Az üdvösség sisakja - Ef 6:17a
Az üdvösség sisakja
Ef 6:17a
„Az üdvösség sisakját is
fölvegyétek!”
Már említve volt, hogy attól kezdve, hogy
elindultunk Jézust követni, hadat üzentünk az ördögnek és a sötétség
birodalmának, és ezzel elkezdődött egy harc, amely nem test és vér ellen folyik,
hanem lelki téren. Ez a hitnek szép harca. Akik kaptuk a hit ajándékát, azok
harcoljuk a hit harcát. A hitünk nem fog magától növekedni, mondjuk, csak úgy,
az éjszaka folyamán, hogy este lefekszünk és reggelre erős hitű követői leszünk
Jézusnak… A hitért harcolni kell! Ezt üzeni Júdás apostol is: „tusakodjatok a hitért, amely egyszer a
szenteknek adatott” (Júd 1:3). Hogy ezt megtehessük, ehhez szükséges
felvenni az Isten által biztosított lelki fegyverzetet, amelynek soron
következő darabja az üdvösség sisakja.
Az üdvösség sisakja az üdvbizonyosságnak,
vagy az üdvösség reménységének a sisakja. „Mi
azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és
szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.”
(1Thessz 5:8) Az üdvbizonyosság az a biztos tudat, hogy üdvösségem van. Ez a
tudat, mint védő fegyver oltalmaz a kísértés és próbák között, a halál
árnyékának völgyében, és úgy általában, az ellenség földjén. „Az üdvösség sisakját is felvegyétek!”
Ezt a képet is Ézsaiástól kölcsönözte az apostol: „Felöltötte az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van
fején.” (Ézs 59:17).
Az üdvösség (szoterion) szabadítást,
megtartást, feloldozást, megváltást jelent. Az üdvösséget Jézus adja, aki az
Üdvözítő, a Szabadító, a Megváltó. Így mondta karácsonykor az angyal: „született néktek ma a megtartó”,
vagyis, az Üdvözítő, a Megváltó (Lk 2:11).
Az üdvösség a bűntől, az óemberi
természetünktől való szabadulást jelenti, és a bűn átkától, az örök haláltól, a
pokolból, a kárhozatból való szabadulást.
I. Az üdvösség
A sisak a fejet védi, az elmét, a gondolkozást.
„Megújuljatok az elméteknek szelleme
szerint” (Ef 4:23) – mondja Pál apostol. Ezt a megújulást az apostol a
tanulással kapcsolja össze: „Ti pedig nem
így tanultátok a Krisztust. Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne
megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban” (Ef 4:20-21). Elménket tehát
úgy kell megújítani, hogy meg kell tanítani, tudatosítani kell az elménkben, a
gondolkodásmódunkban, hogy miből váltott meg bennünket az Úr Jézus Krisztus. A
világnézetünk ilyenszerű megújítása, kialakítása, egy egész életre szóló
feladat. Egész életünkben tanulni kell: tudatosan rombolni kell a régit, az
örököltet, és fejleszteni az újat, a krisztusit. „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti
elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten jó, kedves és
tökéletes akarata.” (Róm 12:2)
Amikor feltesszük a kérdést, hogy mi
történne veled, ha az éjjel elkérnék a lelkedet, vannak, akik tétovázva
felelnek: „nem lehet azt tudni”, akkor látjuk majd meg”, stb. Az ilyenektől azt
szoktam kérdeni: meg tudod-e mondani, hogy van-e a zsebedben 100 euró? Persze,
hogy meg tudja mondani, hogy nincs. Ugyanis, 100 euró nem olyan kicsi összeg,
hogy valaki ne tudná, hogy melyik zsebébe tette… Nos, az üdvösség mindennél
drágább dolog! Nem történhet meg, hogy valakinek adatott, és nem tud róla.
Akinek üdvössége van, annak üdvbizonyossága is van, mert felvette az üdvösség
reménységének sisakját. „Oly drága
kincsem itt nekem: A szép s igaz remény, / Hogy nyitva számomra a menny, Örökké
élek én” - mondja egyik kedves énekünk (Hith. 568).
Vannak, akik testük ápolásával, díszítésével
vannak elfoglalva, miközben lelkük a pokolra jut. Nem rendelkeznek az üdvösség
sisakjával. Olyan ez, mintha valaki a házát festené, miközben az lángokban áll.
A sisak felségjel: felhívja az ellenség
figyelmét, és jelzi, hogy Jézus csapatához tartozunk. Nem azt mondja, hogy
gyártsatok magatoknak valami védelmet, esetleg húzzátok be jól a fejeteket,
hanem azt mondja, hogy vegyétek fel az üdvösség sisakját. Az üdvösség ajándék,
amit fel kell venni, át kell venni. Isten elkészítette ezt Jézus Krisztus
által.
A bűn megkötöz bennünket, a tekintetünket, a
gondolatainkat, a szándékainkat. Elragadnak az indulataink. A bűn nagyobb
hatalom, mint mi. Ebből a rabságból szabadított ki Jézus. Ha a Fiú
megszabadított, akkor valósággal szabadokká lettetek. Hozzá tartozunk. Azt,
amivel csak Krisztus rendelkezett, most felkínálja minden katonájának. Ezt a
messiási felszerelést, a saját győzelmét, önmagát kínálja nekünk. „Vegyétek fel a sisakot” azt jelenti,
hogy öltözzétek fel Jézus Krisztust. Ő a teljes védelem, Ő az üdvösség záloga.
Kikkel kel a hívő ember közösségben legyen?
Azokkal, akik ugyanolyan reménységnek részesei. Ábrahámról ezt olvassuk: „Hit által lakott az ígéret földjén, mint
idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákobbal, ugyanazon ígéretnek örökös
társaival.” (Zsid 11:9)
Ha valaki a lelki harcban elveszíti az
üdvösség reménységét, az olyan, mintha a fejét veszítette volna el. Annak vége
van, számára minden elveszett. Az ilyennek minden fegyver kihullik a kezéből és
nem fog küzdeni többé a bűn ellen. Nincs többé semmi ereje: „Elveszett az én erőm és az én reménységem
az Úrban.” (JSír 3:18)
II. Az üdvösség,
mint sisak
A sisak a fejet védi. Ez is védőfegyver,
miként a fegyverezet nagyobb része az. Úgy győzedelmeskedünk a küzdelemben, ha
védekezünk. Többek között a gondolatainkat fontos védenünk. Erre való a sisak.
Ha gondolatban eltávolodtunk az Úrtól, akkor ez hamarosan a gyakorlatban is meg
fog nyilvánulni.
A reménység annak a rendkívüli jónak a
megelőlegezése, amelyet Isten megígért, de még nem adta meg. A reménységet a
hajó horgonyához hasonlítja az Ige: „mint
akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, mely
lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál”
(Zsid 6:18b-19) Isten ígéretei jelentik azt a szilárd talajt, amibe
reménységünk horgonya kapaszkodik, és szilárdan tartja lelkünk hajóját. Ha nem
lennének ott az Isten ígéretei, akkor olyanok lennénk, mint a talaj nélküli
hajó, amely csak sodródik, és nem tud kikötni soha, mert horgonyát nem tudja
levetni.
Krisztus nélküli állapot egy reménytelen
állapot. „ti, mondom, abban az időben
Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret
szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem volt.” (Ef 2:12 ) A hit
visszafele néz, amit Isten tett értünk a múltban, a reménység pedig előre néz,
arra, amit Isten tenni fog értünk a jövőben.
Az üdvösség már most a miénk lehet. Már most
győztesek vagyunk. „Hála az Istennek, aki
a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (1Kor 15:57) Ha
felvetted az üdvösség sisakját, akkor ezt senki el nem veheti tőled. A Sátán
bűnbe hajszol, aztán azzal ijesztget, hogy elveszítetted üdvösségedet: „hogyan
is gondolod te azt, hogy neked üdvösséged van? Neked nincs többé bocsánat!”
Nos, ott van a sisak, amely állandó védelmet jelent akkor is, ha megsebesültél.
„Kicsoda vádolja az Isten választottait?
Isten az, aki megigazít. Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt,
sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk”
(Róm 8:33-34)
Az üdvösség reménysége megmenti a hívő
embert a félelemtől is és a szégyentől is, mindattól, ami miatt az emberek le
szokták horgasztani a fejüket. Emelt fővel járhatsz! „Megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem
szégyenülnek.” (Ézs 49:23) „Ha tábor
fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis őbenne bízom én.”
(Zsolt 27:3) Senki sem fulladhat addig a vízbe, amíg a feje kint van a vízből. Minket
„Isten hatalma őriz hit által az
üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen” (1Pt
1:5). Amíg reménység van, addig biztonságban vagy.
III. Az üdvösség
sisakjának fölvevése
A sisak akkor használ, ha fölvesszük – nem
pedig felakasztva tartjuk a kandalló mellett. A sisak fölvevése és viselése azt
jelenti, hogy folyamatosan önvizsgálatot
tartasz.
Három területen kell önvizsgálatot
tartanunk, hogy biztosak lehessünk üdvösségünkben.
Mindenekelőtt erkölcsi téren, azt kell vizsgálnunk, hogy nincs-e megalkuvásunk
valahol a bűnnel? Nem élünk-e bűnben? Nem tűrtük-e meg a sötétség cselekedeteit
valahol? Más szóval, van-e bűnbánó és megtérő szívünk?
Másodszor, a kapcsolataink terén vizsgálnunk kell a szívünket: minden emberrel
békességben élek, amennyiben rajtam áll? Nincs-e bennem harag, bosszúvágy,
rosszindulat, szeretetlenség? Szeretni tudom-e ellenségeimet úgy, hogy
imádkozom értük és áldást mondok reájuk?
Harmadszor pedig a hitelveink terén kell vizsgálatot tartanunk: a kijelentett
igazságot hiszem és vallom? Kész vagyok arról bizonyságot tenni, azt
terjeszteni, azért áldozatot vállalni?
Valahányszor szól az Ige, alkalom van arra,
hogy belenézzek a szabadság tökéletes törvényébe, mintegy tükörbe. Az Isten
Igéjének kijelentéseit hittel elfogadva, és magunkat rendszeresen megvizsgálva,
valósággá válik számunkra az, hogy „a
Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk”
(Róm 8:16). Így kell fölvenni és hordani az üdvösség sisakját. „Ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet
adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet,
akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5:11-12)
Ez egy élő reménység: „az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre”
(1Pt 1:3). Ez a reménység megtisztulásra késztet: „„Akiben megvan ez a reménység ő iránta, az mind megtisztítja ő magát,
amiképpen ő is tiszta” (1Jn 3:3). A rendszeres Bibliaolvasás erősít ebben a
reménységben: „Mert amelyek régen
megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az
írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen” (Róm 15:4).
Befejezésül, hadd említsem egy igehirdető
magyarázatát az üdvbizonyosságra: Ha egyik reggel arra ébrednél, hogy a
háztetőn emberek forgolódnak, zajt csapnak, kalapácsokkal és baltákkal, és
bontanák a tetőt, arra gondolnál azonnal, hogy gonosztevők áldozata lettél,
akik megszálltak, hogy elpusztítsák a házat. De ha megérted, hogy ezeket az
embereket édesapád küldte, hogy javítsák ki a tetőt, akkor könnyebben elviseled
a zajt és kellemetlenséget is, sőt, meg is köszönöd édesapádnak, hogy odaküldte
azokat az embereket és kifizette a munkabérüket. Így segít a reménység
elviselni a próbákat. Mert „tudjuk, hogy
azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése
szerint hivatalosak.” (Róm 8:28)
A sisak kemény acélból készül. Nem egy műanyag
sisakot kell hordani, egy papír sisakot, vagy szalmakalapot… Az nem nyújthat
védelmet. Szükséges, hogy a reménységben erősek legyünk: „(Az üdvözítő kegyelem) arra tanít minket, hogy megtagadván a
hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk
a jelenvaló világon, várván ama boldog reménységet” (Tit 2:12-13).
