Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntései az azonos neműek házasságáról
2013.
június 26-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága két határozatot hozott, az
azonos neműek házasságáról. Az első döntésben a Bíróság megsemmisítette a
szövetségi "Defense of Marriage Act" ("DOMA")
rendelkezését, amely a szövetségi jogrend számára úgy határozta meg a
házasságot, mint egy férfi és egy nő szövetségét. A második esetben, a Bíróság
technikai okokra hivatkozva elutasította a szövetségi bíróság szaktestületének
2010-ben benyújtott fellebbezését, érvénytelenítve ezzel alkotmányos alapon
California választópolgárainak népszavazását („Proposition 8”), amely
módosította az állam alkotmányát, meghatározva a házasságot, mint egy férfi és
a nő közötti szövetséget. Az alábbiakban ezzel a két esettel foglalkozunk.
A
Legfelsőbb Bíróság két döntéséről hét kulcsfontosságú megjegyzést ajánlok az
egyházi vezetők figyelmébe:
Először is, ez nem érinti azt a hét állami
jogszabályt és 30 állami alkotmányt, amely úgy határozza meg a házasságot, mint
egy férfi és egy nő közötti egységet. A Legfelsőbb Bíróság döntései nem érintik
e törvények alkotmányosságát.
Másodszor,
valószínű, vagy éppenséggel elkerülhetetlen, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy
napon kénytelen lesz megvizsgálni azon állami törvények alkotmányosságát,
amelyek nem ismerik el az azonos neműek házasságát. A Bíróság ítéletének gondos
olvasata, a DOMA esetében, arra utal, hogy valószínűleg úgy döntenek majd
azokról az állami törvényekről és alkotmányokról, amelyek kizárják az azonos
nemű párok házasságát, hogy ezek sértik az Egyesült Államok alkotmányának „a
törvény egyenlő védelmé”-ről szóló rendelkezését.
Harmadszor, a
szövetségi törvények és rendeletek maghatározása a „házasság”-ról nem zárhatja
ki többé azokat az azonos nemű párokat, akik jogszerűen léptek házasságra, az
állam törvénye szerint. A Legfelsőbb Bíróság döntése, amely érvénytelenítette a
DOMA-t, közel 1100 szövetségi törvényt és rendeletet érint, amelyek házas
személyekre hivatkoznak a legkülönbözőbb helyzetekben, beleértve a
jövedelemadó-kedvezményt, a társadalombiztosítási ellátást, a gyermekek jogait
és státuszát, csődeljárás esetén történő támogatási kötelezettségeket, és a
szövetségi ingatlantörvény családi adókedvezményeit. Az Egyházaknak gondosan
értékelniük kell a szövetségi törvények és rendeletek alkalmazását egyházi
alkalmazottaikra, akik az állami törvény értelmében egy azonos nemű
személlyel jogszerűen házasodtak össze.
Negyedszer, az
azonos neműek házasságát jogilag érvényesnek ismeri el, törvény vagy bírósági
határozat által, 13 állam és District of Columbia. Azok az államok, amelyek
elismerik az azonos neműek házasságát (jelenleg vagy a közeljövőben), a
következők: CA, CT, DE, IA, ME, MA, MD, MN, NH, NY, RI, VT és WA.
Ötödször, a
Legfelsőbb Bíróság nem kérdőjelezte meg, sem nem korlátozta a lelki személyzet
azon jogát, hogy megtagadja azon házasságok megáldását, amelyek sértik vallási
meggyőződésüket, beleértve az azonos nemű párok házasságát is.
Hatodszor, a
Legfelsőbb Bíróság nem kérdőjelezte meg, sem nem korlátozta az egyház azon
jogát, hogy megtagadja létesítményeinek használatát, vagy a házassági
szertartás levezetését, az azonos neműek vagy olyanok házasságánál, amelyek
sértik az egyház hitelveit.
Hetedszer, semmi
sem sugallja a Legfelsőbb Bíróság két döntésében azt, hogy azok az egyházak,
amelyek elutasítják az azonos neműek házasságát, ki kellene egészíteniük
alapszabályzatukat vagy egyéb szervezeti meghatározó dokumentumukat,
meghatározva a házasságot, mint egy férfi és egy nő közötti egységet. Így tenni
nem helytelen, és a jövőben indokolt is lehet, ha a Legfelsőbb Bíróság és egyéb
állami és szövetségi bíróságok ez utáni döntéseit nézzük, de a mostani eset még
nem jelent erre kényszerítő precedenst.
Fordította: Borzási István
