Gyakoroljuk a türelmet a szenvedések között! - 1Pt 3:13-22. 4:12-19

Gyakoroljuk a türelmet a szenvedések között!

1Pt 3:13-22. 4:12-19 (4:14)

^13. És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek? ^14. De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; ^15. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: ^16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. ^17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.

¹⁸ Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; ¹⁹ Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált, ²⁰ Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által: ²¹ Ami minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, ami nem a test szennyének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által; ²² Aki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.

4:12-19 - ¹² Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; ¹³ Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. 14 Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.

¹⁵ Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó: ¹⁶ Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent. ¹⁷ Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? ¹⁸ És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? ¹⁹ Annak okáért, akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelküket, mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.

n Péter apostol a szenvedések között élő keresztyének helyes magatartását részletezi.

n De „akik kegyesen akarnak élni, üldöztetni fognak!” – 2Tim 3:12

n Mit jelent hívő életet élni az ellenségeinkkel való kapcsolatunkban?

I. Az ellenséges környezet

n Erre a témára, (az ellenségeinkkel való viszonyunkra) újra és újra visszatér az apostol.

v Gonoszul bántak velük,

v szidalommal illették őket,

v különböző bántalmazásban részesültek,

v szenvedtek az igazságért,

v rágalmazták őket, mint gonosztevőket,

v gyalázták az ő Krisztusban való életüket.

v Szóval: mindenféle emberi intrika,

v rosszindulat,

v sértés,

v szenvedés,

v meg nem értés,

v gáncsoskodás vette körül őket.

n Sokat kellett szenvedniük környezetüktől.

v Nem testi szenvedésről van szó, amit egy betegség vagy gyász okoz, hanem olyanról, amit az emberek okoznak egymásnak, amikor nehézzé, fájdalmassá, kibírhatatlanná teszik a másik ember az életét, mégpedig

v rágalmazással,

v a pletykával,

v gyanúsítással,

v a durva szavakkal,

v veszekedéssel és

v szidalmazással.

n Azokat nevezhetjük ellenségeinknek, akik ellenünk vannak, akik sértik az érzelmeinket, és akik szenvedést okoznak nekünk.

n Bizonyára számunkra sem ismeretlen az ilyen fajta szenvedés. Talán minden más szenvedést könnyebben eltűr az ember, mint azt, amit az emberi rosszindulat okoz.

v Bomlasztó erők ezek, amelyek tönkre teszik a kapcsolatokat.

n Az ellenségtől mindenki szabadulni akar. De az ilyen helyzetben is a Krisztus evangéliumához méltó módon kell viselnünk magunkat! Az ellenségeitekkel szemben is!

II. Helytelen viszonyulás ellenségeinkhez

n Három helytelen viszonyulásunk lehet az ellenségeink felé: a megkeményedés, a bosszúállás és a tőlük való félelem.

n A megkeményedés

v Nem evangéliumhoz méltó magatartás például az, ha megkeményedünk velük szemben. Ridegen, fagyosan bezárulni valaki előtt, aki méltatlanná vált a bizalmunkra. De ez nem evangéliumhoz méltó viselkedés.

v Az előbbi versekben az apostol azt mondja: „Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek” (8. v.). Csupa olyan dolgot mond az apostol, ami a keménységnek az ellentéte!

v Szükség van a részvétre, az irgalmasságra, az alázatosságra. Gondolj arra, hogy olyan Istenben bízol, Aki részvéttel, irgalommal van irántad, pedig hányszor okoztál Neki fájdalmat! Mi lenne belőled, ha Ő is megkeményítené a szívét irántad?

v Emlékezzél, mit mondott Jézus: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket!” (Mt 6:15)

v Mi lesz veled, ha Isten nem bocsátja meg a vétkeidet? Ez maga a kárhozat!

n A bosszúállás

v Az sem evangéliumhoz méltó magatartás, ha föllázad bennünk az önérzet, és azt mondjuk: de ezt már nem tűrhetem szó nélkül! Visszaadom neki! De Isten Igéje az ellenkezőjét mondja: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek, Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot!”. (9-10. v.)

v Gonosszal fizetni gonoszért, szidalommal a szidalomért: ez az ököljog rendszere, a dzsungel törvénye!

v Idézhetjük a Róm 12:19-21-et: – „¹⁹ Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.  ²⁰ Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.  ²¹ Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

v Hol van megírva: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” (Sehol. Ez Közmondás, ez nem Ige!)

v Ha arcul ütnek… – ez Ige.

v Ha egy mérföldútra kényszerítenek… – ez Ige.

v Boldogok vagytok, ha üldöznek és háborgatnak… – ez Ige.

v Az apostol arra is gondol, hogy nem mindig érnek a bántalmazások ok nélkül. Nem vagyunk ártatlanok, tökéletesek…

v Ösztönszerűen mindenképp térdre akarjuk kényszeríteni az ellenséget! Pedig azzal nem szabadulunk meg tőle, ha legyőzzük, azzal csak növeljük benne az ellenséges indulatot! A perek újabb pereket szülnek! A háború termeli az ellenséget! A szócsata is.

v „Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot!” (10. v.)

n A félelem

v „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek.” – 14. v.

III. Helyes viszonyulás ellenségeinkhez

n Jót cselekedve

v Az előbbi részben olvashattuk, hogy a szenvedés is lehet kedves dolog Isten előtt:

v „²⁰ Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.”

v Ha Istenről való meggyőződésünkért történik.

v Ha méltatlanul történik.

v Ha jót cselekedve, de mégis tűrve a szenvedést – ez kedves dolog Isten előtt.

n Áldást mondva

v „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek!”. (9. v.)

v Áldást mondani annyit jelent, mint jót mondani! Gondolj most azokra, akikre panaszkodni szoktál. Azt mondja Isten: mondj áldást rájuk! Mondj valami jót róluk!

v Egyetlen lehetséges mód van megszabadulni az ellenségedtől: barátokká változtatni őket szereteteddel. Akire áldást tudsz mondani, annak ellensége nem lehetsz.

v A te részedről megszűnik az ellenséges viszony.

n Keresve a békességet

v „Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.” (11. v.)

v Ne azt várd, hogy ő változzon meg, hanem te viszonyulj hozzá másként: békességet kereső módon. Ez az új, Krisztusi mérce.

v Talán panaszkodsz valakire, de te megtettél-e minden tőled telhetőt a békességért?

v Vagy a másik oldalon keresed a hibát?!

v Nem te tetted-e ellenségeddé azt, aki most bánt téged? Nem azt adja-e vissza neked, amit tőled kapott?

v Kérdést tesz föl: „És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?” (13. v.) Ha fáj, ha bántanak, ha érzed, amikor sértenek, fölháborodsz, amikor gonoszsággal illetnek – ezt csak az ó-emberünk érzékenysége miatt van.

n Krisztust megszentelve – 15. v.

v  „Az Úr Istent („Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben” – Újfordítás) pedig szenteljétek meg a ti szívetekben”. (15. v.)

v Más szóval: képtelenek vagytok nem fizetni gonosszal a gonoszért, áldást mondani, békességet keresni – hacsak maga Jézus le nem szereli bennünk az indulatokat, és meg nem tölt a saját indulatával! „Az Úr Jézust szenteljétek meg a ti szívetekben” = Hagyjátok, hogy az Ő szentsége, az Ő Szent Lelke cselekedje mindezt bennetek.

n Feleletre készen –15. v.

v „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” – 15. v.

v Azoknak, kik számon kérnek

v A bennünk lévő reménységről

v Szelídséggel és félelemmel

n Ne rémüljetek meg, örüljetek, boldogok vagytok… ne szégyellje… 4:12-19

Befejezés

n Fontos, hogy mindebben jó lelkiismeretünk legyen. – 16-17. v.

v Róm 2:14-15 – “¹⁴ Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük:  ¹⁵ Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik,)”

v Tit 1:15 – „¹⁵ Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük.”

v 1Ti 4:1-2 – “¹ A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.  ² Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.”

v Zsid 10:22 – “²² Járuljunk hozzá (nagy Főpapunkhoz) igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől.”

v  ^16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. ^17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.