Felhívás megerősödésre - Ef 6:10
Felhívás megerősödésre
Ef 6:10
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő
hatalmas erejében.”
Pál
apostol ezt a szakaszt azzal kezdi, hogy „végezetre”,
mivel levelének vége felé közeledik. Néhány tanácsot ad az efézusi gyülekezet
tagjainak, mivel tudja, hogy azok ki vannak téve az ellenség támadásainak. Szellemi
téren valóságos harc folyik. Timóteusnak meg kellett harcolnia „a hitnek szép harcát” (1Tim 6:12), és a
munkának terhét úgy kellett hordania, „mint
Jézus Krisztus jó vitéze/katonája” (2Tim 2:3). Pál így fejezte be életét: „ama nemes harcot megharcoltam” (2Tim 4:7)
Ilyen támadások
közepette négyféle helyzet lehetséges: (1) Küzdelem,
amiben lehet támadás és védekezés. Ez a harc velejárója. Jézusra kell nézni, Aki
győzelemre vezet a lelki harcban! Krisztus követése egy egész életre szóló
elhatározást jelent, amelyben nincs sem vakáció, sem szabadság. A Krisztus
követése egy életen át tartó harcot jelent. (2) Árulás – Amikor kijelentettük, hogy Isten táborához csatlakoztunk,
ezzel hadat üzentünk az ördögnek. Ám ha megtűrt bűn marad az életedben, ezzel
elárulod Vezéredet, és főhadiszállást biztosítasz vele az ellenségnek. „Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet”
– mondja Pál apostol (Ef 4:27). Ha tudatosan bűnben élsz, ez nyílt lázadás az
Isten ellen. Legalábbis, a hit nemes harcának feladását jelenti. (3) Gyengeség – Ez lehet a korábbi kudarcok
miatt, nem megfelelő táplálkozás miatt, testies magatartás miatt, vagy egyebek
miatt. „Noha testben
élünk, de nem test szerint vitézkedünk.” (2Kor10:3) A lelki gyengeségből sürgősen fel kell
erősödni, hogy harcolhassunk és győzhessünk. Erre szólít fel bennünket az Ige: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az
Úrban, és az ő hatalmas erejében.” (4) Sebesült állapot – Ez is legyengít és
képtelenné tesz a harcra. A nem gyógyított sebek újra kiújulhatnak és
elfertőződhetnek. A neheztelés, meg nem bocsátás, keserűség, és ezekhez hasonló
mocsarak az ellenség búvóhelyei. Ebből sürgősen meggyógyulni és felerősödni
kell.
Ilyen
okok miatt szólítja fel Pál apostol az efézusiakat, hogy „legyetek erősek”! Ennek a felszólításnak a jelentése az, hogy
legyetek bátrak, határozottak, állhatatosak, kitartóak! Más helyen is
olvashatunk hasonló felszólítást a Bibliában: Például 2Krón 32:7 így szól: „Erősek legyetek és bátrak, semmit se
féljetek, meg se rettenjetek az asszíriai királytól, mert velünk többen vannak,
hogy nem ő vele.” majd Ézs 35:4 ezt mondja: „Mondjátok, a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Íme,
Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!”
Ám
az Ige azt is megmondja, hogy hol van ennek az erőnek, bátorságnak a forrása:
„legyetek erősek az Úrban”. Istenben
kell tehát megerősödnünk, miatta lehetünk bátrak, ahogyan Dávidról azt
olvashatjuk, hogy „megerősítette magát az
Úrban, az ő Istenében” (1Sám 30:6). A harc kimenetele nem a hívő ember
ügyességétől függ, hanem Isten erejétől: „az Úrban, és az ő hatalmas erejében”
kell erőseknek lennünk. Mindannak, amit Pál apostol ez után mondani fog a lelki
harcról és fegyverzetről, erre a felhívásra épül.
Nem
vagyunk egyformán erősek lelkileg. Még csak a megtérésünk régisége sem döntő
tényező, ami a lelki erőt illeti: vannak régebbi hívők, akik még mindig gyengék,
és vannak frissen megtértek, akik erősek.
Lássuk
előbb (1) a megerősödés szükségességét,
majd (2) ennek forrását, az Urat, és
végül (3) ennek a megerősödésnek a mértékét:
„az Ő hatalmas erejében”.
I. A megerősödés
szükségessége: „Legyetek erősek!”
Isten
hívott el minket erre a lelki harcra: Ő a fővezér. Nincs mit félnünk, ha az Úr
vezetése alatt harcolunk. Ne legyünk gyávák, hanem legyünk bátrak és erősek! A gyávákról
így szól az Ige, „A gyáváknak pedig és
hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és
bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel
és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.” (Jel 21:8) A gyávák
vannak az első helyen, akik kimaradnak Isten országából!
Vegyük
fel a harcot bűneink ellen! Amikor a
Józsué könyvét tanulmányoztuk, szó volt arról a harmincegy kiskirályról,
amelyet le kell győznünk. Ezek között ott volt az aggodalom, a civakodás, a
makacsság, a dac, a dicsekedés és egyebek. De vannak ennél nagyobb ellenségeink
is! A bűnnel való megalkuvás elveszi az erőt. Vigyázzunk szívünkre, hogy abban ne
legyen semmi képmutatás, semmilyen megtűrt bűn. Főképp kedvenc bűneinkre kell
rátaposnunk, azokra, amelyek a legközelebb állnak a szívünkhöz, amelyeket
dédelgetünk és keblünkön melengetünk. Kedvenc bűneinktől is meg kell szabadulnunk,
hogy megerősödhessünk. A szívünkhöz legközelebb álló bűnöket a legnehezebb
megtagadni, megöldökölni.
A
megerősödéshez le kell győznünk a
félelmet. A félelem nagy ellenség. Amikor Izráel népe látta, hogy Góliát
milyen hatalmas, „mindnyájan elfutottak előle, és igen féltek.” (1Sám
17:24). Állítólag 366-szor található a
felhívás a Bibliában, hogy „ne félj”,
vagyis, még szökőévben is jut minden napra egy bíztatás. „Ne félj, csak higgy!” (Lk 8:50) – ez ugyanaz, mint a „legyetek erősek” felszólítás. Nem elég
elkezdeni a harcot, félelemmel, hitetlenül, erőtlenül, mert az kudarcra,
vereségre van ítélve. Nekünk erőseknek kell lennünk, és győznünk kell! A
győzelemhez pedig bátorságra, erőre van szükség.
A
megerősödést szolgálja a bajtársi
összefogás az Úrban, amely a gyengébbek segítésére szolgál. Saul mellől
elszéledtek a katonák, és akik mellette maradtak, azok is rettegtek (1Sám
13:7). Ilyen széthúzással nem lehet győzelmet aratni. A magára maradt harcost
megszállja a félelem és az erőtlenség.
Nincs
megerősödés akkor sem, ha lépten-nyomon megbotránkozol.
Minden botránkozáson tedd túl magad! Ne nézz emberekre, hanem az Úrra! A
gyülekezetben mindig lesznek olyanok, akik gyengesége, gyávasága, hanyagsága és
megalkuvása botránkozást okoz, de ne az emberek szabják számodra a mintát,
hanem legyen az Úr a példaképed!
A gyengeséget előidézheti a rossz
táplálkozás, különböző fertőzések, és a gyakorlat hiánya, vagyis a testiesség. Továbbá,
ha nem szabályszerűen harcolunk, és nem vesszük igénybe a biztosított védelmet,
meg is sebesülhetünk, meg is betegedhetünk, és ez újra legyengít. Kell tehát
hangozzék felénk a felhívás a megerősödésre: „legyetek erősek az Úrban”!
II. A
megerősödés forrása: „az Úrban”
A
földi hadvezérek ereje a katonákban van: ha a katonák elveszítik a csatát,
akkor a hadvezér is vesztes. De a szentek táborában ez fordítva van! A hívők ereje az Úrban van. Nem győzhetünk
ellenségünk felett, ha az Úrtól nem kapnánk hozzá az erőt. „Áldott az Úr, az én kőváram, aki hadakozásra tanítja kezemet, s
viadalra az én ujjaimat.” (Zsolt 144:1) Rá vagyunk utalva tehát az Úrra,
hogy győzelmes életet élhessünk. Senki sem dicsekedhet saját erejével, hiszen
teljesen az Urra van utalva. Még akkor is, ha az Úr sok győzelmet adott,
eredményessé tette lelki harcodat, akkor is maradj alázatban, mert az Úré
minden erő és hatalom.
A
megerősödés az Úrban lehetséges, vagyis, az
Úrral való közösségben. „Az Istenét
ismerő nép, felbátorodik és cselekszik” (Dán 11:31), más szóval, „bátor tetteket visznek véghez”. Akik
nem ismerik Istent, azoknak nincs honnan meríteniük bátorságot és erőt. Csak az
Istenét ismerő ember tudja vállalni a keskeny út nehézségeit és a lelki harc
viszontagságait.
Saját elképzeléseid, álmaid csalódást okozhatnak. Az engedetlen Saulnak
Sámuel azt mondja, hogy „Izrael erőssége
nem hazudik” (1Sám 15:29).
Ám az Úr nélkül Izráel hadserege nagyon gyenge, bármilyen
fegyvereket használ, vereségre van ítélve. Csak az Úr lehet az az erősség,
Akivel győzelmet arathat.
Az
Úrtól kapott erőt nem használhatod bármire. Az Úr munkájába beállhatsz akkor
is, ha gyenge vagy, mert az Úr, Aki melletted van, mindenható erejével
megsegít. „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz
erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.”
(2Kor 4:7) Olyan ez, mint amikor elsős kisiskolás koromban nem kellett
félnem senkitől, mert a negyedik osztályban ott volt a nagyobbik testvérem. Nem
bennem volt az erő, hanem velem volt, amikor szükség volt rá.
A
megerősödés eszköze az Úr Igéje is.
Isten azt mondta Józsuének: „Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és
mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott
elődbe.” (Józs 1:7) Az Isten Igéje iránti
engedelmesség megerősít. Ha valódi, őszinte hívő életet élünk, bizonyságot
tudunk tenni a bennünk levő reménységről. Ehhez ismernünk kell Azt, akiben
reménykedünk. Az ördög támadásai közepette, a kísértések viharában
ragaszkodjunk Isten Igéjéhez!
Erőt
ad az a tudat, hogy az Úr megigazított, és kegyelmet adott. „Jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív.”
(Zsid 13:9) Tudatosítsuk magunkban az Úrtól kapott ajándékokat!
Végül,
az imádság is a megerősödésünket
szolgálja. Amikor térdre ereszkedsz, az bizonyára nem értékes a világ szemében,
mert nem tudja, hogy ez egy lelki edzés, amely által a harcos erőt nyer. Az
imádkozó hívő ember erős és bátor ember lesz, míg a nem imádkozó gyenge és
gyáva marad.
Dávid
tudta, hogy az Úrban van az erő. Ezért, így tett bizonyságot a zsoltárokban: „Áldott az Úr, az én kőváram, aki hadakozásra tanítja kezemet, s
viadalra az én ujjaimat.” (Zsolt 144:1) „Általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.” (Zsolt 18:29
[30]) „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos
segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46:1) Vita
tárgya lehet, hogy minden bűn mögött ott van-e a Sátán. De nem vita tárgya az a
tény, hogy minden lelki győzelem mögött az áll az Úr. Ő adja a győzelmet, mert
Tőle van az erő.
III. A
megerősödés mértéke: „az Ő hatalmas erejében”
Bátorításul
szolgál az a tudat, hogy a mi Istenünk, egy minden hatalommal rendelkező Isten.
Ő mindenható Isten, és az Ő mindenható ereje a
szentek rendelkezésére áll.
Erős
lehetsz a lelki harcban, mert az Úrnak hatalma van itt e földön megbocsátani a bűnöket.
Ez a tudat a legnagyobb vereségben is erőt ad, mint a szomjazónak a friss víz. Isten
mindenható ereje a mi legjobb barátunk.
Az
Úr ereje képesítette Kálebet, hogy olyan erős legyen, mint 45 évesen volt.
Ezért mehetett az anákok legyőzésére és Hebron elfoglalására.
Az ördögnek nincs mindenható
hatalma. Legyetek erősek az Úrban, és a Ő hatalmas erejében!
Az Úr képes volt
kivezetni népét Egyiptomból, vizet fakasztani nekik a kősziklából, és húst adni
nekik enni, a pusztában. Isten keze rövidült meg, ma is képes gondját viselni
népének és szolgáinak. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Aki
megszabadította a gadarai ördöngöst, meggyógyította a leprásokat, a vakokat, a
bénákat, feltámasztotta a holtakat, ma is ugyanolyan hatalommal rendelkezik. Az
Ő „hatalmas erejében” lehetünk mi is erősek.
Mária és Márta azt
panaszolják testvérük halálakor, hogy „Uram,
ha itt lettél volna nem halt, volna meg az én testvérem!” Ők tudták, hogy
Jézus mindenható, és meggyógyíthatta volt. Kiderült, hogy Jézus nem késett el:
az ő hatalma elégséges arra is, hogy a négynapos halottat feltámassza.
Különben, Márta ki is jelentette: „De
most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől,
megadja néked az Isten.” (Jn 11:22)
„És szólott az Úr Jeremiásnak,
mondván: Íme, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajon van-e valami
lehetetlen nékem?”
(Jer 32:26-27) Erre a költői kérdésre a válasz egyértelmű: nincs. Isten
mindent megtehet. Épp ezért, ne gondoljuk azt, hogy a mindenható Istent saját
elképzelésünk szerint használhatjuk, mint egy játékszert: nekünk kell
alárendelnünk magunkat az Ő mindenható hatalmának, nem pedig fordítva!
Jézus Krisztus, amikor
kijelentette, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön, azt is
megígérte, hogy velünk lesz minden napon, a világ végezetéig. Az Úr hatalmas
ereje végig velünk van, soha nem hagy magunkra.
Két szélsőséges
magatartás lehetséges az ellenséggel kapcsolatban. Az egyik, amikor démont
látnak minden bokor mögött, ott is, ahol nincsenek bokrok! Az ilyenek annyira
el vannak foglalva az ellenséggel, az okkult dolgokkal, hogy nem képesek összpontosítani
Arra, Aki az Ő mindenható hatalmával meg tudja semmisíteni az ördögöt (Zsid
2:14). A másik szélsőség ennek az ellenkezője: vannak, akik annyira
tudatlanságban vannak lelki ellenségünket illetően, hogy nem veszik észre, hogy
küzdőtéren vagyunk. Magatartásukkal egyszerűen kapitulálnak az ellenség előtt,
és könnyű áldozatokká válnak.
„Végezetre,
atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.”
