A királyi menyegző - Mt 22:1-14
A királyi menyegző
Mt
22:1-14
n
A hívő élet olyan, mint egy menyegző:
tele van örömmel és áldással.
v Jel 3:20.
I. Az
elkészített vacsora – 1-2. v.
n
Isten szent népet készített magának.
2Móz 19:6.
v Izráel kiváltságos helyet foglalt el
Isten tervében.
n
Jézus első csodatétele egy menyegzőn
történt.
v Nem úgy, mint Mózes, aki a vizet
vérré változtatta… Az Úr Jézus örömet hoz.
II. A
meghívókkal kiküldött szolgák – 3-4. v.
n
A próféták ezek, mindenekelőtt.
v Keresztelő Jánosig sokan tolmácsolták a meghívást (Mt 4:17), Pünkösdkor
(ApCsel 2:38), István (ApCsel 7:58).
n
Az elutasítások miatt a lakomát Isten a
pogányoknak ajánlotta fel: ApCsel 13:46.
III. A
méltatlan hivatalosak és azok pótlása – 5-10. v.
n Az aranyborjú
v 2Móz 32:7 – „7 Szóla
pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet
kihoztál Egyiptom földéből.”
n
A királykérés
v 1Sám 8:7 – „7 És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd
meg a nép szavát mindenben, amit mondanak néked, mert nem téged utáltak meg,
hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.”
n
Jeroboám bűne
v
1Kir 12:28-30 – „28
Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik:
Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a
kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. 29 És az egyiket
helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba. 30 És e dolog nagy
bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
n
A babiloni fogság előtt
v Ézs 1. 2Krón 36.
n
A Messiás elutasítása
n
Általában jó dolgok cselekvésével
mentegették magukat.
v Gyakran a jó dolgok akadályai a legjobbnak. Zsid 12:2.
v Nem valami nyomós ok miatt nem jöttek el a menyegzőre, hanem azért, mert
„nem akartak elmenni”.
IV. A
menyegző vendégei – a méltatlan vendég – 11-14. v.
n
Isten mindenkit hív. De kimaradnak
mégis azok, akik önmagukat kizárják.
v A pogányok felé való misszió benne volt Isten tervében. Ők azok, akik
megtöltötték a menyegzői termet.
n
Ádámnak volt szégyenruhája.
Dávidra ráadtak egy kényszerruhát. Jákób álruhában (képmutatással)
lopta el az áldást. Isten viszont fehér ruhákat kínál – Jel 3.
v A ruha felkínálása régi szokás volt
Izráelben: 1Móz 45:22. Bír 14:12.
v Isten előtt csak azzal a ruhával jelenhetünk meg, amit Ő adott nekünk! Jn
3:3. Jel 7:9. Ézs 61:10. Mint a tékozló fiú – Lk 15:22.
v A ruhát nemcsak elfogadni kell, hanem fel is kell öltözni: „Öltözzétek fel
az Úr Jézus Krisztust…” Róm 13:14.
n
A király a meghívás előtt semmit sem
kutatott a vendégeken, de a meghívás elfogadása után igenis, szemlét tart.
v A készületlenül érkezett szolga
sorsa ugyanaz, mint azoké, akik elutasították a meghívást.
v A meghívás kötelez!
n
A király maga vizsgálja a vendégeket. A
képmutatókat felfedezi. Komoly kérdést tesz fel, de nincs rá felelet. Vár rá az
ítélet.
Befejezés:
n
A meghívottak és kihívottak között
különbség van (hivatalosak – választottak).
v A meghívás mindenkinek szól, de
kevesen vannak, akik elfogadják, és felkészülten érkeznek Isten színe elé.
