Új élet Krisztusban - Róm 6:1-11

Új élet Krisztusban

Róm 6:1-11

n  Jegyzet.

n „Megmaradjunk-e a bűnben?” - Milyen bűnről beszél az apostol? Erről korábban beszélt (1:18): a törvényben való bizakodás hiábavalósága (2:17kk), és a kegyelemben való bizalom biztonsága (3:21-5:21). „Ahol a bűn megsokasodik, ott a kegyelem is bővelkedik.” (5:20)

n Ha a bűn ennyire komoly dolog, akkor nem mindegy, hogy kicsit vétkezünk, vagy sokat? Folytassuk a bűnt? – „Távol legyen!”

n A válasz a feltámadás-teológia, az Ádám-teológia és a szabadulás-teológia.

I. Meghalás és feltámadás Krisztussal (Feltámadás-teológia)

n Korábban halottak voltunk a bűnben (Ef 2:1), most meghaltunk a bűnnek. Miért élnél a sírboltban, ha feltámadtál?

n A Krisztus halálába kereszteltettünk bele. A keresztség jelent vízbemerítést, és azonosulást. Eis Christou Iesous, eis ton thanaton

n Egyesültünk Krisztussal, az ő halálával és feltámadásával, a keresztségben/bemerítésben. Így felszabadultunk a bűn hatalma alól.

v  „Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségem van feletted.” (2Sám 19:43)

n A bűn kísért, vétkezhetünk, azért szól a felhívás: új életben járjunk! Ne folytassuk az életet a bűnben!

v  ⁵ Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. ⁶ Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: ⁷ Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

n „A mi ó-emberünk ő vele megfeszíttetett”.

v  Miért élnél még a cellában, ha szabad lettél? „Ezenképpen, úgy számoljatok magatokkal (azt tartsátok magatokról), hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek…”

II. Ádám és Krisztus (Ádám-teológia)

n Új identitásunk van. Vele együtt meghaltunk és feltámadtunk – hogyan élhetnénk tovább a bűnben?

n Ezt főképp az Róm 5:12-21-ben fejti ki.

v  ¹² Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűnt, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek: ¹³ Mert a törvényig vala a bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. ¹⁴ Úgy de a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala. ¹⁵ De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. ¹⁶ És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. ¹⁷ Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővelkedésében részesültek. ¹⁸ Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. ¹⁹ Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. ²⁰ A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővelkedik: ²¹ Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.

n Ugyanígy tanít az apostol 1Kor 15:21-24-ben:

v  „²¹ Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. ²² Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. ²³ Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. ²⁴ Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.”

n A Róm 6:6-ban világos, hogy az „ó-ember” és a „bűnnek teste” mindkettő az Ádámmal való azonosságunkat jelenti, amelyben a bűn uralkodik. Ezt kell halába adni. A keresztségben jelképesen is halálba adjuk a régi embert és eltemetjük azt.

n „Ha valaki nem születik újjá, nem láthatja az Isten országát.” Hogyan történik az újjászületés? A 6:8 mondja el: ⁸ Hogyha pedig meghaltunk (aoristos) Krisztussal, hisszük, hogy élünk (futurum) is ő vele.

v  Jézus feltámadása különbözött a Jairus leányának feltámadásától, (Mk 5:21-24. 35-43), a naini ifjú feltámadásától (Lk 7:11-17), vagy a Lázárétól (Jn 11:1-44). Ők erre az életre támadtak fel, meghaltak újra, mert romlandó testük volt. Jézus teste megdicsőült test volt, de hordozta korábbi testének jellegzetességeit (Jn 20:27), reggelizhetett (Jn 21:9-14), és megtörhette a kenyeret (Lk 24:30). De átmehetett a zárt ajtón (Jn 20:19), és eltűnhetett szemük elől (Lk 24:31), felmehetett mennybe (Lk 24:51; ApCsel 1:6-11).

n Krisztus többé meg nem hal (9. v.), a halál rajta nem uralkodik.

III. Rabság és Szabadság (Szabadulás-teológia)

n Négy ige: Tudjátok, gondoljátok, szánjátok oda, engedelmeskedjetek.

v  „Tudjátok” – van, amit ismerni kell, hogy ahhoz szabhassuk magunkat.

v  „Gondoljátok” (logizesthe)… vagyis azt tartsátok magatokról, úgy számoljatok magatokkal.

v  „Szánjátok oda” – nem elég elszakadni régitől, oda kell szánnod magad az újnak.

v  „Engedelmeskedjetek” – ez mutatja azt, hogy megtörtént-e a meghalás a bűnnek, vagy még nem.

n A keresztség három jellegzetessége, hogy „hitvalló” keresztség, ezért „felnőtt” keresztség, amit „bemerítéssel” kell végezni, ahogyan maga a baptisma = keresztség, alámerítés szó is jelzi.