Szilágynagyfalu, Szilágyperecsen, Erdőszentgyörgy
Hazaérkeztünk Zilahról, amint az előbbi, angol nyelvű bejegyzésben említettem. Vasárnap Szilágynagyfaluban reggel 9:00 órától részt vettem az istentiszteleten. A testvérek kefvesen fogadtak, és a bibliaóra után az igehirdetésre is sor kerülhetett. Azt követően a vezetőbizottsággal volt alkalmam beszélgetni, még egy órát. Látogatásomat az váltotta ki, hogy úgy két hónapja telefonon megkeresett Benedek Tibor testvér (az elöljáró), hogy vállalnék-e ott egy szolgálatot. Rákérdeztem, hogy milyen célból? Nyilvánvalóvá vált, hogy lelkipásztort keresnek, és személyem (is) szóba jött, a meghívható lelkipásztorok között... Azt válaszoltam, hogy ilyen célból nem megyek Nagyfaluba, de ha más, evangélizáló vagy ünnepi igehirdetésre hívnak, akkor bármikor elmegyek, ha tudok.
A gyülekezet úgy vált lelkipásztor nélkülivé, hogy a körzet ketté oszlott, és Szekrényes Pál testvér szilágysomlyóra való költözése folytán maradt azzal a gyülekezettel és Bagossal, míg Szilágynagyfalu maradt Szilágyborzással.
Nos, a dolog úgy jutott vissza hozzám, hivatalos forrásból, hogy "Borzási testvér a nagyfalusiak meghívását dúrván elutasította"! Főképp a "dúrván" kifejezés fájt, nem mintha nem tudnék olyant is csinálni, hanem azért, mert ezúttal nem történt semmi dúrvaság... Úgyhogy, elmentem, hogy necsak elmondjam, hanem be is mutassam, hogy szeretem a nagyfalui testvériséget, és imádkozom a gyülekezetért, és jövendőbeli lelkipásztoráért. Ez a második alkalom, hogy a szilágynagyfalui gyülekezet meghívott, vagy meghívott volna lelkipásztorának, (először 1988-ban történt, a teológia befejezése után). Érthető, hogy számomra egyáltalán nem mindegy, hogy ott mi fog történni, ki kerül a gyülekezet élére.
Jó volt látni a pozitív fejleményeket. Például, óriási fejlődés mutatkozik a közös éneklésben. Gondolom nem mondok újat azzal, hogy az országban ez a gyülekezet énekelt a leglassabban... Ezt főképp az orgona késleltetett megszólalása okozhatta (a síp lenyomás után csak egy másodpeccel később szólalt meg a hang), vagy az orgonisták nehézkes kottaolvasása... Most azonban erről nincs többé szó. Az énekek ritmusosan, mozgalmasan követték egymást, sőt, volt olyan, hogy inkább "hógatni" mint "nógatni" kellett volna (például, a "232. Gyermekként jött égi lény" és a "524. Mint szarvas a hűs forrásra" c. ének esetében)... Több, jól felkészült, fiatal orgonistát láttam, akik az énekkart is kitűnően kísérték az elektromos zongorán! A vezetőség bizonyságtétele szerint szép ifjúság és nagy gyermeksereg várja, hogy az új lelkipásztor kezébe vegye a gyülekezet irányítását. Több évi stagnálás után, (a nagyhírű régmúlt és a foltot hagyó közelmúlt után), remény van arra hogy a gyülekezet fölfelé ível majd, ha az élére áll egy "épkézláb" lelkipásztor. (A kifejezés id. Veress testvértől származik.)
Ebéd után a családdal együtt meglátogattuk Imre öcsémet, Ippon. Majd Szilágyperecsenbe mentünk, részben hasonló céllal. Itt is nagy szükség lenne arra, hogy egy felelős ember kezébe vegye a gyülekezet irányítását. Ez a Szövetségünk második legnagyobb gyülekezete (327 tag), és lelkipásztorra lenne szüksége, mivel Nagy F. István testvérnek el kellett onnan költöznie.
Itt is van egy-két dolog, aminek örülni lehet, mindazok ellenére, amit az ördög az utóbbi időben elrontott. Először, hogy legalább 20 fiatal a Hargitán volt, táborozni. Másodszor, hogy a gyülekezet megosztottsága már nem annyira nyilvánvaló. Harmadszor, hogy az énekkar és zenekar továbbra is működőképes. Negyedszer, hogy a vezetőség felelősen gondolkozik, - és még sorolhatnám.
Kérésükre a válaszom ugyanaz: én most ott vagyok, ahol lennem kell, legalábbis úgy érzem. Marosvásárhelyen igaz, hogy elmúlt az a közvetlen veszély, amiért odaköltöztünk, azonban még nagyon sok tennivaló van a városban és a megyében. Ahhoz, hogy továbbmehessek, meg kellene győzzön az Úr, hogy az a helyes.
Különben, én bármikor, bárhová kész vagyok költözni, ha az Úr küld.
Ma délután meglátogattam az erdőszentgyörgyi új imaházat, ahol Sárkány János testvér festi a medencét. 26-án bemerítésünk lesz itt. Minden nagyon szép! Az Úré a dicsőség! És persze, a Tőtős János testvérem lelkipásztori (vagy menedzseri?) munkáját is dicséri.
