Imádság az igehirdetőért - Ef 6:18-20

Imádság az igehirdetőért

„… Teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; ¹⁹ és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, ²⁰ amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell.” - Ef 6:18-20.

 

Pál apostol arról beszél arról a Filippi levél elején, hogy egyenként imádkozik a gyülekezet tagjaiért: „Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén.” De itt, a „minden szentek” közé most oda sorolja magát is, és kéri, hogy a gyülekezet külön imádkozzon érte. Neki is nagy szüksége van rá.

Két dolgot kér: (1) hogy világos igehirdetése legyen, „adassék nékem az ige”, és azért, (2) hogy azt bátran, félelem nélkül, adhassa tovább, „hirdetni, ahogyan kell”. Mert vannak, akik világosan beszélnek, de nem merik kimondani, amit és ahogyan kell. Mások meg félelem nélkül prédikálnak ugyan, de üzenetük zavaros. Mindkét dolog Isten adománya, ezért Istentől kell kérni. Az üzenet ereje, és az igehirdető bátorsága egyaránt fontos.

A „bátorsággal” kifejezést (παρρησία, parrésia) kétszer is használja. Eredetileg ez a görög polgárok demokratikus szólásszabadságát jelentet­te, majd olyan beszédet, amely őszinte, nyílt, világos beszéd volt, amely semmit sem titkol el, semmit sem hagyott ki, hanem bátorsággal, magabiztossággal, merészséggel, rettenthetetlenséggel hangzott, különö­sen magas rangú emberek jelenlétében. Erre a bátorságra volt szüksége Pál apostolnak, erre van szüksége ma is az igehirdetőknek.

A közbenjáró imádság mások érdekében történik. Ha Pál apostol úgy véli, hogy mások imádsága nélkül nem tud világosan prédikálni, és nem lesz elég bátor kimondani, amit ki kell mondania, mennyivel inkább gondolhatjuk mi is ezt! Imádkozzunk egymásért, főképp az igehirdetőkért! Járjon együtt az érthetőség és a bátorság minden prédikációban!

Pál nem azt kéri, hogy az efézusiak azért imádkozzanak, hogy kezéről lehulljon a bilincs, hanem hogy az Ige ne legyen bilincsbe verve. Nem azt kéri, hogy őt bocsássák szabadon, hanem hogy az evangélium terjedhessen szabadon. Amikor imalistát készítünk, és imádkozunk „minden szentekért”, ezek között főképp azokért, akik az igét hirdetik, akkor ezzel is a hitnek szép harcát harcoljuk. Minden lelki fegyver használatát az imádságnak kell átjárnia.