A Szentírás hitelességének kérdése

75 „vallási és Újszövetségi tudományokban” szakember ülésezett először 1985-ben, (de a kezdeményezést már 1978-ban bejelentették), azzal a céllal, hogy megállapítsák, az evangéliumnak melyek azok a szavai, amelyek hitelesek, és melyek nem. Ez volt az ún. "Jézus szeminárium" ("The Jesus Seminar"). Más szóval, úgy is mondhatnánk, hogy ezek a tudósok egyre ismételgették az ősi Kígyó kérdését: „Csakugyan azt mondta az Isten?” (1Móz 3:1)...

1980-ban rangsorolni kezdték az evangélium szavait, amelyeket szavazással döntöttek el. Egy szakasz megvitatása után vörös, rózsaszín, szürke vagy fekete színnel jelölték Isten igéjében való kételkedésük nagyságát...

1993-ban a Jézus Szeminárium kiadta munkáját: „Az öt evangélium: Jézus valódi szavainak kutatása” címmel (The Five Gospels: The Search for the Authentic Words of Jesus). Ez magába foglalt egy új fordítást, amit “Szakemberek fordításának” neveztek („The Scholar’s Translation”), amelyben az említett színekkel Jézus szavainak szerintük rangsorolt hitelességi fokozatát jelölték. A Szeminárium azzal zárult, hogy Jézus Krisztusnak a Bibliában található mondásai közül szerintük megközelítőleg csak 18% tekinthető hitelesnek...

A modern, hitetlen szakemberek szerint nem Krisztustól származnak a boldogmondások, Ő sohasem mondott olyat, hogy „tartsd oda a másik orcádat is”, nem mondott magvető-példázatot, a tíz szűz példázatát, a tíz drachma példázatát, a tálentumokról szóló példázatot, Ő nem mondta, hogy „felépítem az én anyaszentegyházamat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat”, nem imádkozott a Gecsemáné kertben, nem mondta, hogy „Vegyétek, egyétek, ez az én testem”, és a többi mondásokat az Úrvacsora szereztetéséről. Ő sohasem mondta, hogy „Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek”, sem pedig, hogy „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!” A Jézus Szeminárium megállapította, hogy Ő sohasem járt a vízen, nem látott el ötezret öt kenyérből és két halból, sohasem prófétált haláláról, feltámadásáról vagy második visszajöveteléről, nem volt soha a zsidó főpap előtt vagy Pilátus előtt, nem támadt fel a harmadik napon, és nem ment fel a mennybe. Szerintük, a történelmi Jézus története a kereszthalállal és az enyészettel fejeződött be (Religious News Service, március 6, 1995).

E modern "szakemberek" szerint Jézus Krisztus egyszerű ember volt, akit félrevezettek álmai, és politikai intrikák áldozata lett. 1986-ban Ron Cameron, a "Jézus Szeminárium” képviseletében azt mondta: Jézus halála olyan volt, mint egy gépkocsi karambol: a történelem balesete… Nem vagyok biztos, hogy a rómaiak miért ölték meg Jézust, de az evangéliumok nem történelmi feljegyzések, a szó modern értelmében. Nem gondolom, hogy annyira közismert lett volna, ahogyan az evangéliumok bemutatják. Mondásai nem igazolják, hogy egyházat vagy reform mozgalmat próbált volna alapítani." (Christian News, április 7, 1986).

Egy másik képviselője a “Jézus Szemináriumnak”, Marcus Borg, 1992-ben a következőket mondta a keresztyén sajtónak: “Vitatom, hogy a húsvét attól függne, hogy volt-e üres sír, vagy mit történt a Jézus testével. Nem tartom igaznak a keresztyén hagyományt, sem a Bibliát Isten egyedi, tévedhetetlen igéjének. Nincs történelmi alapja azt mondani, hogy Jézust megölték a mi bűneinkért… Egy vagyok azon keresztyének közül, akik nem hisznek a szűztől való születésben, sem a betlehemi csillagban, sem a pásztorokban vagy a bölcsekben, hogy ezek a jászolhoz jöttek volna. Ezek nem történelmi tények." (Bible Review, december 1992).

Újabban a „Jézus Szeminárium” alapítója, Robert Funk halála után, 2005-ben újraéledt. 2009-ben Willamette University-be költözött (Salem, Oregon), és tovább folytatja hitetlen és romboló munkáját, miután vannak, akik pénzzel támogatják őket.

„A gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.” (2Tim 3:13) „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” (2Tim 4:3-4) „Voltak pedig hamis próféták is a nép között, a miképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.” (2Pt 2:1) „Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak.” (2Pt 3:3)

Nos, nem csoda, hogy a hitetlenség befurakodott még a Szentírás fordításával megbízott szakemberek közé is: elkezdtek kételkedni előbb a kéziratok hitelességében, majd a szöveg-kritika deviáns használatával elcsűrték-csavarták Isten igéjét a maguk vesztére. Ezt követően pedig, a "dinamikus megfelelőség" leple alatt saját szavaikkal helyettestették Isten igéjét.

Csak két lehetősége van minden embernek, amikor a Szentírással szembesül: vagy követi a hit útját, vagy követi az hitetlenség útját, amely az okoskodás útja. Mindenekelőtt tehát nem kézirati és szövegi kérdés ez, hanem hűség kérdése Isten iránt és az ő kijelentése iránt. A hívő ember komolyan veszi azt, amiket a Szentírás kijelentett önmagáról. „Ha nem a Szentírással kezdjük, akkor sohasem érkezünk meg a Szentíráshoz.” (David W. Norris, The Big Picture)

1. A Szentírás elégséges (2 Tim 3:16-17). Vagyis, a Biblia tartalmaz mindent, amire hit és gyakorlat kérdésében nekünk szükségünk van. Képes a hívőt “tökéletessé tenni, minden jó cselekedetre felkészíteni”. Nyilvánvaló tehát, hogy nincs szükség sem a papokra, sem a teológusokra, sem a hagyományokra vagy Biblián kívüli forrásokra, hogy a Bibliát megértsük.

2. A lélek szabad, vagyis minden hívő saját maga megismerheti az igazságot és felelősen megpróbálhat mindent Isten igéjével (ApCsel 17:11; 1Kor 2:15-16; 1Thessz 5:21). Ebből következik, hogy Isten gyermeke saját döntést hozhat a bibliafordítások kérdésében, anélkül, hogy valakinek véleményére vagy tanítására kellene támaszkodnia; A Szentírás komolya tanulmányozása és a Szentlélek vezetése folytán ebben a kérdésben saját meggyőződése lehet minden hívőnek.

3. A bibliai hitelveket az egyszerű ember is megértheti (Mt 11:25; 1Kor 1:26-29; 2Kor 11:3; 1Jn 2:20). Ha bonyolult tanításokról lenne szó, akkor szakképzett emberekre kellene támaszkodni. Az ÚSz-i hit nem elitista hit, hanem az egyszerű emberek hite. (Persze, az ellenkezője is érvényes, részben: a Bibliában mindig megmaradnak titkok is, még a legtanultabb bibliatudós számára is, mivel a Biblia nem emberi irat csupán, hanem Isten könyve. Ezért, titkokat is tartalmaz.) A Szentélek elégséges tanító arra, hogy akár a legtudatlanabb ember is megérthesse Isten Igéjét.

4. Mindenek épülésre kell legyenek (Róm 14:19; 1Kor 14:26; 2Kor 12:19; Ef 4:12. 16. 29). Ha a bibliai kutatás nem szolgálja a lelki épülést, akkor az téves irányba halad, és ellenkezik Isten Igéjének világos parancsával. Sok „szakember” által írt könyv nem szolgál épülésre, hanem sokkal inkább rombolásra.

5. Az ördög valóságos (1Pt 5:8), akinek egyik fő célja Édentől kezdve az Isten szavának megkérdőjelezése és tagadása. Figyeljük meg a következő kérdéseket: “Csakugyan hat nap alatt teremtette Isten a világot?” vagy “Csakugyan elpusztította Isten az egész világot vízözönnel?” “Mózes írta a Pentateuchoszt?” “Az evangéliumok csakugyan Jézus szavait tartalmazzák?” “A Jelenések könyve csakugyan a jövőről szóló prófécia?” “A pokol csakugyan az örök tűz és tudatos gyötrelem helye?” A régi kígyó hangja hallható mindezekben a kérdésekben! Édenben az ördög nemcsak megkérdőjelezte az Igét, hanem helyettesítette azt a saját szavaival. A modern bibliafordításokban alkalmazott “dinamikus megfelelés” elve ugyanezt teszi: helyettesíti Isten szavát emberi szavakkal. Ezt tették azok, akik az Igéhez hozzáadták a hagyományaikat és a zsinatok határozatait, és ezt tették a farizeusok, amikor helyettesítették Isten igéjét saját hagyományukkal (Mk 7:9).

6. A hit elsődlegességet élvez (Zsid 11:6; Róm 10:17; 14:23). Csak hit által érthetjük meg Isten Igéjét, és a hit csak Ige által születik (Róm 10:17). A bibliafordítások megközelítésében nem a hitetlenség hanem a hit kell jellemezzen minket. Ez akkor is így kell legyen, ha nem tudunk minden kérdést megválaszolni (például a Szentháromság, a szűztől való születés, a megváltás, az ihletettség és a Szentírás megőrzése.)

7. Isten Igéje előtt remegni kell (Zsolt 138:2; Péld 30:6; Ézs 66:2; Jel 22:18-19). Még az emberi szerzőség esetében is törvények büntetik a meghamisítást, mennyivel inkább félnünk kell attól, hogy Isten Igéjét meghamisítsuk!

8. Szükségünk van Szentlélekre (1Kor 2:12-16; 1Jn 2:20. 27). A Szentélek nélkül semmit sem érthetünk helyesen a Bibliáról. Alapvetően fontos, hogy azok, akik a Bibliát fordítják és értelmezik, azok újjá legyenek születve. Téves és bűnben halott emberek, akik testiek és világiak, vagy éppen istentelenek, hogyan fordíthatják a lelki értelemmel teljes Szentírást, amit a Szentlélek ihletett? Hogyan adhatják vissza azokat az élő igéket, amelyeknek üzenetében ők nem hisznek? A racionalista filozófia és a Szentlélektől idegen tudomány nem alkalmas „helyreállítani” Isten igéjét. Mindez nem „nagy butaság”, miként a minap mondta valaki, hanem nagyon komoly igazság. Akik szívében nincs igazság-szeretet, istenfélelem, Krisztus-tisztelet, azok lehetnek bármilyen nagy tudósok, a véleményük üres beszéd marad.

„Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ézs 40:8)