2013. július 2., kedd

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntései az azonos neműek házasságáról


2013. június 26-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága két határozatot hozott, az azonos neműek házasságáról. Az első döntésben a Bíróság megsemmisítette a szövetségi "Defense of Marriage Act" ("DOMA") rendelkezését, amely a szövetségi jogrend számára úgy határozta meg a házasságot, mint egy férfi és egy nő szövetségét. A második esetben, a Bíróság technikai okokra hivatkozva elutasította a szövetségi bíróság szaktestületének 2010-ben benyújtott fellebbezését, érvénytelenítve ezzel alkotmányos alapon California választópolgárainak népszavazását („Proposition 8”), amely módosította az állam alkotmányát, meghatározva a házasságot, mint egy férfi és a nő közötti szövetséget. Az alábbiakban ezzel a két esettel foglalkozunk.

A Legfelsőbb Bíróság két döntéséről hét kulcsfontosságú megjegyzést ajánlok az egyházi vezetők figyelmébe:

Először is, ez nem érinti azt a hét állami jogszabályt és 30 állami alkotmányt, amely úgy határozza meg a házasságot, mint egy férfi és egy nő közötti egységet. A Legfelsőbb Bíróság döntései nem érintik e törvények alkotmányosságát.

Másodszor, valószínű, vagy éppenséggel elkerülhetetlen, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy napon kénytelen lesz megvizsgálni azon állami törvények alkotmányosságát, amelyek nem ismerik el az azonos neműek házasságát. A Bíróság ítéletének gondos olvasata, a DOMA esetében, arra utal, hogy valószínűleg úgy döntenek majd azokról az állami törvényekről és alkotmányokról, amelyek kizárják az azonos nemű párok házasságát, hogy ezek sértik az Egyesült Államok alkotmányának „a törvény egyenlő védelmé”-ről szóló rendelkezését.

Harmadszor, a szövetségi törvények és rendeletek maghatározása a „házasság”-ról nem zárhatja ki többé azokat az azonos nemű párokat, akik jogszerűen léptek házasságra, az állam törvénye szerint. A Legfelsőbb Bíróság döntése, amely érvénytelenítette a DOMA-t, közel 1100 szövetségi törvényt és rendeletet érint, amelyek házas személyekre hivatkoznak a legkülönbözőbb helyzetekben, beleértve a jövedelemadó-kedvezményt, a társadalombiztosítási ellátást, a gyermekek jogait és státuszát, csődeljárás esetén történő támogatási kötelezettségeket, és a szövetségi ingatlantörvény családi adókedvezményeit. Az Egyházaknak gondosan értékelniük kell a szövetségi törvények és rendeletek alkalmazását egyházi alkalmazottaikra, akik az állami törvény értelmében egy azonos nemű személlyel jogszerűen házasodtak össze.

Negyedszer, az azonos neműek házasságát jogilag érvényesnek ismeri el, törvény vagy bírósági határozat által, 13 állam és District of Columbia. Azok az államok, amelyek elismerik az azonos neműek házasságát (jelenleg vagy a közeljövőben), a következők: CA, CT, DE, IA, ME, MA, MD, MN, NH, NY, RI, VT és WA.

Ötödször, a Legfelsőbb Bíróság nem kérdőjelezte meg, sem nem korlátozta a lelki személyzet azon jogát, hogy megtagadja azon házasságok megáldását, amelyek sértik vallási meggyőződésüket, beleértve az azonos nemű párok házasságát is.

Hatodszor, a Legfelsőbb Bíróság nem kérdőjelezte meg, sem nem korlátozta az egyház azon jogát, hogy megtagadja létesítményeinek használatát, vagy a házassági szertartás levezetését, az azonos neműek vagy olyanok házasságánál, amelyek sértik az egyház hitelveit.

Hetedszer, semmi sem sugallja a Legfelsőbb Bíróság két döntésében azt, hogy azok az egyházak, amelyek elutasítják az azonos neműek házasságát, ki kellene egészíteniük alapszabályzatukat vagy egyéb szervezeti meghatározó dokumentumukat, meghatározva a házasságot, mint egy férfi és egy nő közötti egységet. Így tenni nem helytelen, és a jövőben indokolt is lehet, ha a Legfelsőbb Bíróság és egyéb állami és szövetségi bíróságok ez utáni döntéseit nézzük, de a mostani eset még nem jelent erre kényszerítő precedenst. 
Fordította: Borzási István

Nincsenek megjegyzések: