Hétfő - Cannes-i filmfesztivál, film-review
Reggel, mint minden második hét hétfőjén, Nagyváradra utaztam, a Teológiára. Útbaejtettem Ballát, Egrespatakot és Krasznát. A kocsimon olajcserét végzetünk a Dimény Szervíznél. Pál öcsémmel is beszélhettem, meg Sándor és Imre öcsémmel is. És még rengeteg emberrel, az úton. Délután a fiúkkal sor került a vizsgákra: Homiletika, Hermeneutika és Héber. Érdeklődés szempontjából csökkenő sorrendben.
Mai blogbejegyzésem a Cannes-i filmfesztivállal kapcsolatos. Ismert
ugyanis, hogy egy romániai rendezõ vitte el a Palme d'Or (Aranypálma) díjat... Én, sajnos, nem tudok filmeket nézni, még a TV-ben sem. Nincs rá időm. A hírekről is inkább az írott sajtóból veszek tudomást. A képernyő előtt sokat ülök, de nem a TV, hanem a számítógép képernyője előtt.
Azonban az esemény megérdemel egy-két megjegyzést, ebben a blogban. Kezdem egy ezzel kapcsolat beollózott blogbejegyzéssel, majd felidézem magát a filmet, és megpróbálok levonni belőle egy-két következtetést.
"Tengerpart, hajók, paparazzik, színészek, rendezők, kamerások, filmkereskedők és még sok rengeteg ember aki összegyűlt, hogy részt vegyen a filmvilág legjelesebb díjainak kiosztására. Egy kis, majdnem 70.000 lakosú kisvárosban kerül sor 1939-től megrendezésre a filmvilág legnagyobb eseménye: a Cannes-i filmfesztivál.
Minden adó közvetít egynéhány interjút, bemutat egy-két szép színésznőt és néhány jól öltözött úriembert is.
Mindenki a nagy pillanatra vár, hogy megkezdődjenek a díjkiosztások a különböző kategóriákban. A Palme d'Or a legnagyobb díj, amit ezen a fesztiválon fellépő filmek megnyerhetnek.
Országunk, Románia, már második alkalommal vett részt ezen a rendezvényen és ezúttal megnyerte a jeles Palme d'Or-t éspedig egy érdekes és vitás támajú filmmel: 4 luni, 3 sãptãmâni & 2 zile - Cristian Mungiu.
http://en.wikipedia.org/wiki/4_Months,_3_Weeks_and_2_Days
Románia jeleskedik a fesztiválon, és sokan különbözõ módon értékelik ezt a csillogást. Az amerikai kereskedők kételkednek a film amerikai népszerűségében a vitás téma miatt. A francia filmkritikus a Románia jelenpillanati valóságát elemezi, mintegy felhívva a figyelmet arra, hogy ennek az országnak még ma is nagy problémái vannak (és talán nincs igaza?).
A művész nagyra értékeli a pontos és állandóan jelenlevõ kamerát, a tiszta történetvezetést, a történet drámaiságát és a női fõszereplők jeles működését.
A rendező nem illik be a francia világ bohém szereplői közé. A balkáni megjegyzés sem marad el az interjúban adott válaszaiból: "ez a film igazán nem is volt sokat tervezve; egy-kettőre jött az ötlet és nemsokára megcsináltuk a filmet is." A kissé más válaszok talán jobb fényben tüntették volna fel a rendezõt. :)
A film kis büdzsével és kevés emberrel - akik több szerepkörben is részt vettek -, készült. A teljesítmény tiszteletre méltó!
Csak reméljük, hogy a díj nem azért érkezett, hogy a még mindig Európa szemetesládájának tekintett országot egy kicsit csillogtassák, hanem mert igazán megérdemelték művészeink! Ne legyen ez már politikai játszma!"
(A Cannes-i filmfesztivál margójára - Szeredai Amália,
http://blog.360.yahoo.com/ami_sz
A film, röviden:
A történet 1987-ben játszódik, Ceauşescu diktatúrájának vége fele. Két vonzó külsejű diáklány, Otilia (Anamaria Marinca) és Gabiţa (Laura Vasiliu)tragikus története ez, akik az egyetem hálószobájában arra a döntésre jutnak, hogy illegálisan véget vetnek Gabiţa nem kívánt terhességének... Erre találkozót szerveznek Bebe úrral egy olcsó hotelben, ahol az orvosi beavatkozásra sor kerülhet... Az épületek szűk folyosója, a jegy nélküli utazás a vonaton, a hotelszoba árának alkudozása, mind valós romániai jelenségek... Az események fokozása az illegális abortuszt végző Bebe (Vlad Ivanov) szerepéhez vezet, akivel egy olcsó hotel szobájában találkoznak. A rendeză Mungiu és a tehetséges kamerás Oleg Mutu technikája fokozza a hatást: Bebe szexuális szolgáltatást kér az orvosi beavatkozásért Otiliatól. Vád, harag, szégyen, megaláztatás, minden benne van! Ami igazán szomorú, az, hogy a valóság még ennél is szomorúbb.
Megjegyzések:
1.
Szembetűnő a modern élet kegyetlensége és Istentől elfordult romlottsága. Ez a film azért nyerhet Palme d'Or díjat, mert annyira valósághű: ilyen az élet, nemcsak Romániában, hanem egész Európában, a világon! Sajnos. Tele az országút, a könyvesbolt, a TV és a világháló paráznasággal és prostitúcióval! Parlamentek bűnt-szabadalmazó törvényeket hoznak, és a mindent toleráló posztmodernizmus egyedül a komolyan vett keresztyénséget nem tolerálja. Ez a film nem Ceauşescu korszakáról szól: akkor még nem tartottunk itt. Az elhatalmasodó bűnt még egy 1966-ban hozott abortusz-ellenes törvény sem tudta megfékezni, hát még ma! Nos, ez az, ami valóban szomorú.
2.
A bűn további bűnöket szül. Nincs kiút a megtéretlen, Isten nélküli embernek: "Menthetetlen vagy ó, ember, bárki légy..." Az emberi megoldások hiábavalók és eredménytelenek: a jószándék nem elég a megoldáshoz. Az egyetlen megoldás: Jézus! - "Ne add fel a reményt, hisz van megoldás, Jézusban...!" (Ez az ének, sajnos, nem került bele a hit hangjaiba...)
3.
Az Isten szerinti párkapcsolatnak és házasságnak nincs párja! "Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten." Zsid 13:4
4.
Végül, álljon itt egyik énekünk, amit sikerült megfelelően (új) szavakba önteni (A hit hangjai 482):
1. Megy a bűnös világ kárhozat tévútján,
Büszkén megveti Jézus szavát.
Velük együtt kívánsz te is menni talán?
Döntened kell, ne szalaszd el a mát!
Refrén:
Felmérted-e jól ezt, ha itt mindent megnyersz,
Mit ér majd, ha a lelked elvész?
Halld meg Jézus hangját, szíved add Néki hát,
Gondold jól át, lelked sorsát, javát!
2. Jézus szólít téged, Kegyelmét ne vesd meg,
Mert a szíved csak keményebb lesz,
És a bűnök árja lelked mélybe rántja,
Vigyázz nagyon, be ne csapjon téged! Refr.
3. Vajon felcserélsz-e reményt, üdvösséget
Örök gyásszal és nagy sírással?
Csillog bűnök fénye, benne halál réme,
Hív a gyönyör, aztán gyötör, megcsal! Refr.
4. Míg az üdv ajtója nyitva áll számodra,
Amíg téged hív a kegyelem,
Válassz jól és térj meg, mondjad Megmentődnek:
Döntöttem már, tovább nem vár szívem! Refr.
