Abner békejobbja Dávidnak - 2Sám 3:12-28

Abner békejobbja Dávidnak

2Sám 3:12-28

<  Abner békülékeny üzenetét, látogatását, terveit mutatja be ez a történet.

v Őt látjuk, amint Míkál, Izráel, Dávid és Jóáb társaságában egy-egy képben elénk van tárva.

I. Abner és Míkál – 12-16 v.

<  Míkal törvényesen Dávid felesége lett (1Sám 18,27). Kezdetben szerette Dávidot...

v Saul igazságtalanul vette el tőle, és adta másnak feleségül (1Sám 25,44)

<  Dávid feltételének azonban valószínű politikai okai voltak.

v Nem cask azt akarja mutatni, hogy nem hordoz gyűlöletet szívében az elhunyt király irányában, hanem azt, hogy Míkállal még inkább jogot formálhat arra, hogy Saul utódja legyen.

<  Az elvált asszony visszavétele helyénvalónak tűnik - Hós 3,1 szerint.

v Azonban Mózes törvénye szerint ez tiltva van: 5Móz 24,1-4 és Jer 3,1.

<  Finom kritikának is lehet tekinteni: abban az időben, amikor Míkált feleségül vette, Dávidnak nem volt más felesége; azonban ezúttal, amikor visszaköveteli, már házasságban van Ahinóammal és Abigaillal, és ráadásul még van további négy felesége!

v Számára Míkál inkább csak politikai jelentőséggel bírt.

v Míkalt mint egy vagyontárgyat adják-veszik: elveszik Dávidtól és Paltinak adják, majd erőszakkal visszahozzák Dávidnak. Senkit sem érdekelt Míkál véleménye az ügyben! Beleesett ebbe a politikai intrikába, ahol Saul busszúállásának kifejezője lesz.

v Paltiél Dávid királyságának határáig követte a feleségét, sírva – vagyis addig, ameddig csak tehette.

II. Abner és Izráel – 17-19. v.

<   Abnét tudta, mit mondott az Úr Dávidnak!

v Más szóval, ez a költői kérdés, hogy „Kié az ország?” nem helyénvaló.

v Dávid mondhatta volna: bizonyára nem az enyém – még. De a tied sem! Mert az ország Istené, és annak adja, akinek akarja! Te pedig tudod, hogy az Úr mit mondott felőlem!

v Azonban Dávid hajlandó volt szövetségre lépni – amikor ezt felkínálták neki.

<  Beszélt Izráellel, és beszélt Benjáminnal.

v  Benjámin Saul törzse volt. Úgy tűnik, Abnér azt tesz, amit akar, senki sem mer ellene állni. Vagy mások is megelégelték már a viszálykodást?

III. Abner és Dávid – 20-21. v.

<  Dávid megvendégelte Abnért és 20 emberét: neki nem voltak ellenszenvei, ő nem akart bosszút állni. Ha barátságosan jöttek, barátsággal fogadta őket.

<  Abnér elment békével, vagyis anélkül, hogy Dávid bosszút állt volna rajta.

v Nincs megemlítve, hogy mi fog történni Ísbósettel... Mi lesz vele? Mindegy. Ő úgyis kívül áll az Isten akaratán, és csak egy emberalkotta királyságnak a vezére... valamilyen maszek király... Nincs többé szükség rá: majd lesz valahogy...

v Sajnos, még idő előtt meggyilkolták.

IV. Abner és Jóáb – 22-28. v.

<  Jóáb megpróbál előítéletet támasztani Abnér ellen, kémkedéssel gyanúsítva őt, hogy azután szabadon végrehajthassa személyes bosszúját

v „Kijövésed és bemenésed”, vagyis hadmozdulataidat.

<  A kapu egyik bemélyedésében, a védelmi szempontokat szolgáló „fülkében” alattomosan meggyilkolta Abnért! Ugyanígy tett később Amászával is (2Sám 20:9-10).

v Annak idején Abnér önvédelemből, harcban ölte meg Asáélt. Jóáb azonban békeidőben, hazugsággal gyilkolt. Ez halált érdemlő bűnnek számított. (Lásd: 5Móz 22,26).

v Jóáb ezzel riválisát tette el láb alól, mint ahogyan később Amászát is ugyanilyen okok miatt és ugyanilyen módon gyilkolta meg.

<   Dávid első reakciója: teljesen elhatárolódni ettől a gyilkosságtól. 36-37. v.

Befejezés:

<  Nem igaz, hogy Nábált (1Sám 25); Sault és Jonatánt testvéreivel együtt Gilboánál (1Sám 31); Abnért (2Sám 3); Ísbósetet (2Sám 4); Saul többi leszármazottait (2Sám 21); Amnont (2Sám 13); Absolont (2Sám 18); Amászát (2Sám 20) Dávid gyilkoltatta volna le! Egyedül Úriás halálában felelős (2Sám 11). 

v Az a felfogás, miszerint kétségbe kell vonni a leírás történeti értékét, mivel az megfelel a célnak (szkepticizmus elve), - vagy hogy Dávidban is ugyanolyan becsvágy működött, mint bennünk (analógia elve), - továbbá, hogy figyelembe kell venni, hogy mindebből Dávidnak nyeresége származott (cui bono? elve), - meg hogy az elbeszélést ellenolvasással kell értelmezni, épp az ellenkezőjét értve annak, ami közölve van – mindez NEM igaz!

v Nem lehetünk ilyen gyanakvók, és hitetlenek Isten ihletett igéjével szemben!

<  Dávid gyengének érezte magát ahhoz, hogy az erőszakos Jóábot megbüntesse cselekedetei miatt. Be kellett érnie azzal, hogy átkot mondott reá és családjára, és Istenre bízta a büntetést. De azt nem tehette, hogy megbocsásson, ezért halála előtt megbízta utódját, Salamont, hogy büntesse meg a gyilkos Jóábot az Abnér és Amászá meggyilkolásáért - 1Kir 2,5-6.

Isten országának alapelvei - 2Sám 1:1-16

Isten országának alapelvei

2Sám 1:1-16

<  Az amálekita a gyász valódi jeleit viselte magán – mégis minden hamis volt. Mintha tükrözte volna Izráel veseségét...

v Az amálekita jól meghatározott tervvel érkezett Dávidhoz. Senki sem utazik 130 km-t csak úgy, ha nincs semmilyen terve. De igazi tervét nem fedte fel.

<  A fő kérdés ugyanaz, mint 1Sám 24-ben: Hogyan kerül a királyság Dávid kezébe? Megvárja, míg az Úr neki adja, vagy átveszi erővel?

v Az amáleki úgy vélte, hogy ha Isten megígérte is (ha tudott az ígéretről), szükséges egy kicsit besegíteni...

I. A hamisság felfedése – 6-10. v.

<  Aki épp elolvasta az 1Sám 31. részét az hamar felfedi, hogy az amáleki beszámolója különbözik... „Hát én azt hittem, hogy Saul önkezével vetett véget életének, itt pedig az amálekita azt mondja, hogy egyfajta „euthanáziát” hajtott végre rajta...” 

v Soha ne higgyetek az amálekitáknak!

<  C.F. Keil és Dale Ralph Davis bibliamagyarázók ugyancsak rámutattak, hogy az amálekita beszámolójában hiányosságok vannak. Hogy történhetett, hogy Saul közelében sem fegyverhordozója, sem mások nem voltak, csak épp ez az amáléki, hogy megadja neki a kegyelemdöfést?

v Ugyebár, ha ajándékot várt Dávidtól, meg kellett színezze egy kicsit! Hogyan mondhatta volna el, hogy ő megbújt a bokorban, amíg a harc lezajlott és Saul együtt a fegyverhordozójával a halálba menekült? Hogy aztán előugorva, mikor nem látta senki, ellopja a koronát és a karperecet Saultól?

v Sokkal megragadóbb forgatókönyv, ha úgy mutatja be magát, hogy ő a harc hevében Saul társaként méltósággal segített neki meghalni...

<  Az amálekita igazságban részesült. Ítéletben. De ebben mély irónia van.

v Azt kapta, amit vallástétele alapján megérdemelt!

<  Isten az igazságban gyönyörködik – „Íme, te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.” (Zsolt 51:6)

v Felfedi a bűnt – „Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé.” (Zsolt 90:8)

v Hasonlít es Anániás és Szafira esetéhez. ApCsel 5.  (4:32-37)

v Egy nap minden napvilágra kerül! – „Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jönne; és oly titok, mely ki ne tudódnék. Annak okáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.” (Lk 12:2-3)

v Dale Raph David: a szilvalopást láttam. És Isten is látta!

II. A gyász sürgőssége – 11-12. v.

<   Központi helyen van leírva Dávid és embereinek gyásza: két párbeszéd között, az amálekita érkezése és ítélete között. 

v Talán mi a 10. vers után mindjárt a 13. verssel folytattuk volna...

v A szent író szerint az amáléki várhat! Sürgősebb dolog van ennél: a gyászt kifejezni! Történik ez így a gyermekeikkel is, amikor hazajönnek az iskolából...

<  Siratják Isten népének állapotát!

v  Az Isten népe kell foglalkoztasson minket!

v Sírni a hitetlenség felett.

v Sírni az apátia és hitehagyás felett.

v Sírni a lelki hidegség miatt!

v Sírni a pogányság és erkölcstelenség belopózkodása miatt!

<  Lásd: A farizeus és vámszedő imája. (Lk 18:11-12)

III. Az istenfélelem biztonsága – 13-16. v.

<  „Hogy nem féltél?!” v. 14.

v Az Úr felkentjének szentsége – Dávid számára érinthetetlenséget jelentett.

v Ő ugyanis félt! 1Sám 24. és 26:8-11. „Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz őt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át. Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el őt! Mert vajon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?! És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harcba megy és ott vész el! Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el.”

Befejezés:

<  Nem a legfelemelőbb gondolatok ezek: hamisság, gyász, félelem...

v De nem én vagyok a hibás, hanem ez az amálekita, aki megkérdőjelezi Istent...