Öltözet (1)
Öltözet (1)
Egy friss munkahely-tanulmány szerint a szoknyát viselő nőket többre értékelik, mint a nadrágot viselőket („Wear a Skirt to Make a Good Impression” – Daily Telegraph, Sept. 21, 2011.) Több mint 300-at kértek meg arra, hogy osztályozzák a szoknyában, öltönyben, nadrágban bemutatott nőket, bizalom, siker, megbízhatóság, stb. szempontból. Karen Pine professzor, aki a kutatást vezette (Hertfordshire Egyetem), megállapította: „a nők öltözhetnek nőies módon, és mégis bizalomgerjesztőknek és sikereseknek tűnhetnek”. A következtetésnek megörültem: végre, ezt kimondják olyanok is, akik nem hisznek a Bibliában.
Nyilvánvaló, hogy az öltözet egy általánosan "beszélt" nyelv, amellyel üzenetet továbbítunk magunkról. Nemcsak az fontos, hogy valaki hogyan öltözik a munkahelye miatt, hanem főképp az, hogy hogyan öltözik a hite miatt! Az öltözet (lehet) bizonyságtétel.
Yves Saint Laurent, a női nadrág feltalálója, egy erkölcstelen életű, kábítószer-függő, homoszexuális divatguru volt, aki pszichiátriai kezelésre járt. Ő volt az, aki elsőnek vette rá a nőket ruhakölteményeivel arra, hogy utasítsák el az Isten által teremtett nőiességüket. Szerinte a nadrág „egyenlő szintre helyezte a nőket a férfiakkal” (Linda Grant: Feminism Was Built on the Trouser Suit, The Guardian, 2008. június 3. http://lifeandhealth.guardian.co.uk/fashion/story/0,,2283462,00.html).
A McCall világi magazin ezt írta a női nadrággal kapcsolatban: „A női lábak gyakran a férfi érdeklődés tárgyai, mivel ezek szexuális jelek hordozói. A láb húsának egyszerű felfedése elégséges, hogy szexuális üzenetet továbbítson. Szükségtelen mondani, hogy annál serkentőbben hat, minél többet mutatnak belőle, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a nemi szervek zónájához közeledik.” Majd így folytatta: „Az első mód, ahogyan ezt ki lehet hangsúlyozni, az olyan ruhák használata, amely kiemeli a szervek természetét, amelyek rejtve vannak a ruha alatt. Nők számára ez a nadrág viselését jelenti.” (David W. Cloud, Dressing for the Lord, Way of Life Literature, 2007. 35-36 old.)
A férfiak mindig is tudták, hogy erre megy ki a dolog.
Ezért, a rövid szoknya viselése talán még ennél is erkölcstelenebb.
2009. februárjában, tervezőjének 75. születésnapján, a Concorde repülőgépekkel együtt a brit védjegyek és világhírű találmányok közé sorolták a miniszoknyát, ami a feje tetejére állította a hatvanas évek női divatját. Ezt az akkor 21 éves Mary Quant divattervező „találta fel” azzal, hogy állítólag túl rövidre szabott egy anyagot, és rákényszerült, hogy elkészítse az első miniszoknya-kollekciót. Szerinte ez „valahogy boldoggá tette a nőket és a férfiakat”.
A mini nemcsak az ötven évvel ezelőtt piacra dobott Barbie babák öltözete lett, hanem előbb a Beatles tagjainak barátnői, majd a királynő társaságában sürgölődő szobalányok is finom harisnyanadrágba bújtatták lábaikat. Hamarosan szalonképessé vált az „obszcén rongy”-nak címkézett tenyérnyi ruhadarab, és a világ többi kifinomult hölgyei is behódoltak az új divatnak. Így a miniszoknya a hatvanas évek szimbólumává vált. És pimasz tervezőjének igaza volt: hatalmas áttörést jelentett!
Mert ezzel kezdődött a hagyományos keresztyén erkölcsi rend megtagadása és megváltoztatása.
Volt idő, amikor az öltözet kérdéséről a szószékről hallhattunk bibliai tanítást, de mára már nemcsak megritkultak, de teljesen el is tűntek az ilyen témájú prédikációk és előadások. Sőt, bármilyen felemlítése az öltözködés milyenségének a gyülekezetekben egyre inkább elavultnak, sértőnek és törvényeskedésnek van címkézve. Ez a rezisztens magatartás a rock’n’roll kultúra következménye. Mivel sokan hallgatnak erről a témáról, a harc legtöbbször azért végződik vereséggel, mert a harcosok egyszerűen otthagyják a harcmezőt. Pedig ha valamikor fontos volt bibliai tanítást adni a ruházatról, akkor az most van!
A modern társadalmat többek között a tisztességtelen és szemérmetlen öltözködés jellemzi. A mai divatbemutatók érzékiségben és erkölcstelenségben túlszárnyalják az ókori korinthusiakat is. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az öltözettel kommunikálunk, és a Szentírásnak van mondanivalója erről a témáról is.
„Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, Hanem, amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.” (1Tim 2:9-10)
