
éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. 13 Mindenre van erőm a
Krisztusban, aki engem megerősít.”
v Péld 30:7-9 – „7
Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék. 8 A
hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy
gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. 9 Hogy
megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig
megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”
v Jim Elliot: „Jobb
odaadni másnak, amit úgysem tarthatsz meg, hogy megnyerhesd, amit nem
veszíthetsz el!”
