Adakozó lelkületek - ApCsel 4:31-5:11

Adakozó lelkületek

ApCsel 4:31-5:11

„³¹ És minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és beteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólták. ³² A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi marháját nem mondta magáénak, hanem nékik mindenük köz volt. ³³ És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon. ³⁴ Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki: mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozták az eladottak árát, ³⁵ És letették az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége volt. ³⁶ József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vigasztalás fia), Lévita, származása szerint ciprusi, ³⁷ Mivelhogy néki mezeje volt, eladván, a pénzt elhozta, és az apostolok lábainál letette.

^5:1 Egy ember azonban, név szerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladta birtokát, ² És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. ³ Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?

⁴ Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. ⁵ Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghalt: és mindenekben nagy félelem támadt, kik ezeket hallották. ⁶ Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölték őt, és kivivén eltemették.

⁷ Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, bement. ⁸ Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajon ennyiért adtátok-e el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. ⁹ Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Íme, a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. ¹⁰ És azonnal összerogyott lábainál, és meghalt; bemenvén pedig az ifjak, halva találták őt, és kivivén, eltemették férje mellé. ¹¹ És támadt nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallották.”

n A gyülekezet imádságára válaszolt az Isten (31). Nem akármilyen áhítat volt ez. Isten azonnal válaszolt.

v  Megrendült a hely. Ez az, amiből meg lehet tudni, hogy ott van-e Isten egy Istentiszteleten: ott nem maradhat semmi sem mozdulatlan. Megrendül bele a szív.

v  Mindnyájan beteltek Szentlélekkel. Ó, mi is lenne, ha mi ilyenek lennénk? Megmozdulna nemcsak ez a hely, hanem az egész város, sőt, az egész megye! Ez nem egy különleges alkalom volt: minden hívőnek parancsolva van: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Ef 5,18)

v  Nem maradhattak szótlanok. Mindnyájan hirdették Jézust. A bizonyságtevő gyülekezet a követésre méltó gyülekezet!

n Egy gondoskodó gyülekezet volt (32. v.). El voltak foglalva az Úr munkájával. Munkálkodásuknak (32) két oka volt:

v  „egy szívvel” tettek mindent. Szerették egymást. Egyek voltak. Ez az egység a bizonyság a világ felé (Jn 13,15). Az egység az üdvösségünk bizonyítéka (1Jn 3,14). Ha hiányzik, akkor nagy bajnak a jele (1Jn 4,20-21). Abban mutatkozik meg, hogy gondoskodunk egymásról (1Jn 3,16-18. Jak 2,15-16)

v  Közösséget vállaltak: „egy lélekkel”. Egy élet töltötte be mindegyiket. Szükségük volt egymásra. Ha valaki szűkölködött, mind szűkölködtek. Ha valaki megsérült, mind megsérült. Ha egy örült, mind örült. Örültek az Úr munkájának (Róm 12,15. Fil 2,4. Gal 6,2. 1Kor 13,5)

n Mi volt a munkájuk eredménye?

v  Szolgálatkészség. Készek voltak áldozni és szolgálni. A gyülekezetben nincs uralkodó pozícióban senki: mindenki szolga. Jézus az Úr. Sőt, annak idején ő is szolgálni jött (Mk 10,45. Jn 13,1-17). A legnagyobb a mennyek országában, az lesz, aki kész a legalacsonyabb szintre leszállni (Mt 23,12. Jak 4,10. 1Pt 5,6).

v  Önzetlenség. Testvéreik szükségeit előbbre helyezték a magukénál. Ez Isten terve a gyülekezettel! Azt akarja, hogy senki se önmagára gondoljon, hanem a másikra. „Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is!”

v  Áldozatkészség. Feladtak mindent a közösért. A közösség javáért éltek. Micsoda lecke! A munkálkodó gyülekezet egy követésre méltó gyülekezet!

n Nem maradtak csendben a hitük felől (33. v.). Nem voltak bátortalanok, sem szégyenlősek: „³³ És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon.”

v  Isten erejével tettek bizonyságot. Mások megtérése nem azért történt, mert minőségi és alapos volt a prédikáció, hanem azért, mert Isten ereje hatotta át az igehirdetőt és a bizonyságtevőt! Fizessük meg az árat, ha kell, hogy ott legyünk az Istentiszteleten. Imádkozz, hogy töltsön be az Úr az Ő Lelkével!

v  Isten kegyelme volt mindnyájukkal. A kegyelem, az egy meg nem érdemelt kiváltság. Kegyelemben részesültek, hogy hirdethessék az igét. Ez a kegyelem van velünk is: ezt kell kihasználni, hogy ne legyen hiábavaló. A bizonyságtevő gyülekezet egy követésre méltó gyülekezet!

● Nagy bizonyságtétel. ● Nagy kegyelem. ● Nagy törődés: két példa: pozitív és negatív. ● Nagy egység (egy ● Nagy bizonyságtétel. ● Nagy kegyelem. ● Nagy törődés: két példa: pozitív és negatív. ● Nagy egység (egy lelek és egy szív).

I. A hitetés eltervezése – 5:1-3 v.

<  Barnabás lévita volt

v  Mint lévitának mezeje volt. Eladta mindazt, amije Ciprusban volt. (36-37. v.)

<  Az apostolok lábai elé tette: ez jelzi, hogy az apostoloknak egyfajta profetikus tekintéllyel bírtak.

<  Ananiás és Safira, Barnabással ellentétben, megegyeznek, hogy nem adják oda a földjük árának egészét, csak egy részét.

v  A föld eladása nem volt kényszer. Megtarthatták volna maguknak. A hazugság volt a bűn.

v  De Barnabás példája olyan nagy hatású volt, hogy magával ragadta ezeket is. A jó példa ragályos volt: követni akarták.

v  Vagy: irigykedtek a Barnabás pozíciójára. Meg akarták szerezni maguknak.

<  Az ébredések idején, amikor nincs a Léleknek olyan kiáradása, nincs olyan összetörettetés, bűnbánat, akkor megpróbálnak rövidíteni, és hamisan mutatják a szépet, de a valóság nem az. Megkettőznek, meghasonlanak önmagukkal!

v  Miközben ezrével térnek meg a hívők – közöttük vannak hamisak is! Lásd: Simon mágus.

<  Az ördögnek három fő tevékenysége van – „Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?” (3. v.)

v  Emberölés – Jn 8:44. ApCsel 3-4. Mártírok sokasága bizonyítja.

v  Vádolás – nem a mennyben, mint Jóbnál vagy Jósuánál. A Sátánnak nincs bejárata többé a mennybe. Jézus Krisztus eljövetelével a Sátán le lett vetve a mennyből: Lk 10:18 – „Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.” Jn 12:31 – „Most van a világ kárhoztatása, most vettetik ki a világ fejedelme.” Jel 12:10 És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala. Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.” A mennyben csak ügyvédünk, közbenjárónk van. Van vádolónk viszont a földön: Pétert és Jánost vádolták a főtanács előtt. Megakarták ölni őket. Jakabot hamarosan meg is ölik. ApCsel 4:28 - „És íme, betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.”

v  Hitetés – elhiteti a föld kerekségét. Mt 24:24 – elhitetni, ha lehet, még a választottakat is. De nem lehet. Péter belelát a szívükbe. A hitetés belül történik. A vádolás kívülről jön.

<  A házaspárok mennyire egyek? Miben egyeznek meg? Kel e a házaspárnak követni a másikat mindenben? Az Úr akarata ellenére? Safira követte – és az életébe került. Ha ez ma is így történne... akkor az alagsorban halottasházat kellene berendezni, és a gyászszolgáltatást állandósítani...

v  Ananiás és Safira nem volt egy Péterrel és a gyülekezettel.

II. A hitetés megbüntetése – 4-6 v.

<  Zsolt 1:5 – „Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.”

<  Nádáb és Abihú, Isten embere Júdából, Uzza, Ananiás és Safira.

v  „Vizsgálj meg engem ó, Isten!”

<  Péter képessége isteni eredetű. A lelkek megítélésének ajándéka ma is adatik, némelyeknek.

<  Az ajtónál ott voltak a fiatalok: az első gyülekezetben voltak fiatalok is. Ők temettek.

v  Nem látták fontosnak, hogy Safirával közöljék, hogy a férjével mi történt... Nem adták tudtára. Várták, hogy jöjjön ő.

III. A hitetés megbüntetésének következménye – 7-11. v.

<  Nagy félelem szállta meg őket

<  Mások nem mertek közéjük elegyedni

<  Nagy sokaság csatlakozott

v  A gyülekezeti fegyelem, taszító is, vonzó is.

<  A gyülekezet attól gyülekezet, hogy

v  Isten igéje tisztán hirdettetik. A sákrámentumok helyesen vannak kiszolgáltatva. Szeretetszolgálat. Misszió.

v  Gyülekezeti fegyelem (ez különbözteti meg a gyülekezetet a világtól).

<  Ananiás és Safira eseti egyezik a Zsid 10-zel, de nem minden „szándékos” bűn sorolható ide.

v  Zsid 10:26 – „Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat.” Dávid bűne például, szándékos bűn volt, de mégsem egy kategóriájú az ún. „szándékos bűnnel”. Ez egy ószövetségi utalás, amikor valaki felemelt kézzel vétkezik: 4Móz 15:30 – „De a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár bennszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az, az ő népe közül.”