Az üdvösség sisakja - Ef 6:17a

Az üdvösség sisakja

Ef 6:17a

„Az üdvösség sisakját is fölvegyétek!”

Már említve volt, hogy attól kezdve, hogy elindultunk Jézust követni, hadat üzentünk az ördögnek és a sötétség birodalmának, és ezzel elkezdődött egy harc, amely nem test és vér ellen folyik, hanem lelki téren. Ez a hitnek szép harca. Akik kaptuk a hit ajándékát, azok harcoljuk a hit harcát. A hitünk nem fog magától növekedni, mondjuk, csak úgy, az éjszaka folyamán, hogy este lefekszünk és reggelre erős hitű követői leszünk Jézusnak… A hitért harcolni kell! Ezt üzeni Júdás apostol is: „tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott” (Júd 1:3). Hogy ezt megtehessük, ehhez szükséges felvenni az Isten által biztosított lelki fegyverzetet, amelynek soron következő darabja az üdvösség sisakja.

Az üdvösség sisakja az üdvbizonyosságnak, vagy az üdvösség reménységének a sisakja. „Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.” (1Thessz 5:8) Az üdvbizonyosság az a biztos tudat, hogy üdvösségem van. Ez a tudat, mint védő fegyver oltalmaz a kísértés és próbák között, a halál árnyékának völgyében, és úgy általában, az ellenség földjén. „Az üdvösség sisakját is felvegyétek!” Ezt a képet is Ézsaiástól kölcsönözte az apostol: „Felöltötte az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején.” (Ézs 59:17).

Az üdvösség (szoterion) szabadítást, megtartást, feloldozást, megváltást jelent. Az üdvösséget Jézus adja, aki az Üdvözítő, a Szabadító, a Megváltó. Így mondta karácsonykor az angyal: „született néktek ma a megtartó”, vagyis, az Üdvözítő, a Megváltó (Lk 2:11).

Az üdvösség a bűntől, az óemberi természetünktől való szabadulást jelenti, és a bűn átkától, az örök haláltól, a pokolból, a kárhozatból való szabadulást.

I. Az üdvösség

A sisak a fejet védi, az elmét, a gondolkozást. „Megújuljatok az elméteknek szelleme szerint” (Ef 4:23) – mondja Pál apostol. Ezt a megújulást az apostol a tanulással kapcsolja össze: „Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust. Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban” (Ef 4:20-21). Elménket tehát úgy kell megújítani, hogy meg kell tanítani, tudatosítani kell az elménkben, a gondolkodásmódunkban, hogy miből váltott meg bennünket az Úr Jézus Krisztus. A világnézetünk ilyenszerű megújítása, kialakítása, egy egész életre szóló feladat. Egész életünkben tanulni kell: tudatosan rombolni kell a régit, az örököltet, és fejleszteni az újat, a krisztusit. „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm 12:2)

Amikor feltesszük a kérdést, hogy mi történne veled, ha az éjjel elkérnék a lelkedet, vannak, akik tétovázva felelnek: „nem lehet azt tudni”, akkor látjuk majd meg”, stb. Az ilyenektől azt szoktam kérdeni: meg tudod-e mondani, hogy van-e a zsebedben 100 euró? Persze, hogy meg tudja mondani, hogy nincs. Ugyanis, 100 euró nem olyan kicsi összeg, hogy valaki ne tudná, hogy melyik zsebébe tette… Nos, az üdvösség mindennél drágább dolog! Nem történhet meg, hogy valakinek adatott, és nem tud róla. Akinek üdvössége van, annak üdvbizonyossága is van, mert felvette az üdvösség reménységének sisakját. „Oly drága kincsem itt nekem: A szép s igaz remény, / Hogy nyitva számomra a menny, Örökké élek én” - mondja egyik kedves énekünk (Hith. 568).

Vannak, akik testük ápolásával, díszítésével vannak elfoglalva, miközben lelkük a pokolra jut. Nem rendelkeznek az üdvösség sisakjával. Olyan ez, mintha valaki a házát festené, miközben az lángokban áll.

A sisak felségjel: felhívja az ellenség figyelmét, és jelzi, hogy Jézus csapatához tartozunk. Nem azt mondja, hogy gyártsatok magatoknak valami védelmet, esetleg húzzátok be jól a fejeteket, hanem azt mondja, hogy vegyétek fel az üdvösség sisakját. Az üdvösség ajándék, amit fel kell venni, át kell venni. Isten elkészítette ezt Jézus Krisztus által.

A bűn megkötöz bennünket, a tekintetünket, a gondolatainkat, a szándékainkat. Elragadnak az indulataink. A bűn nagyobb hatalom, mint mi. Ebből a rabságból szabadított ki Jézus. Ha a Fiú megszabadított, akkor valósággal szabadokká lettetek. Hozzá tartozunk. Azt, amivel csak Krisztus rendelkezett, most felkínálja minden katonájának. Ezt a messiási felszerelést, a saját győzelmét, önmagát kínálja nekünk. „Vegyétek fel a sisakot” azt jelenti, hogy öltözzétek fel Jézus Krisztust. Ő a teljes védelem, Ő az üdvösség záloga.

Kikkel kel a hívő ember közösségben legyen? Azokkal, akik ugyanolyan reménységnek részesei. Ábrahámról ezt olvassuk: „Hit által lakott az ígéret földjén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákobbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.” (Zsid 11:9)

Ha valaki a lelki harcban elveszíti az üdvösség reménységét, az olyan, mintha a fejét veszítette volna el. Annak vége van, számára minden elveszett. Az ilyennek minden fegyver kihullik a kezéből és nem fog küzdeni többé a bűn ellen. Nincs többé semmi ereje: „Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.” (JSír 3:18)

II. Az üdvösség, mint sisak

A sisak a fejet védi. Ez is védőfegyver, miként a fegyverezet nagyobb része az. Úgy győzedelmeskedünk a küzdelemben, ha védekezünk. Többek között a gondolatainkat fontos védenünk. Erre való a sisak. Ha gondolatban eltávolodtunk az Úrtól, akkor ez hamarosan a gyakorlatban is meg fog nyilvánulni.

A reménység annak a rendkívüli jónak a megelőlegezése, amelyet Isten megígért, de még nem adta meg. A reménységet a hajó horgonyához hasonlítja az Ige: „mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál” (Zsid 6:18b-19) Isten ígéretei jelentik azt a szilárd talajt, amibe reménységünk horgonya kapaszkodik, és szilárdan tartja lelkünk hajóját. Ha nem lennének ott az Isten ígéretei, akkor olyanok lennénk, mint a talaj nélküli hajó, amely csak sodródik, és nem tud kikötni soha, mert horgonyát nem tudja levetni.

Krisztus nélküli állapot egy reménytelen állapot. „ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem volt.” (Ef 2:12 ) A hit visszafele néz, amit Isten tett értünk a múltban, a reménység pedig előre néz, arra, amit Isten tenni fog értünk a jövőben.

Az üdvösség már most a miénk lehet. Már most győztesek vagyunk. „Hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (1Kor 15:57) Ha felvetted az üdvösség sisakját, akkor ezt senki el nem veheti tőled. A Sátán bűnbe hajszol, aztán azzal ijesztget, hogy elveszítetted üdvösségedet: „hogyan is gondolod te azt, hogy neked üdvösséged van? Neked nincs többé bocsánat!” Nos, ott van a sisak, amely állandó védelmet jelent akkor is, ha megsebesültél. „Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít. Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk” (Róm 8:33-34)

Az üdvösség reménysége megmenti a hívő embert a félelemtől is és a szégyentől is, mindattól, ami miatt az emberek le szokták horgasztani a fejüket. Emelt fővel járhatsz! „Megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek.” (Ézs 49:23) „Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis őbenne bízom én.” (Zsolt 27:3) Senki sem fulladhat addig a vízbe, amíg a feje kint van a vízből. Minket „Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen” (1Pt 1:5). Amíg reménység van, addig biztonságban vagy.

III. Az üdvösség sisakjának fölvevése

A sisak akkor használ, ha fölvesszük – nem pedig felakasztva tartjuk a kandalló mellett. A sisak fölvevése és viselése azt jelenti, hogy folyamatosan önvizsgálatot tartasz.

Három területen kell önvizsgálatot tartanunk, hogy biztosak lehessünk üdvösségünkben.

Mindenekelőtt erkölcsi téren, azt kell vizsgálnunk, hogy nincs-e megalkuvásunk valahol a bűnnel? Nem élünk-e bűnben? Nem tűrtük-e meg a sötétség cselekedeteit valahol? Más szóval, van-e bűnbánó és megtérő szívünk?

Másodszor, a kapcsolataink terén vizsgálnunk kell a szívünket: minden emberrel békességben élek, amennyiben rajtam áll? Nincs-e bennem harag, bosszúvágy, rosszindulat, szeretetlenség? Szeretni tudom-e ellenségeimet úgy, hogy imádkozom értük és áldást mondok reájuk?

Harmadszor pedig a hitelveink terén kell vizsgálatot tartanunk: a kijelentett igazságot hiszem és vallom? Kész vagyok arról bizonyságot tenni, azt terjeszteni, azért áldozatot vállalni?

Valahányszor szól az Ige, alkalom van arra, hogy belenézzek a szabadság tökéletes törvényébe, mintegy tükörbe. Az Isten Igéjének kijelentéseit hittel elfogadva, és magunkat rendszeresen megvizsgálva, valósággá válik számunkra az, hogy „a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8:16). Így kell fölvenni és hordani az üdvösség sisakját. „Ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5:11-12)

Ez egy élő reménység: „az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre” (1Pt 1:3). Ez a reménység megtisztulásra késztet: „„Akiben megvan ez a reménység ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen ő is tiszta” (1Jn 3:3). A rendszeres Bibliaolvasás erősít ebben a reménységben: „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen” (Róm 15:4).

Befejezésül, hadd említsem egy igehirdető magyarázatát az üdvbizonyosságra: Ha egyik reggel arra ébrednél, hogy a háztetőn emberek forgolódnak, zajt csapnak, kalapácsokkal és baltákkal, és bontanák a tetőt, arra gondolnál azonnal, hogy gonosztevők áldozata lettél, akik megszálltak, hogy elpusztítsák a házat. De ha megérted, hogy ezeket az embereket édesapád küldte, hogy javítsák ki a tetőt, akkor könnyebben elviseled a zajt és kellemetlenséget is, sőt, meg is köszönöd édesapádnak, hogy odaküldte azokat az embereket és kifizette a munkabérüket. Így segít a reménység elviselni a próbákat. Mert „tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róm 8:28)

A sisak kemény acélból készül. Nem egy műanyag sisakot kell hordani, egy papír sisakot, vagy szalmakalapot… Az nem nyújthat védelmet. Szükséges, hogy a reménységben erősek legyünk: „(Az üdvözítő kegyelem) arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon, várván ama boldog reménységet” (Tit 2:12-13).