A királyi menyegző - Mt 22:1-14

A királyi menyegző

Mt 22:1-14

n  A hívő élet olyan, mint egy menyegző: tele van örömmel és áldással.

v   Jel 3:20.

I. Az elkészített vacsora – 1-2. v.

n  Isten szent népet készített magának. 2Móz 19:6.

v   Izráel kiváltságos helyet foglalt el Isten tervében.

n  Jézus első csodatétele egy menyegzőn történt.

v   Nem úgy, mint Mózes, aki a vizet vérré változtatta… Az Úr Jézus örömet hoz.

II. A meghívókkal kiküldött szolgák – 3-4. v.

n  A próféták ezek, mindenekelőtt.

v  Keresztelő Jánosig sokan tolmácsolták a meghívást (Mt 4:17), Pünkösdkor (ApCsel 2:38), István (ApCsel 7:58).

n  Az elutasítások miatt a lakomát Isten a pogányoknak ajánlotta fel: ApCsel 13:46.

III. A méltatlan hivatalosak és azok pótlása – 5-10. v.

n  Az aranyborjú

v  2Móz 32:7 – „⁷ Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Egyiptom földéből.”

n  A királykérés

v  1Sám 8:7 – „⁷ És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak néked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.”

n  Jeroboám bűne

v   1Kir 12:28-30 – „²⁸ Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. ²⁹ És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba. ³⁰ És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.

n  A babiloni fogság előtt

v   Ézs 1. 2Krón 36.

n  A Messiás elutasítása

n  Általában jó dolgok cselekvésével mentegették magukat.

v  Gyakran a jó dolgok akadályai a legjobbnak. Zsid 12:2.

v  Nem valami nyomós ok miatt nem jöttek el a menyegzőre, hanem azért, mert „nem akartak elmenni”.

IV. A menyegző vendégei – a méltatlan vendég – 11-14. v.

n  Isten mindenkit hív. De kimaradnak mégis azok, akik önmagukat kizárják.

v  A pogányok felé való misszió benne volt Isten tervében. Ők azok, akik megtöltötték a menyegzői termet.

n  Ádámnak volt szégyenruhája. Dávidra ráadtak egy kényszerruhát. Jákób álruhában (képmutatással) lopta el az áldást. Isten viszont fehér ruhákat kínál – Jel 3.

v   A ruha felkínálása régi szokás volt Izráelben: 1Móz 45:22. Bír 14:12.

v  Isten előtt csak azzal a ruhával jelenhetünk meg, amit Ő adott nekünk! Jn 3:3. Jel 7:9. Ézs 61:10. Mint a tékozló fiú – Lk 15:22.

v  A ruhát nemcsak elfogadni kell, hanem fel is kell öltözni: „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” Róm 13:14.

n  A király a meghívás előtt semmit sem kutatott a vendégeken, de a meghívás elfogadása után igenis, szemlét tart.

v   A készületlenül érkezett szolga sorsa ugyanaz, mint azoké, akik elutasították a meghívást.

v  A meghívás kötelez!

n  A király maga vizsgálja a vendégeket. A képmutatókat felfedezi. Komoly kérdést tesz fel, de nincs rá felelet. Vár rá az ítélet.

Befejezés:

n  A meghívottak és kihívottak között különbség van (hivatalosak – választottak).

v   A meghívás mindenkinek szól, de kevesen vannak, akik elfogadják, és felkészülten érkeznek Isten színe elé.