Ha nem lenne feltámadás - 1Kor 15:12-20

Ha nem lenne feltámadás

(A feltámadás tagadásának értelmetlensége)

1Kor 15:12-20

n Az Úr Jézus feltámadása mind a négy evangéliumban olvasható, míg a születését csak a Máté és Lukács evangéliuma örökítette meg. Ez azért van, mert a feltámadás érvényesítette az Úr Jézus születését is, és halálát is. A legdokumentáltabb, a legigazoltabb, a legrészletesebben leírt esemény az egész Újszövetségben.

n Ennek ellenére, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy vannak, akik tagadják az Úr Jézus feltámadását! Feladatunk újra és újra bizonyságot tenni róla, és ha lehetséges, meggyőzni a kételkedőket az igazságról.

n Tekintsük át, hogyan történtek az események! Az Úr Jézus nagycsütörtök éjszakáján vért izzadva imádkozott a Gecsemáné kertben. Ott árulta el egyik tanítványa, és elfogták a főpap emberei. A főpap udvarán megkínozták őt, majd kora reggel Pilátus helytartóhoz vitték, onnan Heródeshez, majd vissza Pilátushoz. Leköpdösték, megöklözték, kicsúfolták, a nádszálat a fejéhez verték, töviskoronázták, megostorozták. Majd kereszthalálra ítélték, és maga kellett vigye keresztfáját a vesztőhelyre. Mivel nem bírta vinni a keresztfát, egy idegent kényszerítettek arra, hogy ezt tegye. Ennek a nevét is ismerjük, Cirénei Simonnak hívták (Márk 15:21). Azt tudjuk, hogy keresztre feszítése után Jézus aránylag hamarabb meghalt, mint mások: nem volt szükség siettetni a halál beálltát azzal, hogy megtörjék lábszárait. A két másik megfeszített gonosztevővel azonban így tettek. Jézus halott testét egyik katona dárdával szúrta át, hogy halála még bizonyosabb legyen. Ennek egyik szemtanúja János volt. Este vették le a keresztről, és két titkos tanítványa temette el.

n Harmadnapra azonban feltámadt!

n A feltámadásról szóló evangéliumi híradás nagyon változatos. Mindegyik a maga nézőpontjából és ismeretei szerint mutatja be az eseményeket. Kora reggel Mária Magdolna odament a sírhoz. Nyílván, nem egyedül, hanem más asszonyok is vele mentek, akik már pénteken elkészítették a bebalzsamozáshoz szükséges fűszerszámokat. A sírt üresen találták, és egy angyal tudomásukra hozta, hogy a sír azért üres, mert feltámadt. Máshol két angyalról olvasunk, és ez bizonyára ugyanolyan valóságos volt. Nem állott a sírnál egy riporter sem, hogy meginterjúvolja az angyalokat, vagy a katonákat, hogy pontos feljegyzést adjon percről percre, hogy a hajnali óráktól kedve mi is történt azon a dicsőséges feltámadási vasárnapon. Ami fel van jegyezve, az felettébb hiteles és megbízható.

n Ennek ellenére mégis vannak, és voltak kezdettől fogva olyanok, akik tagadták az Úr Jézus feltámadását! Korinthusban mindenképp voltak: nem olyanok, akik Jézus feltámadását tagadták, hanem olyanok, akik a mi feltámadásunkat tagadták.

n Pál apostol azonban itt összekapcsolja Jézus feltámadását a mi feltámadásunkkal. Úgy tűnik, hogy a korinthusi hívők nem tagadták az Úr Jézus feltámadását, de tagadták az ő feltámadásukat. „Jézus feltámadt, mondták, de mi nem támadunk fel.” Ha rákérdezett volna valaki: - Feltámadt-e Jézus a halálból? - Persze, hogy feltámadt! – mondták volna ők. - Valóságos testtel jött ki a sírból? - Persze. Úgy, ahogy le van írva az evangéliumban. – És azt hiszitek-e, hogy ugyanígy ti is feltámadtok? - Azt már nem! Nos, ezért kellett Pál apostol eszükbe juttassa az evangéliumot, amely tartalmazza azt, hogy Jézus feltámadt a halálból az Írások szerint. Mivel az evangéliumot a korinthusiak is befogadták, ennek alapján érvel az apostol arról, hogy mi is fel fogunk támadni.

n A gyülekezet tagjai bizonyára az akkori divatos görög filozófia hatása alá kerültek. Platón például azt tanította, hogy a lélek jó, szent, de a test, az gonosz. Pál apostol is vitatkozott a sztoikusokkal és epikureusokkal Athénben. A sztoikusok azt mondták: Isten tűz, és az emberben van egy kicsi szikra. Ez a kicsi szikra aztán egyszer majd egyesül az istenséggel, amikor meghal: a szikra visszaszármazik majd az istenséget jelentő tűzbe. Pál prédikált Athénben, de ezek a filozófusok azt mondták róla, hogy ő egy csácsogó, és nem lehet érteni, hogy mit akar mondani. A filozófusok összeakadtak vele az utcán! Mások meg idegen istenségek hirdetőjének vélték Pált, mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdette nekik. Nahát, ezt nem tudták elfogadni! Korinthus pedig nem is volt olyan messze Athéntől: átvették ezt a gondolkozást, és nem hittek abban, hogy mi is feltámadunk a halálból.

n Pál apostol ezért ebben az igerészben sorba veszi az érveket, amellyel a feltámadás tagadásának értelmetlenségét bizonyítja. Lényegében azt mondja, hogy gyetek, nézzétek meg, micsoda katasztrófához vezetne az, ha mi nem támadnánkk fel! Figyeljétek meg, mi történne, ha igaz lenne, hogy nincs feltámadás a mi számunkra, ahogyan ti gondoljátok!

I. Akkor Krisztus sem támadott fel

n Először is, ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadott fel. „Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel!” (12-13. v.)

n Ez az első és nagyon fontos, döntő érv. Miért? Mert Krisztus is embert volt, éppúgy, mint mi. Ember és Isten. Hogyan? Fele-fele? Nem! Száz százalékban ember, és száz százalékban Isten. Ő volt az egyetlen, aki úgy 200%-ban létezett, mint ember és Isten. Asszonytól született. Törvény alatt lett, és hirdetjük róla, hogy a halottak közül feltámadt. Úgy jött erre a világra, mint bárki más ember. Ő nemcsak „született”, hanem „jött”. (Jn 18:37). Ézsaiás azt mondja: „Egy gyermek születet nékünk, fiú adatott nékünk.” (Ézs 9:6). Született, mint ember, adatott, mint Isten Fia. Maga a százados elismerte, hogy Isten Fia volt. (Mk 15:39). Nos, Jézus Krisztus, az Isten-ember, szenvedett és meghalt. És ha nincs halottak feltámadása, akkor Ő sem támadott fel!

n Vagyis, az evangélium lényege az, hogy Krisztus feltámadott! Ezt a korinthusiak el is fogadták, hiszen ez által üdvözültek. Igen ám, de ha ez így van, akkor ez garanciája annak, hogy mi is feltámadunk, miként Jézus feltámadt!

II. Akkor az evangélium nem létezik

n Másodszor, ha a halottak nem támadnak fel, akkor az evangélium nem létezik. Miért? Azért, mert az evangélium épp azt tartalmazza, hogy Krisztus feltámadott a halálból az Írások szerint. Márpedig, ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel, és az evangélium elveszett. Így az evangélium nem jó hír, nem örömhír, hanem rossz hír lenne! Rettenetes! „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (14. v.)

n Gondoljunk arra, hogy pünkösdkor Péter apostol a feltámadást hirdette. Kornéliusnál is ezt hirdette: „A názáreti Jézust, mint kente fel Őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten volt Ővele. És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; akit megöltek, fára feszítve. Ezt az Isten feltámasztotta harmadnapon, és megadta, hogy Ő megjelenjék nyilván, Nem ez egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk Ővele, minekutána feltámadott halottaiból. És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az Ő neve által mindenki, aki hiszen Őbenne.” (ApCsel 10:38-43)

n Pál apostol is erről prédikált Athénben: „Némelyek pedig az epikureus és sztoikus filozófusok közül összeakadtak ővele. És némelyek azt mondták: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdette nékik.” „Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől.” (ApCsel 17:18. 32). A mi feltámadásunk annyira össze van kötve a Krisztus feltámadásával, hogy ha ez nem lenne igaz, akkor evangélium sem létezne, hiszen nem lenne, hogy mit tartalmazzon.

III. Akkor a hitünk hiábavaló

n Harmadszor, ha a halottak nem támadnak fel, akkor a mi hitünk hiábavaló, érvel Pál apostol. Sőt, hiábavaló volt az eddigi hívők hite is, beleértve a hithősöket is mind! Ábel, Énók, Nóé, Ábrahám, Mózes, Dávid és a többiek hite mind értelmetlen dolog volt, hiszen ha nincs halottak feltámadása, akkor ezek is mind elvesztek! Mi pedig hiába ünnepeljük a húsvétot, hiába gyűlünk össze minden vasárnap, mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor a Krisztus sem támadt fel, és nincs mit ünnepelni! A hitünk azért lenne hiábavaló, mert az a feltámadásról szól: „Ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol.” (Róm 10:9) Erre épül, hogy van feltámadás, és van örök élet. Jézus Krisztus „világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot az evangélium által” (2Tim 1:10). Azért, mert az evangélium tartalmazza azt, hogy Jézus feltámadt a halálból. Nem hiábavaló a hitünk! Tudjuk, hogy kiben hiszünk!

n Pál apostol beszél Himenéusról és Filétusról (2Tim 2:17-18), akik zavarták a gyülekezetet szentségtelen és üres lármáikkal. Róluk az apostol azt írja, hogy e két tévtanító tévelygése „mind nagyobb istentelenségre növekedik, és az ő beszédük, mint a rákfekély terjed… akik az igazság mellől eltévelyedtek azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlták némelyek hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma!...” Igen, ismeri az Úr az övéit. Számon tartja őket. Markaiba metszette fel őket. Azok örökösei Istennek, és örökös társai Krisztusnak. Van örökélet! Nem hiábavaló a hitünk!

IV. Akkor az apostolok hamis tanítók

n Negyedszer, ha a halottak nem támadnak fel, akkor az apostolok hamis tanítók! Nem mondanak igazat! Miért? Azért, mert azt hirdetik, hogy Krisztus feltámadt a halálból! Márpedig nem támadhatott fel, ha nincs feltámadás! Péter hazugságot prédikált. Pál is! A mi prédikálásunk is hazugság lenne, mert ha Jézus nem támadt fel, akkor miért is prédikálnánk?

n Pál apostol is hiába mondja, „hogy megismerjem őt és az ő feltámadásának erejét”, mert annak így nincs ereje! A mi prédikálásunk is hiábavaló, de a ti hitetek is!

n De hát, ti hiszitek, hogy Jézus feltámadt a halálból! Mi nem találtatunk hamis bizonyságtevőknek, mert Krisztus feltámadt a halálból! A Krisztus feltámadása pedig a garanciája a halottak feltámadásának. „Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor a Krisztus sem támadott fel.” Ha így lenne, akkor becsaptak bennünket! Akkor mi prédikálunk valamit, ami nem igaz! Ami még ennél is több, maga Jézus sem mondott igazat, ha csakugyan nem támadt fel a halálból, hiszen azt mondta, hogy fel fog támadni: „Útban voltak pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodtak és követve őt, féltek. És Ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezdett nékik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek, Mondván: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt; És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.” (Mk 10:32-34) Hasonlóképpen szólott Mk 14-ben, hogy feltámadása után előttük megy Galileába. (Mk 14:28) Hát Jézus ne mondott volna igazat?

V. Akkor ti még bűneitekben vagytok

n Ötödször, ha a halottak nem támadnak fel, akkor ti még bűneitekben vagytok, mondja Pál. Hát persze! Hiszen akkor nincs evangélium, nincs bűnbocsánat!

n Ez egy gyakorlati érv, a teológiai érvek után. Feltámadás nélkül nincs bűnbocsánat, mert az Úr Jézus halálát az Ő feltámadása érvényesíti. A feltámadás bizonyítja, hogy az ő halála engesztelő áldozat volt a bűnért. Ha nem támadt volna fel, akkor egyszerűen meghalt, mint más ember. Kivégezték. De Ő nem úgy halt meg, mint más ember! És nem lett az enyészeté! Feltámadt a mi megigazulásunkra, az Írások szerint. Ezért van bűnbocsánat.

n Van örömhír a legnagyobb bűnösök számára is. Isten gyönyörködik a megbocsátásban. Jézus Krisztusnak az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől (1Jn 1:7). Nem igaz, hogy csak kárhozat van! Nem igaz, hogy a halállal mindennek vége! Csak akkor lenne így, ha Krisztus nem támadt volna fel a halálból. Ámde Krisztus feltámadt, és van reménye minden bűnösnek!

VI. Akkor az eddig meghaltak is mind elvesztek

n Hatodszor, ha a halottak nem támadnak fel, akkor az eddig meghaltak is mind elvesztek. Nincs értelme annak, hogy a fejfákra ráírják: A.B.F.R.A. (A Boldog Feltámadás Reménysége Alatt). Kár a sok temetési vigasztalásért, mert nincs vigasz. Van miért sírni! Örökre elvesztek a halottak! Ha Jézus nem támadt fel, akkor mindenki elveszett! Gondolj bele! Akik hittek, összes elődeink, szeretteink… – ó, milyen rettenetes lenne!

n Lejjebb az apostol párbeszédet kezdeményez a hitetlen korinthusiakkal, és feltételezi, hogy némelyek tovább akadékoskodnak, hogy „Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?” (35. v.) Tudjátok, mit válaszol erre az apostol? Azt mondja: „Bolond!” Mert csakugyan nagy balgatagság ilyesmit még gondolni is! Valami hasonló reagálása volt az apostolnak Agrippa király felé is, amikor a feltámadásról kezdett beszélni neki: „Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?” (ApCsel 26:8) Sajnos, ma is vannak ilyenek, akiknek nincs reménységük. Ezért bánkódnak, amíg élnek, és vigasztalhatatlanok, amikor a halállal kell szembenézni…

VII. Akkor mi lennénk a világon a legnyomorultabb emberek

n Végül, ha a halottak nem támadnak fel, akkor mi hívők vagyunk a világon a legnyomorultabb emberek!
n Ez a legélesebb érv, és ebbe bátran bele meri sorolni magát is, mert a mondatot úgy kezdi, hogy „ha”. A feltámadásban nem hívők hitetlenségének az alaptalanságát és rettenetességét, katasztrófáját próbálja megvilágítani ezzel. „Hogyha ti nem hiszitek, hogy a halottak feltámadnak, akkor nézzétek meg mi történik…” Nemcsak hiábavaló, amit eddig mondtunk, hittünk, prédikáltunk, éltünk, de a világon a legnyomorultabb emberek vagyunk, ha nincs feltámadás! Márpedig, mi nem a legnyomorultabb, hanem a legboldogabb emberek vagyunk a földön! Miért? Mert Jézus feltámadt a halálból, mint első zsenge, első gyümölcs, garantálva ezzel a mi feltámadásunkat. Van üdvösség! Van örökélet! „Eltétetett nékem az igazság koronája, amit megad majd az igaz Bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik várva várják az Ő dicsősége megjelenését.” (2Tim 4:8) Isten kegyelmi ajándéka az örök élet. Áldott legyen érte az Úr!