Nézz az örökkévaló dolgokra! - 2Kor 4:16-17. 5:1-10.

Nézz az örökkévaló dolgokra!

2Kor 4:16-17. 5:1-10.

I. A láthatatlanok – 4:16-18.

n  Kol 1:15-17 – „¹⁵ Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; ¹⁶ Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, a láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; ¹⁷ És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.”

n  2Kir 6:8-12 – „⁸ Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom. ⁹ És elküldött az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni. ¹⁰ És elküldött az Izráel királya arra a helyre, a melyről néki az Isten embere szólott, és őt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer. ¹¹ És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?! ¹² Akkor monda egy az ő szolgái közül: Nem úgy uram király, hanem Elizeus próféta, aki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, amelyeket te a te titkos házadban beszélsz.”

n  2Kir 6:15-17 – „¹⁵ Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiment, és íme, seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, Jaj, édes uram! mit cselekedjünk? ¹⁶ Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velük. ¹⁷ És imádkozott Elizeus és monda: Ó, Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitotta az Úr a szolga szemeit és látott, és íme, a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.”

n  Ján 20:19 – „¹⁹ Mikor azért este volt, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva voltak, ahol egybegyűltek a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus és megállott a középen, és monda nékik: Békesség néktek!”

n  Jn 20:26 – „²⁶ És nyolc nap múlva ismét benn voltak az ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva volt, bement Jézus, és megállott a középen és monda: Békesség néktek!”

v  Karácsonykor – az angyalok megjelentek.

v Jézus megdicsőülésekor megjelent Mózes és Illés.

II. A hit, amellyel látható a láthatatlan – 5:1-9.

n  Zsid 11:1-2 – “A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ² Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.”

n  Zsid 11:7 – “⁷ Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.”

v  Ábrahám hitte a feltámadást. Zsid 11:19.

v Jób hitte – Jób 19:25

v Dániel prófétált róla - Dán 12:3. 13.

v Jézus hirdette - Jn 5:28-29.

n  Jn 6:67 – "mi elhittük és megismertük".

n  A sátorház: ideiglenes, kényelmetlen, múlandó.

v Most távol vagyunk, hitben járunk, vágyakozunk.  

v Az új test: Istentől van, örökkévaló, mennyben van.

III. Az Élet könyve / az ítélet – 5:10.

n  Kulcsszavak ezek:

v  mindnyájan

v meg kell jelennünk

v Krisztus ítélőszéke előtt – Jn 5:22. 26-27. ApCsel 17:31.

v hogy megjutalmaztassanak

v jó és gonosz cselekedet szerint.

n  A szentek is ítélkeznek? Nem tudjuk – 1Kor 6:2-3.

n  Mikor lesz az ítélet?

v elragadtatáskor (a hívők tettei)?

v pogányok az 1000 év előtt?

v Izráel, az 1000 év előtt?

v meghalt gonoszok az 1000 év után?

v vagy inkább, egyszerre, ahogyan Jézus tanította?

n  Egy feltámadásról tudunk és egy ítéletről. (A Jel 20:5 egyébről beszél.)

v  Minden cselekedet, minden szó és minden gondolat ítéletre kerül: Mt 12:36-37. 1Kor 4:5.

v A világ végén – Mt 13:36-43.

v Jézus visszajövetelekor – 2Thessz 1:7-10.

n  1Tim 5:24-25.

Befejezés:

n  A fő célunk, hogy Neki kedvesek legyünk – 9. v.