Isten országának alapelvei - 2Sám 1:1-16

Isten országának alapelvei

2Sám 1:1-16

<  Az amálekita a gyász valódi jeleit viselte magán – mégis minden hamis volt. Mintha tükrözte volna Izráel veseségét...

v Az amálekita jól meghatározott tervvel érkezett Dávidhoz. Senki sem utazik 130 km-t csak úgy, ha nincs semmilyen terve. De igazi tervét nem fedte fel.

<  A fő kérdés ugyanaz, mint 1Sám 24-ben: Hogyan kerül a királyság Dávid kezébe? Megvárja, míg az Úr neki adja, vagy átveszi erővel?

v Az amáleki úgy vélte, hogy ha Isten megígérte is (ha tudott az ígéretről), szükséges egy kicsit besegíteni...

I. A hamisság felfedése – 6-10. v.

<  Aki épp elolvasta az 1Sám 31. részét az hamar felfedi, hogy az amáleki beszámolója különbözik... „Hát én azt hittem, hogy Saul önkezével vetett véget életének, itt pedig az amálekita azt mondja, hogy egyfajta „euthanáziát” hajtott végre rajta...” 

v Soha ne higgyetek az amálekitáknak!

<  C.F. Keil és Dale Ralph Davis bibliamagyarázók ugyancsak rámutattak, hogy az amálekita beszámolójában hiányosságok vannak. Hogy történhetett, hogy Saul közelében sem fegyverhordozója, sem mások nem voltak, csak épp ez az amáléki, hogy megadja neki a kegyelemdöfést?

v Ugyebár, ha ajándékot várt Dávidtól, meg kellett színezze egy kicsit! Hogyan mondhatta volna el, hogy ő megbújt a bokorban, amíg a harc lezajlott és Saul együtt a fegyverhordozójával a halálba menekült? Hogy aztán előugorva, mikor nem látta senki, ellopja a koronát és a karperecet Saultól?

v Sokkal megragadóbb forgatókönyv, ha úgy mutatja be magát, hogy ő a harc hevében Saul társaként méltósággal segített neki meghalni...

<  Az amálekita igazságban részesült. Ítéletben. De ebben mély irónia van.

v Azt kapta, amit vallástétele alapján megérdemelt!

<  Isten az igazságban gyönyörködik – „Íme, te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.” (Zsolt 51:6)

v Felfedi a bűnt – „Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé.” (Zsolt 90:8)

v Hasonlít es Anániás és Szafira esetéhez. ApCsel 5.  (4:32-37)

v Egy nap minden napvilágra kerül! – „Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jönne; és oly titok, mely ki ne tudódnék. Annak okáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.” (Lk 12:2-3)

v Dale Raph David: a szilvalopást láttam. És Isten is látta!

II. A gyász sürgőssége – 11-12. v.

<   Központi helyen van leírva Dávid és embereinek gyásza: két párbeszéd között, az amálekita érkezése és ítélete között. 

v Talán mi a 10. vers után mindjárt a 13. verssel folytattuk volna...

v A szent író szerint az amáléki várhat! Sürgősebb dolog van ennél: a gyászt kifejezni! Történik ez így a gyermekeikkel is, amikor hazajönnek az iskolából...

<  Siratják Isten népének állapotát!

v  Az Isten népe kell foglalkoztasson minket!

v Sírni a hitetlenség felett.

v Sírni az apátia és hitehagyás felett.

v Sírni a lelki hidegség miatt!

v Sírni a pogányság és erkölcstelenség belopózkodása miatt!

<  Lásd: A farizeus és vámszedő imája. (Lk 18:11-12)

III. Az istenfélelem biztonsága – 13-16. v.

<  „Hogy nem féltél?!” v. 14.

v Az Úr felkentjének szentsége – Dávid számára érinthetetlenséget jelentett.

v Ő ugyanis félt! 1Sám 24. és 26:8-11. „Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz őt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át. Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el őt! Mert vajon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?! És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harcba megy és ott vész el! Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el.”

Befejezés:

<  Nem a legfelemelőbb gondolatok ezek: hamisság, gyász, félelem...

v De nem én vagyok a hibás, hanem ez az amálekita, aki megkérdőjelezi Istent...