Célozz messzire! - 2Kir 13:1-25

Célozz messzire!

2Kir 13:1-25 (1Kor 9:26) - Bibliaóra

n Ennek az igerész megértéséhez fontos ismerni a történelmi, vallási és politikai hátteret.

n A kiegyezés és megalkuvás ideje után, az északi és déli országrész között újra az ellenségeskedés ideje következett. Jéhúnak, az Istentől rendelt „forgószél” két utódjának az uralkodása van leírva az északi országrészben.

n Összesen négy nemzedéket ígért Isten Jéhúnak. Ebből kettő található a 13. részben: 2Kir 10:30 – „És monda az Úr Jéhúnak: Amiért szorgalmatosan megcselekedted azt, ami nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben.” A másik kettő II. Jeroboám és Zakariás.

n Joás, Jéhú fia, nem tévesztendő össze a Júda trónján uralkodó Joással, aki Dávid leszármazottja volt.

I. A megtérésre hívó szabadítás – 1-9. v.

 ¹ Joásnak, az Akházia fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejében lett király Joákház, a Jéhu fia Izráelen Samariában tizenhét esztendeig.

 ² És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, aki bűnbe ejté az Izráelt, és nem szakadt el azoktól.

 ³ És felgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és adá őket Hazáelnek, a Siria királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébe, az ő életének minden idejében.

 ⁴ De könyörgött Joákház az Úrnak, és meghallgatá őt az Úr; mert megtekintette az Izráel nyomorúságát, hogy miképp nyomorgatja őket Siria királya.

 ⁵ És az Isten szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket a Siriabeliek hatalmától, hogy az Izráel fiai lakhassanak az ő sátoraikban, mint azelőtt.

 ⁶ De mégsem távoztak el a Jeroboám házának bűneitől, aki bűnbe ejté az Izráelt, hanem azokban jártak; sőt az Asera is helyén maradt Samariában;

 ⁷ Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria királya, és olyanná tette, mint a cséplő pora.

 ⁸ Joákház egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ő ereje vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

 ⁹ És elaluvék Joákház az ő atyáival, és eltemették őt Samariában; és az ő fia, Joás, uralkodék ő helyette.

n Joákház a Jeroboám bűneit követte, és ez nem meglepő. Az se, hogy emiatt Isten a szíriai Hazáelnek és (fiának) Benhadádnak kezébe adta az országot, és nem maradt meg csak „ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria királya, és olyanná tette, mint a cséplő pora”, mint a törek a cséplőgép alatt.

n De az meglepő, hogy amikor Joákház könyörgött az Úrhoz, az Úr meghallgatta őt és szabadítót küldött neki. A borjúimádó Joákház könyörgött az Úrhoz!

v  Pedig idézhetnénk Péld 28:9-et: – „Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.” Azonban Isten másképp gondolta: a bálványimádó, de szenvedő népnek szabadítót küldött.

v  Miért? Mert „megtekintette az Izráel nyomorúságát, hogy miképp nyomorgatja őket Siria királya”, ahogyan 2Móz 3:9-ben is: „Mivel hát íme, feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a mellyel nyomorgatják őket az Egyiptombeliek”.

n A szabadító némelyek szerint (Kaiser, Hoerth), III. Adad-nirari asszír király volt, aki megtámadta nemcsak Damaszkuszt, hanem Tírust, Szidónt, a médeket és edomitákat, és Egyiptomot is. Így Hazáel és Benhadád nem Izráellel foglalkozott már, hanem a saját megmaradásával.

n Mások szerint Elizeus volt a szabadító, vagy talán Jóás és II. Jeroboám (lásd 17. v. [szabadítás nyila], és 14:27).

n Azonban Izráel hálátlan maradt: „mégsem távoztak el a Jeroboám házának bűneitől” – 6. v.

II. Az elszalasztott lehetőség és ígéret – 10-19. v.

¹⁰ Joásnak, a Júda királyának harminczhetedik esztendejében lett a király Joás, a Joákház fia, Izráelen Samariában, tizenhat esztendeig.

 ¹¹ És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől, a ki az Izráelt bűnbe ejté, hanem azokban járt.

 ¹² Joásnak egyéb dolgai pedig és valamit cselekedett és az ő erőssége, a mellyel Amásia, a Júda királya ellen harczolt, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

 ¹³ És elaluvék Joás az ő atyáival, és Jeroboám ült az ő királyi székibe; és eltemetteték Joás Samariában, az Izráel királyai mellé.

 ¹⁴ És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, a melybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arczára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!

 ¹⁵ És monda néki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat. És ő kézívet és nyilakat vett kezébe.

 ¹⁶ Akkor monda az Izráel királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet. És ő megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire;

 ¹⁷ És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felől. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lőjj! És lőtt. Akkor monda: Az Úrnak győzedelmes nyila ez, győzedelmes nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig.

 ¹⁸ Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Ő pedig monda az Izráel királyának: Lőjj a földbe, és bele lőtt a földbe háromszor; azután abbahagyta.

 ¹⁹ Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.

n A 10-13 versekben találjuk Jóás uralkodásának rövid összefoglalóját. Azonban, nem úgy, ahogy lenni szokott, a szent író visszatér a személyére, és két eseményt feljegyez róla. Mintha azt mondaná: „nem érdemes reá sok szót pazarolni, de ha már szó esett róla, hadd jegyezzek meg két dolgot, amiből tanulhatunk”.

v  Mint ahogyan mi is a végére hagyjuk a fagylaltot…

n Az, hogy valaki hogyan válaszol Isten hívására, fontosabb, mint az egész biográfiája!

v  Az első megjegyzés az, hogy Jóás meglátogatta a beteg Elizeust és sírt halálos betegsége miatt (14. v.). Vajon őszinte sírás volt ez? Nem tudhatjuk. Minden esetre azt tudhatta, hogy Elizeus halálával eltűnik a védőpajzs, amit Elizeus jelentett Izráel számra (lásd: 6:8-23).

n Látogatásakor a próféta parancsot ad, hogy nyilazzon a földbe, a nyitott ablakon keresztül.

v  Isten adott neki egy nyitott csekket: 17. v. – „Az Úrnak győzedelmes nyila ez, győzedelmes nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig.” De ő úgy döntött, hogy csak felét váltja be magának az ígéretet… Nem buzdította őt fel az Isten ígérete eléggé. Elszalasztotta a lehetőséget.

v  Van, amikor sírás is van, bűnvallás is van, de a teljes szabadulásig még kellene valami…

III. Három gondoskodása Istennek – 20-25. v.

 ²⁰ Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben.

 ²¹ És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de a mint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott.

 ²² Hazáel pedig, a Siria királya nyomorgatá az Izráelt Joákház minden napjaiban.

 ²³ De megkegyelmezett az Úr nékik, és megkönyörült rajtok, és hozzájok tért az ő szövetségéért, amelyet kötött volt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta őket elveszíteni, sem el nem vetette őket az ő orczája elől mind ez ideig.

 ²⁴ És meghalt Hazáel, Siria királya, és az ő fia, Benhadád lett helyette a király.

 ²⁵ És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel fiának kezéből a városokat, amelyeket erővel elvett volt Joákháznak, az ő atyjának kezéből. Háromszor veré meg őt Joás, és visszaszerezte Izráel városait.

n Elizeus holttestének csodája nem igazolja a mai relikviákban való tévhitet. Illés távozása is csodálatos volt, Elizeus halála is különleges. Valószínű, hogy azt jelzi, hogy az az erő, mely Elizeusban működött, az nem halt meg. Isten ugyanaz maradt. Lásd: Ez 37.

v  Az, hogy egy névtelen idegen kapott ilyen csodálatos segítséget Elizeus holttestétől, nem kell meglepjen minket: mindenki, aki segítséget kapott Elizeustól, névtelen (kivéve a szíriai Naámánt).

v  A 14-19. v. a nemzeti szempontból kapott segítséget mutatja (a legnagyobb nemzeti ellenség, Szíria fölött), a 20-21 pedig az egyéni szempontból kapott segítséget jelzi (a legnagyobb egyéni ellenség, a halál fölött).

v  Ez a feltámadás jelezte a II. Jeroboám ideje alatti megújhodást (14:25), és jelezte azt a napot, amikor a holtak feltámadnak egy olyan országra, ahol nem lesz többé halál (Jel 21:4). Jézus halálakor is megnyíltak a sírok (Mt 27:51b-53).

v  ApCsel 26:8 – „Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?”

n A 22-23. v. Joákház idejéről szól: elmondja, hogy miért létezik még Izráel: „az Úr megkegyelmezett nekik.”mégpedig „a szövetségért”…

n Joás visszavette a városokat Benhadádtól, amelyeket Hazáel elvett Joákháztól. Háromszor verte meg Szíriát, mert Isten valóra váltotta a szavát. Isten nem hazudik, mint néha a gyógyszeres dobozokon a címke…