Éljünk Isten akarata szerint! - 1Pt 4:1-11

Éljünk Isten akarata szerint!

1Pt 4:1-11 (1-2)

¹ Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől; ² Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. ³ Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.

⁴ Ami miatt csodálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván. ⁵ Akik számot adnak majd annak, aki készen van megítélni élőket és holtakat. ⁶ Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.

⁷ A vége pedig mindennek közel van. Annak okáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok. ⁸ Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétkez elfedez. ⁹ Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. ¹⁰ Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; ¹¹ Ha valaki szól, mintegy Isten Igéit szólja; ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.

n Tudjuk-e valóban úgy tekinteni, szemlélni a földi életünket, mint aktív szolgálatot Jézus uralma alatt?

n Olyan az életem, mint egy nagy háztartás, sok különbözőszobával; egyikben egyéni életem csendes idejét töltöm, a másik szobában a családi életemet élem le, a harmadik szoba azt a munkateret jelenti, amit a világban gépek vagy íróasztalok, vagy betegágyak mellett, iskolapadokban vagy katedrán végzek, - de ebben a nagy háztartásban, mely az életemet jelképezi, egyetlen bútordarab sem az enyém. Az egyes szobák, amelyeknek falai között az életem lefolyik, nem egy öröklakásnak egyes helyiségei, a háznak nem én vagyok a tulajdonosa, - a háziúr Jézus Krisztus, én pedig megbízottja, gondviselője vagyok az Ő vagyonának. A kegyelem éppen az, hogy érdemtelenül is gondviselővé tett a maga javai felett. Senkinél sem tudakolja előbb, megérdemli-e ezt a bizalmi állást, - mindenkinek előlegezi a bizalmat, nagy isteni háztartásába fölfogadja és engedi, hogy kezelje, gondozza azt. Mindnyájan tehát ilyen bizalmi emberei vagyunk Jézusnak. Úgy nevezi ezt a Biblia, hogy sáfárok vagyunk, a munkánkat pedig sáfárságnak vagy sáfárkodásnak mondja.

n Amit Tőle kaptunk, merjünk vele és belőle élni kint a világ pénzváltó asztalai között.

n Ezért mondja az apostol, hogy ki-ki amint kegyelmi ajándékokat kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak. A Krisztusnak való szolgálat ismertetőjegye az, hogy abból mindig haszna van a másik embernek.

n *- Olvastam egyszer egy buddhista szentről, aki miután teleszívta magát a különbözőtudományokkal, befalaztatta magát és éveken keresztül ott élt elzárva a világtól. Azon a kis lyukon át, amelyen beadták neki az ételt, boldogan hirdette, hogy szeret minden embert, gonoszt és jót, tudóst és tudatlant. Nem ártott soha senkinek egyetlen szóval sem, - de nem is tett jót soha senkivel. Ma is vannak ilyen terméketlen jó lelkek, semmi rosszat nem lehetne rájuk mondani, csak az a baj, hogy semmi jót sem. Ilyen volt az a példázatbeli egy tálentumos ember is. Egészen modern betegsége volt néki: antiszociális magatartás.

n Minden szolgálatom akkor lesz Krisztusnak való szolgálat, ha abból haszna van a másik embernek. Az egytalentumos embernek nem az volt a bűne, hogy lopott, nem, hiszen megőrizte, amit kapott, épségben, - hanem, hogy nem hasznosította azt, amije volt.

n Pedig az Úr nem a tálentumot jutalmazza, hanem azt a hűséget! A számonkérésnél nem a tálentum számít, hanem az, hogy ki mit tett vele? Ezért mondja Pál, hogy „ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenben hűnek találtassanak!”

n Hűségről és hűtlenségről csak ott lehet beszélni, ahol személyes viszony áll fenn. Csak személyes kapcsolatban lehet hű vagy hűtlen az ember. A hűség közvetlen kitartás az Úr és útmutatásai mellett, akit szolgálunk.

n Nem tudjuk, mikor lesz itt az a pillanat, amikor „megjön a szolgáknak ura és számot vet velünk”.

n Mit szólna az Úr, ha belenézne most a pénztárkönyvünkbe, ha számon kérné a kimondott szavainkat, a két kezünk munkáját, a napoknak a 24 óráját?

I. A kicsapongás vége – 1-3. v.

¹ Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől; ² Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. ³ Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.

„Aki testileg szenved, megszűnik a bűntől” (1. v.) – nem a vétkezés szűnik meg, hanem a bűn terhétől, ami a lelkét nyomta. Krisztus szenvedésével, halálával eltörölte a bűnt, a hívő „megszűnik”, „megnyugszik”, vagyis megszabadul a bűntől.

„a testben hátralévő időt” – Isten akarata szerint élni!

Elég volt addig, „életünk elfolyt idejében”: - „a pogányok akaratát cselekedtük, - járván feslettségekben, - kívánságokban, - részegségekben, - dobzódásokban, - ivásokban és - undok bálványimádásokban”

II. A különleges tisztaság – 4-6. v.

⁴ Ami miatt csodálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván. ⁵ Akik számot adnak majd annak, aki készen van megítélni élőket és holtakat. ⁶ Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.

- Csodálkoznak… hogy nem futtok velük… a kicsapongás áradatába… szitkozódva…

Számot adnak majd!

Hirdettetett az evangélium a holtaknak. Kiknek? (1) A 3:19-ben lévő tömlöcben lévő lelkeknek (angyaloknak). (2) Krisztus alászállott, és „evangélium” a paradicsomban lévő ÓSz-i lelkeknek hirdettetett, szabadulást. (3) A Nóé idejében élőknek hirdettetett (Nóé által), akik most már halottak. (4) Nincs kapcsolat a 3:19-20-al: a bűneikben halottaknak hirdettetett az evangélium.

Emberekről van szó, mert a bukott angyalok sorsa már meg van pecsételve – 2Pt 2:4. Jud 6. Egyébként is, az angyalok sehol nincsenek „halottaknak” nevezve.

Zsid 9:27 kizárja a megtérés lehetőségét a halál után.

„Mert azért hirdettetett” – vagyis az ítélet közelségére való tekintettel. Nóé idejében.

Az, hogy „szálla alá poklokra”, ilyen nincs megírva így a Bibliában. Ezt csak az Apostoli hitvallás mondja (Hiszekegy).

A Bibliában ez van megírva:

1Pt 3:18-20 – „Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált, amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor...”

Hozzá kell olvasni még:
1Pt 4:6 – „Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.”

Meglehet, hogy a két igevers között nincs közvetlen kapcsolat, de az is lehet, hogy egy dolgoról van szó. Miről? Arról, hogy hirdettetett az evangélium a holtaknak. Lehetséges értelmezés:
1. - angyaloknak, akik a „börtönben” voltak;
2. - az ÓSz-i lelkeknek, akiknek szabadulást hirdetett (mert addig börtönben voltak);

3. - a Nóé idejében élőknek (Nóé által), akik Jézus idejében halottak voltak.

4. - a bűneikben halottaknak.

Vegyük figyelembe:

- Biztosan emberekről van szó, mert a bukott angyalok sorsa már meg van pecsételve – 2Pt 2:4. Jud 6. Az angyalok sehol nincsenek „halottaknak” nevezve. Így az 1. elesik.

- A Zsid 9:27 kizárja a megtérés lehetőségét a halál után. Ezzel a 4. is elesik.

- Marad a 2. és a 3. Az biztos, hogy Nóé hirdette az ítélet közelségét, a maga idejében. De itt Jézusról van szó, nem Nóéról. Habár, Nóébón is beszélhetett a Krisztus lelke…

Inkább a 2. értelmezést tartom fontosnak, mivel az ÓSz-i hívők is csak Jézus váltságáldozata által üdvözülhettek. A Jézus áldozatának visszafele ható érvényességét kellett kihirdetni a holtak hazájában (Seolban, Hádészben, pokolban?).

Erre utalhat az Ef 4:8-10 – „Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? Aki leszállott, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)”

Következésképp, arról lehet szó, hogy Jézus halála után győszelmet hirdetett az ÓSz-i szenteknek, a halál birodalmában, akik addig „tömlöcben” voltak, és „foglyokat vitt fogva”, amikor mennybe ment. Kihirdette győzelmét, áldozatának visszafele hatását, nemcsak Nóéig, hanem egészen Ádámig.

III. A mértékletes és józan viselkedés – 7-11. v.

⁷ A vége pedig mindennek közel van. Annak okáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok. ⁸ Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez. ⁹ Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. ¹⁰ Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; ¹¹ Ha valaki szól, mintegy Isten Igéit szólja; ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.

 „A vége pedig mindennek közel van.” A vég, amiről a 2Pt 3-ban beszél. Ez azt jelenti, hogy pünkösd után nem történik többé semmilyen üdvfontosságú esemény Jézus visszajöveteléig. Ez az utolsó idő, a vég ideje.

Legyetek: mértékletesek és józanok, hajlandók az egymás iránti szeretetre; vendégszeretők, zúgolódás nélkül.

¹⁰ Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;

¹¹ Ha valaki szól, mintegy Isten Igéit szólja;

ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad:

hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen

Ebben benne vannak a lelki ajándékok mind. 1Kor 12, Róm 12, Ef 4. – apostol, próféta, evangélista, pásztor, tanító, bölcsesség beszéde, kijelentés, hit, gyógyítás, csodatévő erők, prófétálás, lelkek megítélése, nyelvek nemei, nyelvek magyarázata, szolgálat, bátorítás (intés), adakozás, vezetés, segítés, adminisztráció, cölibátus (1Kor 7:7).

Gyakoroljuk a türelmet a szenvedések között! - 1Pt 3:13-22. 4:12-19

Gyakoroljuk a türelmet a szenvedések között!

1Pt 3:13-22. 4:12-19 (4:14)

^13. És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek? ^14. De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; ^15. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: ^16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. ^17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.

¹⁸ Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; ¹⁹ Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált, ²⁰ Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által: ²¹ Ami minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, ami nem a test szennyének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által; ²² Aki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.

4:12-19 - ¹² Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; ¹³ Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. 14 Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.

¹⁵ Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó: ¹⁶ Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent. ¹⁷ Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? ¹⁸ És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? ¹⁹ Annak okáért, akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelküket, mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.

n Péter apostol a szenvedések között élő keresztyének helyes magatartását részletezi.

n De „akik kegyesen akarnak élni, üldöztetni fognak!” – 2Tim 3:12

n Mit jelent hívő életet élni az ellenségeinkkel való kapcsolatunkban?

I. Az ellenséges környezet

n Erre a témára, (az ellenségeinkkel való viszonyunkra) újra és újra visszatér az apostol.

v Gonoszul bántak velük,

v szidalommal illették őket,

v különböző bántalmazásban részesültek,

v szenvedtek az igazságért,

v rágalmazták őket, mint gonosztevőket,

v gyalázták az ő Krisztusban való életüket.

v Szóval: mindenféle emberi intrika,

v rosszindulat,

v sértés,

v szenvedés,

v meg nem értés,

v gáncsoskodás vette körül őket.

n Sokat kellett szenvedniük környezetüktől.

v Nem testi szenvedésről van szó, amit egy betegség vagy gyász okoz, hanem olyanról, amit az emberek okoznak egymásnak, amikor nehézzé, fájdalmassá, kibírhatatlanná teszik a másik ember az életét, mégpedig

v rágalmazással,

v a pletykával,

v gyanúsítással,

v a durva szavakkal,

v veszekedéssel és

v szidalmazással.

n Azokat nevezhetjük ellenségeinknek, akik ellenünk vannak, akik sértik az érzelmeinket, és akik szenvedést okoznak nekünk.

n Bizonyára számunkra sem ismeretlen az ilyen fajta szenvedés. Talán minden más szenvedést könnyebben eltűr az ember, mint azt, amit az emberi rosszindulat okoz.

v Bomlasztó erők ezek, amelyek tönkre teszik a kapcsolatokat.

n Az ellenségtől mindenki szabadulni akar. De az ilyen helyzetben is a Krisztus evangéliumához méltó módon kell viselnünk magunkat! Az ellenségeitekkel szemben is!

II. Helytelen viszonyulás ellenségeinkhez

n Három helytelen viszonyulásunk lehet az ellenségeink felé: a megkeményedés, a bosszúállás és a tőlük való félelem.

n A megkeményedés

v Nem evangéliumhoz méltó magatartás például az, ha megkeményedünk velük szemben. Ridegen, fagyosan bezárulni valaki előtt, aki méltatlanná vált a bizalmunkra. De ez nem evangéliumhoz méltó viselkedés.

v Az előbbi versekben az apostol azt mondja: „Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek” (8. v.). Csupa olyan dolgot mond az apostol, ami a keménységnek az ellentéte!

v Szükség van a részvétre, az irgalmasságra, az alázatosságra. Gondolj arra, hogy olyan Istenben bízol, Aki részvéttel, irgalommal van irántad, pedig hányszor okoztál Neki fájdalmat! Mi lenne belőled, ha Ő is megkeményítené a szívét irántad?

v Emlékezzél, mit mondott Jézus: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket!” (Mt 6:15)

v Mi lesz veled, ha Isten nem bocsátja meg a vétkeidet? Ez maga a kárhozat!

n A bosszúállás

v Az sem evangéliumhoz méltó magatartás, ha föllázad bennünk az önérzet, és azt mondjuk: de ezt már nem tűrhetem szó nélkül! Visszaadom neki! De Isten Igéje az ellenkezőjét mondja: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek, Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot!”. (9-10. v.)

v Gonosszal fizetni gonoszért, szidalommal a szidalomért: ez az ököljog rendszere, a dzsungel törvénye!

v Idézhetjük a Róm 12:19-21-et: – „¹⁹ Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.  ²⁰ Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.  ²¹ Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

v Hol van megírva: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” (Sehol. Ez Közmondás, ez nem Ige!)

v Ha arcul ütnek… – ez Ige.

v Ha egy mérföldútra kényszerítenek… – ez Ige.

v Boldogok vagytok, ha üldöznek és háborgatnak… – ez Ige.

v Az apostol arra is gondol, hogy nem mindig érnek a bántalmazások ok nélkül. Nem vagyunk ártatlanok, tökéletesek…

v Ösztönszerűen mindenképp térdre akarjuk kényszeríteni az ellenséget! Pedig azzal nem szabadulunk meg tőle, ha legyőzzük, azzal csak növeljük benne az ellenséges indulatot! A perek újabb pereket szülnek! A háború termeli az ellenséget! A szócsata is.

v „Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot!” (10. v.)

n A félelem

v „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek.” – 14. v.

III. Helyes viszonyulás ellenségeinkhez

n Jót cselekedve

v Az előbbi részben olvashattuk, hogy a szenvedés is lehet kedves dolog Isten előtt:

v „²⁰ Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.”

v Ha Istenről való meggyőződésünkért történik.

v Ha méltatlanul történik.

v Ha jót cselekedve, de mégis tűrve a szenvedést – ez kedves dolog Isten előtt.

n Áldást mondva

v „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek!”. (9. v.)

v Áldást mondani annyit jelent, mint jót mondani! Gondolj most azokra, akikre panaszkodni szoktál. Azt mondja Isten: mondj áldást rájuk! Mondj valami jót róluk!

v Egyetlen lehetséges mód van megszabadulni az ellenségedtől: barátokká változtatni őket szereteteddel. Akire áldást tudsz mondani, annak ellensége nem lehetsz.

v A te részedről megszűnik az ellenséges viszony.

n Keresve a békességet

v „Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.” (11. v.)

v Ne azt várd, hogy ő változzon meg, hanem te viszonyulj hozzá másként: békességet kereső módon. Ez az új, Krisztusi mérce.

v Talán panaszkodsz valakire, de te megtettél-e minden tőled telhetőt a békességért?

v Vagy a másik oldalon keresed a hibát?!

v Nem te tetted-e ellenségeddé azt, aki most bánt téged? Nem azt adja-e vissza neked, amit tőled kapott?

v Kérdést tesz föl: „És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?” (13. v.) Ha fáj, ha bántanak, ha érzed, amikor sértenek, fölháborodsz, amikor gonoszsággal illetnek – ezt csak az ó-emberünk érzékenysége miatt van.

n Krisztust megszentelve – 15. v.

v  „Az Úr Istent („Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben” – Újfordítás) pedig szenteljétek meg a ti szívetekben”. (15. v.)

v Más szóval: képtelenek vagytok nem fizetni gonosszal a gonoszért, áldást mondani, békességet keresni – hacsak maga Jézus le nem szereli bennünk az indulatokat, és meg nem tölt a saját indulatával! „Az Úr Jézust szenteljétek meg a ti szívetekben” = Hagyjátok, hogy az Ő szentsége, az Ő Szent Lelke cselekedje mindezt bennetek.

n Feleletre készen –15. v.

v „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” – 15. v.

v Azoknak, kik számon kérnek

v A bennünk lévő reménységről

v Szelídséggel és félelemmel

n Ne rémüljetek meg, örüljetek, boldogok vagytok… ne szégyellje… 4:12-19

Befejezés

n Fontos, hogy mindebben jó lelkiismeretünk legyen. – 16-17. v.

v Róm 2:14-15 – “¹⁴ Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük:  ¹⁵ Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik,)”

v Tit 1:15 – „¹⁵ Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük.”

v 1Ti 4:1-2 – “¹ A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.  ² Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.”

v Zsid 10:22 – “²² Járuljunk hozzá (nagy Főpapunkhoz) igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől.”

v  ^16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. ^17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.