A Lélek kardja - Ef 6:17b

A Lélek kardja

Ef 6:17b

„(Az üdvösség sisakját is fölvegyétek,) és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde.”

Tudjuk, hogy a lelki fegyverzetet Isten az övéinek, a hozzá közel valóknak ajándékozza. Már említettük, hogy aki Isten közelében akar maradni, annak számítania kell a Sátán erőteljes támadására. A Sátán mindent elkövet majd, hogy hitedet megingassa, hogy Istentől elszakítson, hogy testvéreiddel szembe állítson, hogy visszatérítsen abba a rabságba, ahonnan kiszabadultál: a hitetlenségnek, a bizonytalanságnak, a bűnnek mélységébe. Ezért fel kell öltöznöd az Isten minden fegyverét, hogy ezt a harcot megharcolhasd.

Pál apostol hét fegyvert említ: az igazság derékszíját, a megigazultság páncélját, az evangélium hirdetésének saruját, a hit pajzsát, az üdvösség sisakját, a Lélek kardját és végül, az imádságot. A lelki fegyverzet leírásában az apostol elérkezett a Lélek kardjához, amely nemcsak védekező fegyver, hanem az egyetlen támadó fegyver is.

Ennek a kardnak a két élét és a nyelét, a fogantyúját fogjuk közelebbről megvizsgálni. Ugyanis, a Lélek kardja kétélű: (1) először önmagam számára, és csak (2) a másik éle való mások számára. A fogantyúja pedig arról beszél, hogy (3) ez a kard nem a miénk, hanem a Lélek kardja.

I. A Lélek kardjának egyik éle: önmagad számára

Isten kezében a leghatékonyabb eszköz az ő beszéde, amelyet Igének, cselekvésnek, történésnek, tettnek nevez a Szentírás. Héberül a szót és a tettet ugyanazzal a kifejezéssel mondják. Ha Isten szól, ott mindig történik valami.

Isten szólott kezdetben, és szavára előállt a mindenség. Ezzel a mindenható hatalommal szól bele Isten az életünkbe, és az Szava, Igéje által újjáteremti azt. Újjászült minket „nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké” (1P1 1:23). Isten igéje hatalom, erő (δύναμις - Róm 1,16). Azzal, aki fogadja az Igét, mindig történik valami: az mindinkább éhezni és szomjúhozni fogja azt, és életét gyökeresen átformálja. De azzal is történik valami, aki elutasítja az Igét: az mindinkább megkeményedik, és az az Ige, amely az üdvösségét eredményezte volna, az lesz az ítélete (lásd: Jn 12:37-41).

Isten reánk bízta az Igét, hogy az hatékony fegyver legyen a kezünkben. Ahhoz, hogy a lelki harcban használhassuk, előbb nekünk kell befogadnunk azt. Ha előbb kenyered lett az ige, akkor utána fegyvereddé is válhat. Ez a kard mindenekelőtt a bennünk levő bűnt támadja, ezért mondható, hogy kétélű fegyver, és az egyik éle velünk szemben fegyver. „Az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és a léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” (Zsid 4:12) Az Ige néha belénk hasít, vág, felszínre hoz, megítél, elhat a mélységekig. Mindez csupa kellemetlen és fájdalmas dolog! Olyan, mint az orvos műtőkése. Ám a fájdalomból fel is gyógyít. „Megsebez, de be is kötöz” (Jób 5:18).

Figyeljük meg például hogyan történt ez Nehémiás idejében: „sírt az egész nép, mikor a törvény beszédeit hallotta.”(Neh 8:9) De azután örültek is, egy teljes hétig. Amikor Péter megismerte Jézus hatalmát és meglátta önmaga bűnösségét is, felkiáltott: „Uram, eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok” (Lk 5:8) De azután emberhalásszá tette Őt az Úr. Dávid, amikor megértette Nátán példázatát, magába roskadva mondta: „Vétkeztem!” (2Sám 12:13) Utána visszakapta a szabadítás örömét. Pünkösdkor a Péter prédikációjára mintegy három ezren voltak azok, akik „szívükben megkeseredtek” (ApCsel 2:37), akik azután meg is keresztelkedtek. Mindez azért történt, mert megértették, és jól értették az Igét. Az Ige ilyen fájdalmat okoz: kivágja a fertőzött, beteg részt, de azután meggyógyít és megvigasztal.

Tegyük fel a kérdést magunknak: hogyan olvassuk és hallgatjuk mi Isten Igéjét? Kiszolgáltatjuk-e magunkat az Orvosnak, aki az Igével fájdalmas műtétet hajt végre bennünk, hogy azzal megmenthessen? Engedjük-e, hogy Isten az ő kétélű kardjával belevágjon életünkbe? Szelídséggel fogadjuk-e az Igét, vagy az útfélre, tövisek közé, köves talajba hull az igemag?

Az igehirdetők is megkérdezhetik maguktól, hogy mi hogyan hirdetjük Isten igéjét? Példák vagyunk-e a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban? Alkalmazzuk-e az igét mindenekelőtt a magunk számára? Nemet mondunk-e a kísértésnek, még mielőtt elkezdődne? „Vigyázz a szolgálatod mélységére, és Isten majd gondoskodni fog annak szélességéről!” (Warren Wiersbe) (1Kor 4:16. 11:1. Fil 3:17. 2Thessz 3:7. 9.)

Szomorú, amikor azt kell látni az Ige kardját forgatóknál, hogy hirdetik, de nem élik a hirdetett Igét, amikor a hirdetett igei mérce nem azonos a mindennapi életben mutatott mércével. Tudnunk kell, hogy a tettek hangosabban prédikálnak, mind a szavak. Egy szent ember kezében rettenetes fegyver a Lélek kardja. Robert McCheyne mondta: „Gyülekezetemnek legnagyobb szüksége az én személyes megszentelődésem.”

Spurgeon azt mondta diákjainak: „Milyen szörnyű az evangélium hirdetőjének lenni, és megtéretlennek lenni! Mindegyik súgja lelkének mélyén: milyen borzasztó lenne számomra, ha én nem ismerném az igazság igéjét és annak erejét, amelynek hirdetésére készülök. Egy kegyelem nélküli igehirdető olyan, mint egy vak, aki az optikai katedrán a világosságról és látásról filozofál, konferenciát tart a félárnyékokról és a prizmai színfelbontásról, mialatt ő teljesen sötétségben él! Olyan, mint egy süketnéma, aki a zenei tanszéken szimfóniákról és harmóniákról értekezik.”

Ha szentebb leszel, akkor jobban tudod majd prédikálni Isten igéjét. Ha letérdelsz a haldokló ágya mellett, vagy ha felmész a szószék lépcsőin, akkor minden önmegtagadás, a bűnnek minden elutasítása, és a kísértésekben való kitartásod visszaköszön reád, hogy megerősítse kezeidet és meggyőzővé tegye a hangodat. Hasonlóképpen, minden megalkuvás a bűnnel, minden méltatlan gondolat, szó, vagy cselekedet, ugyanúgy visszaköszön reád, mielőtt a szószék lépcsőjére lépnél, hogy elvegye a csillogást a szemeidből, megfosszon szavaid erejétől és határozottságától, és a szívedben levő örömtől. Épp ezért, alkalmazd a Lélek kardját mindenekelőtt önmagad számára!

II. A Lélek kardjának másik éle: mások számára

Ha előbb magadra megfelelően alkalmaztad a Lélek kardját, e kétélű fegyvert, akkor következik, hogy a másik élét alkalmazd másokra. Mert az Ige olyan fegyver, amely mások felé is irányul: Isten gyermekei ezzel támadják a körülöttük levő bűnt és hamisságot.

Nagy kiváltság, ha Isten Igéjének hirdetésére igénybe vesz téged. Felveheted magadra a Lélek kardját, és az általad hirdetett szó Isten Igéjévé válik a te szádban. Ez ugyanaz, amit Isten Jeremiásra bízott: „az én igéimet adom a te szádba” (Jer 1:9). Ezzel mehetett végezni bűnt megítélő, romboló, irtó, pusztító szolgálatát, de ugyancsak ezzel építhetett és plántált is.

Isten bizonyára választhatott volna más módszert is, mint például egy óriási magnetofont, vagy kiáltó angyalokat, akik időnként hirdetnék az Igét, az evangéliumot. Ezzel ki lenne zárva a téves értelmezés, az erőtlen hirdetés, vagy az igehirdetők méltatlan volta... De Isten nem ezt tette. Minket, embereket bízott meg a Lélek kardjának forgatásával.

Kiderül erről a fegyverről, hogy a hívőnek nemcsak védekeznie kell a hit nemes harcában, hanem támadni is lehet. De csakis ezzel az egyetlen támadófegyverrel, az Igével: semmilyen más trükk, fogás, módszer nem felel meg, csak az Ige. És az Ige elég. Jézus is ezt használta megkísértetése idején a Sátán elleni harcban.

Az Igével önmagadat és másokat erősíthetsz. Nehezek a terheid? – Isten „senkit sem kísért feljebb, minthogy elszenvedheti” (1Kor 10:13). Magadra maradtál? – „Íme, én veletek vagyok minden napon!” (Mt 28:20) Barát is cserbenhagyott? – „Ti az én barátaim vagytok” – mondja az Úr Jézus (Jn 15:14). Bűneiddel viaskodsz? – „Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1:7). Félelmek gyötörnek? – „Ne félj!” (Lk 8:50) Az ige fegyver, amellyel magadat és másokat erősíthetsz, az ellenséget pedig elkergetheted. „Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4:7)

Isten fegyverré teheti az Igét mások megszabadítására is. Hatalmas fegyver az Ige. Nagyon fél tőle a Sátán. De a használatához alapos ismeretre van szükség: tanuld meg a Lélek kardjának forgatását! Képezd magad! Légy hűséges annak hirdetésében! Amíg az Igét idézed, addig nem tévedsz. Pál apostol így utasítja Timótheust: „ints, feddj, buzdíts, teljes béketűréssel és tanítással” (2Tim 4:2). Egy-két embernek talán még megtudnád mondani, hogy intésre, feddésre, buzdításra vagy egyébre van-e szüksége, de ha több százan hallgatják a prédikációt, akkor már nemigen. „Hirdesd az igét!” – mondja Pál apostol. Az Ige a Szentlélek kétélű kardja! Száddal tégy vallást, és szívedben hidd! (Róm 10:9) Isten igéje olyan hatalmas, hogy ugyanabban az időben összetörheti a keményszívűt, megvigasztalhatja az összetörtet, megfeddheti a tévedezőt és felbuzdítja a tétovázót. Isten igéje hatalom!

Ezt a hatalmat próbálja a Sátán megakadályozni. A magvető példázatában például azt olvassuk, hogy már-már belehullott az igemag valaki szívébe már-már gyökeret vert, de a gonosz még akkor is megpróbálja onnan kikapni azt, nehogy higgyen és üdvözüljön. Amikor az Ige valakinek a szívében megfogan, az ördög tudja, hogy ezen múlik minden. Ezért harcol ellene sokféle ravaszsággal.

III. A Lélek kardjának fogantyúja: Isten kezében

Végül, meg kell figyelnünk a Lélek kardjának a markolatát is, amely arról szól, hogy ennek Isten a tulajdonosa, ez a Szentlélek kezében van, ez a Lélek Kardja.

A Lélek kardja helyes használatának mintapéldáját maga az Úr Jézus szolgáltatja. Amikor a Sátán megkísértette az Urat és azt mondta: „ha Isten fia vagy, mond ezeknek a köveknek, hogy változzanak kenyerekké”, akkor az Úr Jézus Igével, Isten beszédével válaszolt, idézve 5Móz 8:3-at: „nem csak kenyérrel él az ember”. Mikor a Sátán észrevette, hogy az Úr Jézus a Lélek kardját használja, akkor ő is előrántott egy Igét, hogy tovább kísértse: vesd alá magad, mert meg van írva: „az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.” (Zsolt 91:11-12). Az Úr Jézus újra Igével válaszolt: „ne kísértsd az Urat, a te Istenedet” (5Móz 6:16). Ezzel kijelentette, hogy itt most nem Isten kísértetik, hanem én vagyok kísértve általad. Nem teszem próbára az Atyát, hanem bízom Benne. A harmadik támadás egy ajánlat volt az ördög részéről: Neked adom az egész földet, ha leborulva imádsz engem. Az Úr Jézus kitartóan a Lélek kardjával vágott vissza: „az Urat a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj” (5Móz 6:13). Íme, így kell forgatni a Lélek kardját a kísértések közepette!

A hirdetett Igével kapcsolatban két dolgot is meg kell jegyezni. Az emberi bizonyságtételt csak a Szentlélek teheti Isten beszédévé. Így válhat az ember által hirdetett Ige teremtő szóvá, teremtő Igévé. De a szívünket is csak Isten teheti Igét befogadó szívvé! Születésünk szerint képtelenek vagyunk csak úgy, saját magunktól befogadni Isten Igéjét. „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok néki. Meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” (1Kor 2:14) Mi a láthatatlanokra nézünk, amelyek örökkévalók (2Kor 4:18). Aki olvassa az Igét, még nem biztos, hogy érti is, mert ahhoz Isten segítségére van szüksége. Mi nem vagyunk fogékonyak az Ige iránt, csak ha az Úr fogékonyakká tesz bennünket. „Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám, égi lángod járja át szívem és a szám!” (Hith. 304) Pünkösdkor sokan voltak, akik csak csodálkoztak, miközben hallgatták Péter prédikációját. Csak háromezren voltak azok, akik nemcsak csodálkoztak, hanem meg is keserednek. Ők engedték, hogy Isten megnyissa a szívüket.

Mivel ez a Lélek kardja és Isten használja, ez azt is jelenti, hogy nem szabad hadonásznod vele össze-vissza. Ne vagdalkozz az igeversekkel, mert bajtársaidat is megsebesítheted vele! Engedd, hogy a Lélek alkalmazza az Igét, igazsága és szeretete szerint. Isten az ő Igéje által munkálkodik, nem pedig attól függetlenül. Tehát, nem az Őrtorony által, nem a pápa tekintélye által, nem a szertartások által, még akkor sem, ha azok igeiek és szükségesek. Az Ige által munkálkodik az Isten! „Amint leszáll az eső és a hó és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé és gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem!” (Ézs 55:10-11)

„A Te Igéd igazság” (Jn 17:17). A Lélek elvezet minden igazságra. Eszünkbe juttatja az Igét. Az ige örök. Az Ige nem változik, és nem múlik el. Aki befogadja az Igét, azt az Ige felmenti, megmenti, és aki elutasítja az Igét, azt elítéli: „Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.” (Jn 5:45) „A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga” (Lk 19:22).

Vajon kegyelmet, vagy ítéletet jelent majd számodra Isten hirdetett Igéje? Nehogy nehezebbé váljon a sorsod az ítélet napján amiatt, hogy még egy prédikációt végighallgattál, és nem tértél meg! „Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.” (Jak 1:22)