2013. március 24., vasárnap

A nagyheti események szereplői - 2013

A nagyheti események szereplői
2013. nagyhetére, a Bibliaolvasó Vezérfonal szerint

 

Hétfő
Az Úr Jézus és Júdás – Mt 26:47-50. 27:1-5.

Lényeg: Júdás, a kapott kiváltságok ellenére egy örökre elveszett ember lett.
I. Annak ellenére, hogy egy volt a 12 közül – Mt 10:4
II. Annak ellenére, hogy volt figyelmeztetve – Mk 14:18-21
III. Annak ellenére, hogy megbánta, amit tett – Mt 27:1-5
 

Kedd
Az Úr Jézus és Péter – Mt 26:69-75

Lényeg: Péter tagadását előre jelezték az ő téves lépései.
I. Elbizakodás – Mt 26:33-35
II. Vigyázatlanság – Mt 26:40
III. Rossz társaságba keveredés – Mk 14:67
Az Úr Jézus kegyelmesen ránézett, Péter őszintén bűnbánatot tartott, és ez lehetővé tette a helyreállását. – Mt 26:75
 

Szerda
Az Úr Jézus és Heródes – Lk 23:1-12

Lényeg: Heródes gúnyt űzött a Megváltóból és ezzel örökre elveszett.
I. Örült az Úr Jézusnak, de nem mint Megváltónak – Mk 6:17-28
II. Nem kapott választ, pedig kérdezett – Lk 23:9
III. Barát lett Pilátussal, de örökre elvesztette az Úr Jézust – Lk 23:12
 

Csütörtök
Az Úr Jézus és PilátusMt 27:1-2. 11-26

Lényeg: A kikerülhetetlen kérdés ez: Mit tegyek Jézussal?
I. Kérdés volt ez Pilátus számára
II. Kérdés volt ez a zsidók számára
III. Kérdés ez mindnyájunk számára
 

Nagypéntek d. e.
Az Úr Jézus és a hűségesek csoportja – Jn 19:25-27

Lényeg: Mindvégig kitartó hűségre van szükségünk.
I. Mint a János hűsége
II. Mint az asszonyok hűsége
III. Mint az Úr Jézus hűsége – Jel 2:10.
 

Nagypéntek d. u.
Az Úr Jézus és a pogány százados – Mk 15:22-39

Lényeg: A pogány százados bizonyságtétele rendkívüli volt.
I. A bizonyságtevés tartalmára való tekintettel – 39b
II. A körülményekre való tekintettel
III. A bizonyságtevő személyére való tekintettel (pogány volt) – Mt 19:30
 

Szombat
Az Úr Jézus és a gonosztevők – Lk 23:33. 39-43

Lényeg: A két gonosztevő osztozott a bűnben és a büntetésben, de örök sorsuk merőben különbözött egymástól.
I. Együtt voltak a bűnben – 33. v.
II. Együtt voltak az Úr Jézus mellett – 33. v.
III. Külön helyre kerültek az örökkévalóságban – 43. v.