A test szentsége - 1Kor 6:12-20

A test szentsége

1Kor 6:12-20

¹² Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.

¹³ Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett; hanem az Úrnak, és az Úr a testnek. ¹⁴ Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által.

¹⁵ Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. ¹⁶ Avagy nem tudjátok-e, hogy aki paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. ¹⁷ Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele. ¹⁸ Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.

¹⁹ Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? ²⁰ Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.

n Az erkölcsi tisztaság kérdését már említette az apostol, de most részletesen foglalkozik vele.

n Korinthusban a prostitíciónak kultikus keretet szabtak: Afrodité templomában több mint ezer papnő állt a férfiak szolgálatára. És amit megtérésük előtt szent dolognak tartottak, azt a korinthusiak megtérésük után is nehezen tudták bűnnek nevezni! Márpedig, a bűn minőségét nem a közvélemény dönti el, vagy az ország törvényei, hanem Isten.

n A korinthusiak hírhedtek voltak kicsapongásaikról. A férfi és a nő monogám kapcsolata mellett a férfiak kéjnőkkel (hetaira) és kultikus prostituáltakkal (hierodula) elégítették ki magukat, vagy homoszexualitás perverz szerelmi életet folytattak.

n A kéjnőkhöz való járás a nem-keresztyén görögök számára nem jelentett problémát – de a korinthusi hívők számára állandó probléma lett.

I. A test szabadsága – 12. v.

n A görög világban mutatkozó erkölcsiség a nőtlen férfiaknak kompromisszumot ajánlott: „a nemi kielégülés éppen olyan természetes dolog, mint az evés és ivás – ha tehát testi vágyad hajt, menj a kéjnőhöz”. Ez volt az a kompromisszum, amely visszhangra talált némelyeknél Korinthusban, főképp olyanok között, akiknek többet jelentett az emberi bölcselkedés, és az apostoli tekintélyre sem sokat adtak.

n Ők persze, a kéjnőkhöz való alkalmi eljárást nem kompromisszumnak, hanem ellenkezőleg, a megváltottak határtalan szabadsága jelének tekintették.

n Pál apostol nem a Tízparancsolattal kezdi, hanem azzal, hogy „Minden szabad nekem.”, ami egy szólás-mondás lehetett Korinthusban.

n De a keresztyén szabadságnak megvan a maga határa. Azért igazi szabadság, mert választhat, mint Édenben. Ha nincs döntési lehetőség, csak ösztönről beszélhetünk vagy a bűn uralmáról. „Aki a bűnt cselekszi, szolgája (rabja) a bűnnek.” (Jn 8:34) A határ nem annyira tilalom formájában jelentkezik, hanem sokkal inkább egy szerető újmutatás, intelem, figyelmeztetés formájában.

n A szabadságról szóló ismert mondás után Pál hozzáteszi: „...de nem minden használ”. Ezzel azt ajánlja, hogy a hívő döntse el, mi az, ami közelebb viszi őt Isten céljához.

n Szabad szerelemre, akár csak „alkalmi” érintkezésre a hetairákkal, hierodulákkal, a test ösztöneinek diktatúráját jelenti, mivel annak hatalma alá kerül. Az ilyen ember már nem szabad.

n „Minden szabad nekem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.” Ez nemcsak Korinthusban volt így, hanem ma is így van, ahol megvetik az Isten által szabott házasság útját, és felcserélik a szentséget a testiességgel.

II. A test rendeltetése – 13-14. v.

n A kéjnek, a bűnnek megszállottjai nem biztos, hogy értették Pál szavait. Azt hangoztatták, hogy „az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett”. Úgy vélték, hogy kéjvágyuk kielégítésében mutatkozik meg a szabadságuk. Pál elkezd a testről beszélni. A kéjnőkkel érintkezők szólás-mondás szerint „az eledelek a gyomor számára és a gyomor az eledelek számára van... tehát?” A folytatása valahogy így hangozhatott: „...a nő a testnek, és a test pedig a nő számára van”… Mintha a nemi érintkezést hasonlítani lehetne a szomjúság oltásához, vagy az éhség csillapításához.

n Pál vitatja, hogy ezek párhuzamba állíthatók lennének. A két dolog merőben különböző területre tartozik. Az emésztés, a „gyomor” a múlandó világhoz tartozik. „Az Isten pedig mind ezt (gyomort), mind amazokat (eledeleket) eltörli.” (13. v.) A test azonban több, mint a földi funkciók összessége, mert örökkévalóságra teremtetetett. A korinthusiak úgy beszélnek, mintha nem lenne lelkük, és nem lenne örök életük!

n Mai is így beszélnek azok, akik úgy vélik, hogy az ember nem több egy fejlett állatnál! De Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, szentnek és igaznak. A hívőnek teste pedig a Szentlélek temploma lett! Egykor pedig megdicsőítve, feltámasztva, új testet ölt!

n A test nem a mámornak, az alkohol hatásának, nem a cigarettafüst kábításának, és nem a paráznaságnak rendeltetett. „A test nem a paráznaságnak rendeltetett; hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.” – 13. v. „Isten temploma szent – mondta a 3. részben – ezek vagytok ti!” (1Kor 3:17)

n A nemiség nem egy rajtunk kívül álló tényező, hanem mi vagyunk a nemiség! Éppen azért minden nemi cselekedetben benne van egész lényünk, szellemünk, lelkünk és testünk, ami Isten lakhelye! A paráznaság megtagadja azt a szentséget, amelyre Isten elhívta az embert.

n „Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által.” – 14. v. Vagyis, Istennek a testtel nagyobb célja van – és az ítéletkor a testünkről is számot kell majd adnunk: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” – 2Kor 5:10.

III. A test szentsége - 15-18. v.

n Megőrizni magunkat tisztának, és szentül élni a jelenvaló világon – alapvető követelmény. Csak így kerülhet sor arra, amit a Jelenések könyvében olvashatunk: „Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” – Jel 7:13-14.

n Elszomorító látni, hogy néha Isten népének tagjai is odadobják tisztaságukat, szüzességüket a világ módja szerint! A lelki ruhájuk így nem fehér többé.

n A Jelenések könyve ezzel az üzenettel zárul: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És íme, hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” – Jel 22:11-12.

n A testünk sajátos újraértékelést nyer azzal, amikor Krisztus tulajdonai lettünk. A Krisztus testének tagjai vagyunk – mint 1Kor 12:12-ben: „amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test; azonképpen a Krisztus is.”

n A hívőnek egy prostituálttal való érintkezése, Krisztus arculcsapását és meggyalázását jelenti: „aki paráznával egyesül, egy test vele… Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.” (16. v.) Vagyis, a Krisztussal való egységet megtagadva, „elszakítva a Krisztus tagjait” (15. v.), egy parázna tagjaivá teszi önmagát, amikor vele egyesül. Egy kéjnő lép a Krisztus helyébe! Ez nemcsak a házassági szövetség megrontása, hanem a Krisztussal kötött szövetség megtagadása.

n A házasságon kívüli nemi érintkezés is egy testi közösség a férfi s nő között. Azonban Krisztusnak a gyülekezettel, a menyasszonyával való közössége kizárja annak lehetőségét, hogy a hívő mással is közösségben lehetne! Ugyanolyan helyzet áll fenn, mint a házasságban. „Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.” – 17. v.

n Aki a feleségének igent mondott, nem mondhat igent másnak is, mivel ez a közösség megkívánja a szövetséget, a teljes elkötelezettséget.

n A házassági egység egy titok, mert hűség és életközösség jellemzi, és ugyanilyen titok a Krisztussal való szövetség, mert hűségre és elkötelezettségre épül. A házasság hasonlít arra a lelki kapcsolatra, amely Krisztus és az egyház között van (Ef 5:22-23).

n Egy kéjnővel való közösségnek mélységesen romboló hatása van az ember személyiségére nézve. Direkt önrombolás ez, mert Krisztustól eltávolodva, szabad elhatározásból szakítja szét a házasságnak és a Krisztushoz tartozásnak köteleit, a bűn rabjává válva. „Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.” (18. v.)

IV. A test tulajdonosa – 19-20. v.

n Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy testükkel azt tehetnek, amit akarnak, mert az az övék. Ez nem igaz, mert ha testünk nem az Úré, akkor a bűnnek van odaszánva: „¹³ Ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.” (Róm 6:13) „¹⁶ …akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek; vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? ¹⁷ De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok. ¹⁸ Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.” (Róm 6:16-18)

n A befejező versekben Pál apostol újra kitér arra, hogy testünk a Szentlélek temploma. A test nem teher, nem börtöne a léleknek, ahogyan a gnosztikusok hirdették, hanem szentély, templom. „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (19. v.) Az avatta a testet szentéllyé, hogy Istennek adtuk, odaszenteltük, mint kedves áldozatot (Róm 12:1-2), hogy az Isten lakóhelyévé váljék.

n Ettől kezdve a test Istent dicsőíti: „Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.” (20. v.) Ez érvényes egyénenként a hívekre, és érvényes a hívők közösségére, a gyülekezetre is.

n A keresztség, amely Krisztussal való azonosulásunk kifejezése, valójában templomszentelés. Ezzel fejezzük ki, hogy azonosultunk Vele.

n De a felszentelt templom lerombolható, megszentségteleníthető, megfertőztethető, az által, hogy az ember saját céljaira használja, Isten akaratán kívül. „Nem a magatokéi vagytok!” Ha ez valóban így van, akkor nem rendelkezhetsz a testeddel, megváltoztatva annak rendeltetését. Nem te vagy a tulajdonos!

n Még az sem mindegy, hogy az imádatot milyen testhelyzetben végzed! Nem mindegy, hogy hogyan bánsz a testeddel a munkában, a pihenésben, az evésben, a böjtölésben, a szenvedésben, a betegségben. Arra hívattattunk, hogy dicsőítsük Istent a testünkben.

n  

n „³ Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, ⁴ hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, ⁵ nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent.” (1Thessz 4:3-5)