Felvételi vizsgák

Ma egész délutánig folyt a felvételizők meghallgatása az Emanuel Egyetemen. A mai szóbeli, hitelvi és személység-vizsgáló interjú kizáró jellegű volt. A holnapi vizsga írásbeli lesz.

A jelentkezők között voltak magyarok is: egy fiatalasszony Biharpüspükiből a Teológia-Szociális munkás szakra, valamint Balogh Gábor és Papp László, a Pásztorális Teológia levezlő tagozatára. A magyar kandidátusok jól vizsgáztak...

Azonban a románok között voltak olyanok, akik nagyon kevés bibliaismerettel rendelkeztek. Ezt még meglehet bocsátani, elvégre azért jönnek tanulni, mivel nem tudnak mindent... De volt(ak) olyan jelentkező(k), akikről messzire látszott, hogy értelmileg nem felelnek meg az egyetemi elvárásoknak... Még az is kérdéses, hogyan kaphattak érettségi diplomát...
Mindenképp, a felvételizőkért nagy a harc országos szinten, és a mércét a híresebb intézmények (is) alábbhagyták! Ez nagy baj. Egy iskola hírnevét, értékét az adja, ha igényes tanítás folyik, és minőségi képzést nyújt. Ezt szeretné biztosítani az Emanuel Egyetem.

Tegnap Mezei Ödönnel beszélgettem telefonon, Csíkszeredából. Ő elvégezte a Székelyföldi Bibliaiskolát, és szeretne felvételizni Bukarestbe a Teológiára... Mondtam neki azt, amit korábban üzentem is, hogy senki sem kaphat tőlünk ajánlást más Teológiára, csak a miénkre. Az ajánlást pedig a gyülekezettől kell kérni, a lelkipásztortól, majd a Missziókerület tanácsától. (Akkor még külföldi teológiá[ka]t emlegetett.) Annak, hogy csak a saját Teológiánkra adunk ajánlást, több oka van. Alapos ok nélkül nincsenek kivételek. Minden évben van felvételi, de nem indul minden évben új osztály.

Ma reggel még 8 előtt felhívott Talpoș testvér, a bukaresti Teológia rektora, hogy Ödön ott van az édesapjával... És a Bukaresti Egyetemnek baptista fakultására íratkozna be!... Ez egy kissé enyhébb kérdésnek tűnt, hiszen a kettős tagozatra nem is szokták kérni a Szövetség ajánlását... Sok sikert kívánok Ödönnek a Bukaresti Egyetemen!

Ám most is az a véleményem, hogy belőle, és bárkiből, csakis akkor lehet lelkipásztor, ha a gyülekezet és a Szövetség/Missziókerület megvizsgál(hat)ja elhívását, és úgy találja, ahogyan ő mondja... "Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván." De ha a kívánságot nem igazol(hat)ja a gyülekezet és a szolgatársak közössége, akkor nincs szó elhívásról, csupán álmodozásról!

Lehetnek mások hasonló helyzetben, ezért számukra innen üzenem: nem kell félni a gyülekezet vagy a Szövetség/Missziókerület ilyenszerű vizsgájától: ott testvérek és szolgatársak, Isten előtti felelősséggel kutatják az elhívás valódiságát. És ha az derül ki, hogy nincs, akkor nagy bajtól és szívfájdalomtól óvhatnak meg, még idejében. Miért kellene csalódnod önmagadban és másokban? Másrészt, bárcsak a lelki munkába állna minden hívő fiatal, akit az Úr erre elhívott! Talán neked szól, kedves olvasóm, az, amit most írok! Kérlek, vedd komolyan, ha az Úr hív! Ha megteszed, te is sok bajtól, csalódástól és szívfájdalomtól óvhatod meg magad! "Légy az, aki lenned kell, és légy ott, ahol lenned kell!" (id. Veress Ernő)