Isten titokzatos munkája - 1Sám 9:1-20

Isten titokzatos munkája

1Sám 9:1-20

n A színfalak mögött Isten ellenőrzi az eseményeket, embereket, az ő bölcsessége és hatalma szerint. Ez a gondviselés. Némelyek ezt „szerencsének” nevezik. De a hívők tudják, hogy szerencse nem létezik. Csak gondviselés van.

n Habár az ige fő mondanivalója az izráeli monarchia megalapítása, a gondviselés munkáját figyelhetjük meg 1Sám 9-ben.

v  Saul, egy magas és jóképű fiatalember a Benjámin nemzetségéből, ismeretlenül is már Izráel kiválasztott királya. Ám hogyan lesz belőle király? Megválasztják? Puccsot hajt végre? Nem. Isten hamarosan ismertté fogja tenni az ő választottját. Titokzatos munkája ez Istennek!

I. Természetes események használata természetfeletti eredmények elérésére

n Isten szuverenitása és gondviselése először a szamarak elvesztésében és megtalálásában mutatkozik meg.

n Nagy fordulatok gyakran kis eseményekkel kezdődnek. Isten akarata volt, hogy Saul keresése hiábavaló legyen, hogy aztán tudomására hozza, hogy ő lesz a király.

v  Mi okozta a szamarak elvesztését? A válasz: Isten. Persze, meglehet, méhrajt, vagy morgó medvét használt fel (mint Jónás könyvében: nagy halat, nagy szelet, árnyas növényt, férget, tikkasztó keleti szelet, stb.)

n Nem ez volt az egyetlen természetes esemény, amit Isten felhasznált. Saul már majdnem visszafordult, amikor éppen ott és éppen akkor Sámuellel találkozhatott Rámában (6. v. lásd. 1:1).

v  Nem nagy összeg, egy prófétai szolgálatért, de a szolgánál épp volt egy negyed-sékel, amit az áldozatra odaadhattak.

v  Épphogy találkoztak valami lányokkal, akik a városból jöttek, és megmondták hol van a látnok háza.

v  Csodák csodája, épp Sámueltől kérdezősködtek, hogy hol van Sámuel!

n Mindezen egybeesések: Isten gondviselése.

n Olyan ez, mint Eszter könyvében (ahol egyszer sincs említve Istennek a neve), éppen Márdokeus az, akinek tudomására jutott Bigtán és Téres áruló cselszövése, a király éppen akkor nem aludt, és éppen azt olvasta a krónikákból, hogy mit tett Márdokeus, amikor leleplezte az árulókat, éppen Hámán érkezett, akitől a király megkérdezte, hogy mit kell tenni azzal az emberrel, akinek a király tisztességet kíván?...

n Az ilyeneket soha ne nevezzük „szerencsének”, mert azzal Isten szuverenitását tagadjuk meg! Isten ellenőrzése alatt tartja a szamarak elbarangolását, a verebek leesését, vagy a fejed hajszálait…

v  Bízhatunk Isten gondviselésében! – Róm 8:28.

II. Alkalmatlan/közönséges emberek használata Isten munkájában

n Bármennyire volt Saul magas és jóképű, a királyságra mégis alkalmatlan volt, emberi szemmel nézve. Legtöbb országban az arisztokráciát a születés határozta meg: a legidősebb fiúnak a legidősebb fia, akinek a legidősebb fia… Benjámin a legkisebb volt. Lásd: 21. v.

v  Ám a 17. versben Isten mégis kijelentette: ő az! Különleges megtiszteltetésben volt része.

n Ugyanúgy használja Isten a szolgát, aki egy másik, alkalmatlan/közönséges ember. Lásd: 6. v. Van egy kis pénze, kezdeményezése, gondolkozik. Isten eszköze lesz.

v  Isten az emberi gondolkozást néha feje tetejére állítja. 1Kor 1:26-29

n Ezért: ne vessük meg azt a tanácsot, amit egyszerű, közönséges emberek adnak. Hasonlóképpen, ne féljünk megszólalni feletteseink felé, ha Isten minket akar használni, mint közönséges eszközöket.

v  John Owent aggasztotta néhány kérdés Isten szuverenitásával kapcsolatosan. Elment, hogy meghallgasson egy nagy puritán igehirdetőt. Ám megérkezésekor derült ki, hogy az illető igehirdető el van utazva, és más fog prédikálni helyette. Az viszont megválaszolta Owen minden kérdését! A nagy puritán, John Owen sohasem tudta meg, hogy ki volt az az alázatos, egyszerű ember, akit Isten felhasznált kérdései megválaszolására.

III. Isten munkája folyamatosan bontakozik ki

n Van egy nagyon fontos megtanulnivaló ebben a leckében: Isten lépésről lépésre vezet.

v  Vannak, akik konkrét vezetést várnak minden lépéshez. Útmutatást, vagy egy sms-t a mennyből! De ez nem így történik.

n Saul végezte mindennapi teendőit. A mindennapi munka közben Isten vezette őt.

v  A városi leányok kimentek vizet meríteni akkor is, amikor Sámuel ott volt a városban és áldozásra készültek.

n Akik valamilyen nagy munkára készülnek, azok jó, ha előbb végzik a mindennapi kis munkákat, amire itt az istentiszteleten vagy a vasárnapi iskolában tanították. Énekkar, zenekar, szavalat, aranymondás, stb. Közben figyelj arra, amit Isten munkád közben üzenni akar!

v  Ha a gépkocsi vagy kerékpár nincs mozgásban, nem lehet kormányozni!

IV. Isten az Ő Igéjével igazolja a vezetést

n Isten igéje ebben az időben a próféták szájában volt.

v  Isten szólott hozzájuk, ők pedig szóltak a néphez.

n Ha a prófécia nem teljesedett be, akkor halállal kellett lakolnia. (Ez a módszer elhallgattathatná a mai ún. „prófétákat”!...) Lásd: 16-17. v. 20. v. 10:1.

n A dolgok helyessége nem attól függ, hogy mit „érzünk”. Isten gondviselésében csak akkor bízhatunk, ha Igéjével összhangban cselekszünk. Sohasem lehet helyes ellene állni a Bibliának.

v  Fiú-lány barátság… – 2Kor 6:14.

n Ha ellene állsz Isten kijelentésének, nem lesz mentséged. Nem állhatsz Isten elé, hogy azt mondjad: „Nem tudtam!” De igenis tudtad, mert hallottad ezt a prédikációt!