Térjetek meg, hogy életetek legyen! - Ez 33:10-20

Térjetek meg, hogy életetek legyen!

Ez 33:10-20

n  Júda népe továbbra is félrevezető közmondásokat gyártott… Ezúttal ezt mondják: „Ránk nehezednek bűneink és vétkeink, elsorvadunk miattuk. Hogyan maradhatnánk életben?” (10. v.)

v Ehhez hazonlít a 37:11 – „Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!”

v Korábban a fiak nyomorúságát az apák bűneinek tulajdonították. (Ez 18:2 – „Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle.”)

v Vagy: „Nem igazságos az Úrnak útja!” (18:29), miként ebben a részben is (33:17).

v Máskor „A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze időkre prófétál ő.” (Ez 12:27)

n  Az előbbi versekben Ezékiel újra őrállói megbízatást kap, de ezúttal nem az ítéletet, hanem egy reményteljes üzenetet kell továbbítania, Izráel helyreállásáról.

v A helyreállásnak azonban a megtérés a feltétele.

I. A megtérés egy személyes döntés következménye – 12-16. v.

¹² Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtér hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezik. ¹³ Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal. ¹⁴ S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik; ¹⁵ Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal. ¹⁶ Semmi ő vétke, mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.

n Amikor Károly király és Luther egymással szemben álltak a wormsi birodalmi gyűlésen, akkor két gondolatvilág találkozott: Luther a Bibliára és a lelkiismeretére hivatkozott. Azt mondta, hogy amíg őt meg nem győzik a szentírásbeli bizonyságokkal, addig ő megmarad az Ige tanúsága mellett, mert lelkiismerete Isten Igéjének a foglya, és soha nem fog a lelkiismerete ellen cselekedni.

v Károly erre válaszában a történelemre hivatkozott, hogy a Habsburgok mindig ragaszkodtak Rómához, mindig védték a római katolikus hitet. Mert ha egy testvér téved, az az egész keresztyénséggel szemben áll… De az „egész keresztyénség” neki Rómát jelentette, nem pedig a Bibliát.

n Itt látszik, hogy miről is volt szó a reformációban: a reformátorok szerint mindenki személyesen felelős Isten színe előtt, ezért csak Istenre szabad hallgatnia, úgy, ahogy a Bibliából hallható Isten szava. Ha az ember másképp cselekedne, akkor a saját lelkiismerete ellen tenne. A katolikus egyház viszont a tradícióra és az egyház tekintélyére hivatkozott.

n A saját személyes felelősségét hitte és vallotta, de amikor az egyház tagjairól volt szó, ott mégis megalkuvásra került sor.

v Ez a megalkuvás a gyermekkeresztségben nyilvánult meg.

n  Azt hirdette, hogy az anyák is idegen hittel, a saját hitükkel vitték a gyermekeket Jézushoz. A négy barát is így vitte a bénát Jézushoz, leeresztve az ágyat Jézus lába elé, és Jézus látta a hitüket, megbocsátotta bűneit és meggyógyította! (Lk 5:17kk) Úgy gondolta, hogy a gyermekkeresztség mögött ott áll a gyülekezet hite és az elég.

v Luther tehát összekapcsolta a keresztséget a hittel. A római katolikusok szétválasztották a sákramentumot a hittől.

v De Luther és társai nem ismerték fel azt a veszélyt, hogy a hit és a keresztség igy hamarosan különválik egymástól! 

v A gyermekkeresztség miatt az a veszély fenyegeti az embert, hogy mivel megvan keresztelve ezért már keresztyén is! Pedig ez nem így van.

n Valljuk, hogy csak az az Ábrahám gyermeke, akinek öntudatos hite van. Csak azok szabadulhatnak meg bűneiktől, akik Krisztusban hisznek, mert csak hit által lehet részesülni a kegyelemben. A kegyelmet nem a keresztség adja, hanem Jézus Krisztus.

v A katolikus egyház úgy hiszi, hogy a sákramentumok kegyelmet közvetítenek. A szentek, a papság, stb. hasonlóképpen.

v A sákramentumok kérdésében a protestáns egyházak meghagyták a gyermekkeresztséget, mert szerintük ez Isten kegyelmének pecsétje és jele, nem pedig az ember belső döntésének a kinyilvánítása. Ezért, elég, ha a szülő hisz, és ezzel a gyermek is a szövetség része lesz, és részesülhet a szövetség jeléből.

v Figyelmen kívül hagyták, hogy a keresztyénség a megtérésnek, az ember belső döntésének a kinyilvánítása. Ezért nem beszél

n Pedig a keresztséghez a Krisztus melletti öntudatos és világos döntésre van szükség, és az erről szóló vallástétel. A gyülekezet ennek alapján veheti fel a tagok sorába.  

v Összetévesztették az ÓSz gyakorlatát az ÚSz gyakorlatával. Ott Izráel, a születés jogán része volt a szövetségnek, de az ÚSz-ben csak az újjászületés jogán lehet valaki részes a szövetségnek!

v Pedig a helyes sorrend ez: igehirdetés, hit, keresztség (lásd: Mt 28:19; Mk 16:16. Lk 3:8. ApCsel 2:38).

n A tanítványság mindig megelőzi a keresztséget.

n  A személyes felelősséget világosan mutatja az, ahogyan a protestáns egyházak megkülönböztették a két sákramentumot: a keresztséget kiszolgáltatták a gyermeknek, de az úrvacsorát nem. Pedig mindkettő ugyanazt mutatja: Meghaltam, eltemettettem, feltámadtam Krisztussal, és – Krisztus az életem, mindnyájan egy kenyérből részesedünk.

v A gyermek nem azért nem kaphat úrvacsorát, mert nem tudja megemészteni a bort, és megrágni a kenyeret, hanem azért, mert még nem hisz, nem tud vallást tenni megtéréséről, és nem tudja felfogni, hogy az úrvacsora mit is jelent.

n  Az anabaptisták és a mai baptisták ragaszkodnak a szabad akarathoz! Mindenki maga dönti el, hogy örök sorsáról milyen döntést hoz.

v A keresztség pedig nemcsak Isten kegyelmének pecsétje és jele, hanem az ember belső döntésének kinyilvánítása. Ezért, ezt meg kell, hogy előzze a megtérés és a hit, és az erről szóló bizonyságtétel. Mert az Isten ígérete feltételes: az ember döntésétől függ.

v Nem(csak) a Krisztus engedelmességéről van szó, hanem főleg a mi engedelmességünkről.

II. A bizonyosság feltétele a megtérés, nem (csak) a predesztináció – 17-20. v.

¹⁷ És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjuk nem igazságos. ¹⁸ Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt. ¹⁹ És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt. ²⁰ És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza.

n  Vannak, akik úgy vélik, hogy a felelősség Istené, mivel Ő döntötte el, hogy ki üdvözüljön és ki nem. Predesztinálta az embereket…

n  Mások az ősöket hibáztatták.

n  Ez a másokat hibáztató, magát kimagyarázó magatartás Édentől kezdve megvan.

v  Az asszony a hibás, a kígyó a hibás, Isten a hibás…

n  Kit hibáztatsz? A genetikát? Neveltetésed/családod? A kormányt? Az iskolát? Az anyagiakat? Istent?

v A lényeges kérdés: hogyan részesülhetünk kegyelemben?

v Szüleink által? Nem. A sákramentumok által? Nem. Közvetítők (papok, szentek) által? Nem. Csak személyes döntés, megtérés és hit által részesülhetsz kegyelemben!

n  Az Ige világos: mindenki önmagáért felel. A szülők bűne miatt nem szenvednek a fiak. De a szülők kegyessége miatt nem üdvözülhetnek a fiak!

v Izráel esetében: Manasse vagy Ámon a hibás? Vagy Sédékiás? Ez 18:2. Mindenki önmagáért felel!

n  De ne mondj le senkiről könnyen! A bűnösök is megtérhetnek!

v Isten vissza tudja fordítani még azt az ítéletet is, amit már kihirdetett.

v Lásd: Ninive. Lásd: Jósafát. 

Éljünk Isten tetszése szerint! - Ézs 58:1-14

Éljünk Isten tetszése szerint!

Ézs 58:1-14 (8)

■     Baj van. Úgy tűnik, mintha a gyülekezet elakadt volna valahol húsvét és pünkösd között. Valami hiányzik. Az erő hiányzik, amely megmozgatja az emberek szívét. És hiányoznak azok az emberek is, akik ezzel az erővel odaállnának a gyülekezet élére. Hol vannak az odaszánt életű emberek, az önfeláldozók? Hová lettek mártírjaink? Hol vannak az imában tusakodó édesanyák? Hol vannak a böjtölők?

■     Istennek imádkozó emberei „megfékezték a tűz erejét, oroszlánok száját zárták be, véget vetettek az anarchiának, háborúkat előztek meg és háborúknak vetettek véget, ördögöket űztek, összetörték a halál béklyóit, fényt derítettek a hamisságra, városokat mentettek meg a biztos pusztulástól, megállították a napot....” - sorolta Aranyszájú Szent János. A mi lelki fegyvertárunkban megvannak-e azok a fegyverek, amelyekkel ilyen győzelmeket lehet aratni?

v  Mert ugye, Illés imádkozott, és tűz szállott alá az égből, imádkozott és az ellenség erejét vesztve hullott porba, imádkozott és Isten esőt adott. Napjainkban is eső kellene: szárazságtól repedezettek a szószékek és az imaház padjai, de még inkább azok szíve, akik ezeket koptatják. Hol van Illés?

v  Valamikor Mózes pálcájával a sziklára ütött és víz fakadt a sziklából. Van-e lehetetlen Isten előtt? Nincs. Isten ma is mindenható Úr. De hol az az ember, akit Isten felhasználhatna arra, hogy a sziklából vizet fakasszon? A kemény szívek összetörjenek, és megeredjenek a bűnbánat könnyei?

v  Amikor Pál apostol Efézusban tartózkodott, egy megszállott ember kiabálni kezdett valamilyen hamis ördögűzőkre, hogy „a Jézust ismerem, Pálról is tudok!...” Ennek beszédéből fény derült arra, hogy létezik egy Pál nevű ember, akitől még a pokolban is rettegnek, aki hadat üzent a sötétség hatalmának, és teljes igyekezettel azon volt, hogy kiragadja a lelkeket a Sátán karmai közül. Pál merte ezt tenni még a pogány császár udvarában is! Élete folytonos küzdelem volt a pokol hatalmasságai ellen. „Ama nemes harcot megharcoltam” – mondta élete alkonyán. De mi volt a titka Pál győzelmének? Az, hogy megvoltak a győzelem kivívásához szükséges fegyverei. Azokkal a fegyverekkel az ellenség nem rendelkezett: ő tudott bővelkedni is, szűkölködni is, éhezni is, jóllakni is, felmagasztaltatni és megalázkodni is. Mindenre volt ereje Krisztusban. Nem írt könyvet Krisztus életéről, hanem krisztusi életet élt, igazi keresztyén volt. De hol vannak ma azok a Pálok, akik készek mindent „szemétnek ítélni Krisztusért”?

■     A lehetetlenség ellenére tételezzük fel, hogy Isten egy adott pillanatban meghalna; vajon megváltoztatná-e ez a te keresztyén életmódodat? Észrevennéd-e a változást, ami bekövetkezne? Számolsz-e Vele annyira, hogy a mindennapi rohangálás közben észrevennéd: Ő hiányzik? Vajon a következő vasárnap a gyülekezetben jelentene-e valamit, ha nem mondaná meg senki? Nem folytatódna-e a program ugyanúgy: igehirdetés, éneklés, bizonyságtevés... megállás, vagy épp megtorpanás nélkül? A hívek a padokban, az igehirdető a szószéken... hiszen nem mondta meg senki, hogy Isten meghalt! Félő, hogy sok helyen észre sem vennék!

■     Sokan úgy imádkoznak, mintha Isten tehetetlen lenne. Gépiesen elhadarják jól megszokott szavaikat, és két perc múlva már nem is emlékeznek arra, hogy mit kértek Istentől. Pedig Isten él! Ő mindenható Úr! Ne imádkozz úgy, mintha az lenne igaz rád, hogy „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” (Jel 3,1). Ideje, hogy az álomból felserkenjünk. Ideje, hogy komolyan vegyük az imát és a böjtöt, és tartozzon mindkettő elválaszthatatlanul az életünkhöz. Így hétköznapjainkat és munkánkat is Isten áldása fogja kísérni. Jézus Krisztus azért jött, hogy életünk legyen és bővelkedjünk.

■     Kiáltsunk Jóellel együtt:

v  „Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, / hirdessétek ki, hogy ünnep lesz. // Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, / gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, / még a csecsemőket is! // Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! // A templomcsarnok és az oltár között / sírjanak a papok, az Úr szolgái! // Így szóljanak: Szánd meg Uram népedet! (Jóel 2,15-17)

■     Pünkösd óta minden ébredést imádság és böjt előzött meg. Ahhoz, hogy ne legyen, mit elveszíteni, le kell mondanunk mindenről, amink van, még önmagunkat is át kell adnunk Istennek! Ha Isten kéri tőlünk, vállalnunk kell azt, hogy „a világ szemétje”, „a világ látványossága” legyünk (1Kor 4:13. 9). Van valahol egy óriási tartalék, amit ismét fel kell fedeznünk, ami gyökere, forrása, eredete Isten áldásözönének.

■     Az első gyülekezet egyik titka, ami a századok folyamán feledésbe ment nem más, mint a böjt. Ez hozzátartozott a keresztyén élethez. Ez nyitotta meg az ég kapuit és a szív ajtaját. Ez mozgatta meg azt a helyet ahol összegyűltek, és szárnyakat adott az imádságnak. Fedezzük fel ismét a böjtöt!

■     A böjt nem hitelv és nem valami univerzális gyógyszer, mintha minden betegséget gyógyítani tudna, hanem inkább kulcs ez, ami olyan ajtókat is ki tud nyitni, amelyek más kulcsok előtt zárva maradtak. Ablakhoz is hasonlíthatjuk, mert betekintést nyújt az emberi szemmel nem látható világba. Fegyverként is használhatjuk: olyan fegyver ez, amit az Úr adott a kezünkbe. „A böjt az a titok, ami által ajtók megnyílnak, és Isten csodálatos gondoskodása és pártfogása, valamint kedves jelenléte megnyilvánul.”

■     Ézs 58. részének a tanítása az, hogy nem a szertartásaink a rituáljaink hangját hallja meg az Úr, hanem az engedelmességünk hangját.

v  „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket…” (1. v.)

■     A bevezető mondat emlékeztet a 40. részre, ahol az Úr azt parancsolja a prófétának, hogy kiáltson:

v  „Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! ⁷ Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. ⁸ Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ézs 40:6-8)

■     Ezúttal viszont nem a nép vigasztalására szól a kiáltás, hanem ellenkezőleg, a nép ellen, azok ellen a bűnök ellen, amelyeket a nép megpróbál eltakarni vallásos szertartásaival, imádsággal és böjttel, azt remélve, hogy Isten emiatt eltekint bűneiktől és válaszol kéréseikre.

I. A nép hamis Istenkeresése – 2-3a. v.

■     Az Ézs 40:27-31 jobban rávilágít a helyzetre. Egy Istent kereső népről van szó. Még pontosabban, Ézsaiás olyan népnek prófétál, akik belefáradtak a keresésbe. Itt a 2-3. v. így szól:

v  „Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kívánják útjaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kívánják. ^3a Mért böjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod?...” (2-3a. v.)

■     Az Úr ugyanazt a választ adja nekik, amit az Ézs 40:27-31 olvashatunk:

v  „²⁷ Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! ²⁸ Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! ²⁹ Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. ³⁰ Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönben is; ³¹ De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

■     Vagyis: Nem, Izráel! Nincs elrejtve a te sorsod Istennél! Isten nem változott meg. Nem az Úrnál van a hiba! Erről szól a következő rész bekezdő két igeverse:

v  „Íme, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az Ő füle, hogy meg nem hallgathatna; ² Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.” (Ézs 59:1-2)

■     Olvassuk el Ámóstól vagy Jóeltől: „Utálat előttem a ti ünneplésetek”, nem kedvelem, nem kell. Istennek nem ceremónia kell, és nem formaság. A te szíved bűnbánata kell, az önvizsgálatod, önmaga megítélése kell.

II. A hamis böjt hiábavalóságának oka / az imameghallgatás feltétele – 3b-7.  9a-10b v. 13. v.

^3b – Íme, böjtölésetek napján kedvteléseteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. ⁴ Íme, perrel és versengéssel böjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy böjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.

⁵ Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-e böjtnek és az Úr előtt kedves napnak? ⁶ Hát nem ez-e a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? ⁷ Nem az-e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested (felebarátod) előtt el ne rejtsd magadat?

^9b Ha elveted közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; ^10a Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted:

¹³ Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:

■     Isten azt válaszolja Izráelnek, és ezzel együtt nekünk, hogy vallásos szertartásaik a kiáltása nem jut fel Istenhez, bármilyen költségesek is lennének azok számukra.

■     Az ilyen böjtölés hiábavalóságának társadalmi-szociális okai vannak:

v  ^3b – Íme, böjtölésetek napján kedvteléseteket űzitek,

v  és minden robotosaitokat szorongatjátok.

v  ⁴ Íme, perrel és versengéssel böjtöltök,

v   és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy böjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.

■     Ha egész napon át gyötörnéd is a lelkedet, elutasítva az eledelt, lehajtott fejjel járnál, mint a káka, böjtölve zsákban és hamuban (5. v.), - Isten akkor sem tud meghallgatni, ha nem tettél lépéseket az Ő akaratának teljesítésére.

■     Mit jelent az Ő akaratának teljesítése? Miből áll az Isten akarata? Mivel jár a helyes Istentisztelet?

v  hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit,

v  hogy az igának köteleit megoldjad,

v  hogy szabadon bocsásd az elnyomottakat,

v  hogy szét tépj minden igát.

v  hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet,

v  hogy a szegény bujdosókat házadba bevigyed,

v  hogy ha meztelent látsz, felruházzad,

v  és hogy tested (felebarátod) előtt el ne rejtsd magadat.

■     A 9. igevers végén és a 10. igevers elején további feltételeket találunk:

v  Ha elveted közüled az igát, - Elnyomás, kizsákmányolás mások kihasználásának megszűntetése.

v  és megszűnsz ujjal mutogatni – Vajon mit jelent ez? Újjal mutogatni: „Te, te, te vagy a hibás!”

v  és hamisságot beszélni – A titkos dolgokról is. Másról is, önmagadról is.

v  ¹⁰ Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted – Ez nem könnyű: másra úgy gondolni, mint magadra.

■     A 13. igevers az Úr napjának megtartását részletezi:

v  Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván…

v  „Mindenem az Úrnak adom, minden az Övé?”

III. Az igazi istentisztelet következményei – 8-14. v.

⁸ Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. ⁹ Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Íme, itt vagyok. Ha elveted közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; ¹⁰ Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. ¹¹ És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy. ¹² És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetsz romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. ¹³ Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: ¹⁴ Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!

■     „Akkor”…

v  felhasad mint hajnal a te világosságod,

v  meggyógyulásod gyorsan kivirágzik,

v  igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.

v  ⁹ Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Íme, itt vagyok.

v  … ^10b feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

v  ¹¹ És vezérel téged az Úr szüntelen,

v  megelégíti lelkedet nagy szárazságban is,

v  csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.

v  ¹² És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetsz romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.

v  … ¹⁴ Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban;

v  én hordozlak a föld magaslatain,

v  azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!

■     Az Úr Jézus is tanított a böjtről:

■     „Mikor” és nem „Ha”

v  „Amikor tehát adományt adsz, ne kürtölgess magad előtt...”

v  „Amikor imádkoztok ne legyetek olyanok, mint a képmutatók...”

v  „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran...” (Mt 6,2. 5. 16.)

■     Itt az ideje!

v  „De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (Mt 9,15)

■     „Csak könyörgés és böjtölés által”

v  „Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által.” (Mt 17,21)

■     Milyen céljai (és okai) lehetnek a böjtnek?

■     1. Böjtölni az Úrért

v  „...az én kedvemért tartottatok-e böjtöt? (Zak 7,5)

v  „...ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek...” (ApCsel 13,2)

■     2. Böjtölés megtérésért és megszentelődésért

v  „Sírtam és böjttel gyötörtem magam...” (Zsolt 69,10)

v  „Boldogok, akik sírnak...” (Mt 5,4)

■     3. Úgy böjtölni, hogy azt fogadják el mennyben

v  „Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket.” (Ezsd 8,23)

v  „Mit kezdjek a sok véresáldozattal? - mondja az Úr. ...ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!” (Ézs 1,11-15)

■     4. Böjtölni, hogy Isten a büntetést kegyelemre fordítsa

v  „Ninive lakosai azonban hittek Istenben, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. ...Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg.” (Jón 3,5. 10.)

■     5. Böjtölni a foglyok szabadulásáért

v  „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! (Ézs 58,6)

■     6. Böjtölni kijelentésért

v  „Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam, imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban. Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, ... megérintett engem az esti áldozat idején.” (Dán 9,3. 21.)

■     7. Böjtölni mértékletességért és önuralomért

v  „Bárcsak haltunk volna meg az Úr kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret.” (2Móz 16,3)

■     8. Böjtölni gyógyulásért

v  „...és hamar beheged sebed.” Ézs 58,8.

Befejezés:

■     Dávid Brainerd még 30 éves sem volt, amikor meghalt. Azelőtt 3 évvel tért meg és elhívást érzett a munkára, hogy Amerikában az indiánok között szolgáljon. Három év alatt kiégett, elégett Isten oltárán. De az ő szívéből a lelkek megmentésének a szikrája kipattant mások szívébe: George Whitefield, John Wesley és mások szívébe, akik az ő életéből merítettek erőt. A halálos ágyán, 29 évesen azt mondta: Ha ezer életem volna, mind Istennek adnám. De már egy sincs. Vége van. Örülök, hogy az Úrért tehettem valamit. De az mind semmi, ahhoz képest, amit Ő tett érettem és érettem.

v Vizsgáljuk meg önmagunkat és térjünk az Úrhoz! Ámen!