Tisztességes élet - 1Pt 2:11-25

Tisztességes élet

1Pt 2:11-25

n Korábban Péter bemutatta új, lelki identitását a hívő embernek. Azokról van szó, akik újjászülettek Isten romolhatatlan Igéje által, levetették a régi életet, vágyakoznak az Ige után és növekednek lelkileg, felépülnek lelki házzá, szent papsággá.  Ők, mint választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép, Isten hatalmas dolgait hirdetik.

n Új életükből fakad az új életstílus, amelyet élnek. Miben nyilvánul ez meg?  

I. A hit nemes harcának megharcolása – 11-12. v.

¹¹ Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek;  ¹² Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

n Ez a harc az Ef 6:10-18-ban van részletesen leírva:

v  „¹⁰ Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.  ¹¹ Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.  ¹² Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.  ¹³ Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellent állhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.  ¹⁴ Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,  ¹⁵ És felsaruzva lábaitokat a békesség evangéliumának készségével;  ¹⁶ Mindezekhez fölvéve a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;  ¹⁷ Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde;  ¹⁸ Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által…”

n Óemberünk „vitézkedik” a lélek ellen. Ez azért „ó”, mert már megvan az „új” ember!

v  Miben vitézkedik? – Testi kívánságokkal, amelyeket tartózkodnunk kell.

n „A pogányok közt” – „jövevények és idegenek”… Mi nem vagyunk „otthon”. „Külföldiek” vagyunk.

v  Idézet Oswald Smith „Isten terve” c. könyvecskéjéből…

n „Amiben rágalmaznak titeket” – már akkor is volt rágalmazás. Miből fakadt? Ezekből: „testvér-testvérnő”, enni az Ő testét, inni az Ő vérét, a világ vége tűzben jön el…

v  Ezt csak „jó cselekedetekkel” lehetett ellensúlyozni.

II. Az engedelmesség gyakorlása – 13-17. v.

¹³ Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint feljebbvalónak;  ¹⁴ Akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dicsérésére.  ¹⁵ Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;  ¹⁶ Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint az Istennek szolgái.  ¹⁷ Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.  

n Szabadok, a szolgaságban.

n Az „engedelmesség” itt egy katonai kifejezés: a följebbvaló iránti engedelmességet jelöli. A parancsot nem vitatják, hanem teljesítik.

v  Róm 13:1-7 – „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.  ² Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.  ³ Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól.  ⁴ Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik.  ⁵ Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.  ⁶ Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.  ⁷ Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet.”

n Ezt „az Úrért” tesszük. A tekintély abszolút tulajdonosa az Úr. Ő delegál az Ő hatalmából.

n Jót cselekedve a balgatagok elnémíthatók … (elnémít = szájkosarat tesz).

n Mint szabadok – rabszolgaként is. De a szabadság (1) nem a gonoszság palástja, (2) nem ürügy a testnek (Gal 5:13), és (3) nem az erőtlenek botránkozására van (1Kor 8:9).

n Négyféle kapcsolat: (1) mindenkit, (2) az atyafiságot, (3) az Istent, (4) a királyt.  

v  Az utolsót (a királyt) nem kell külön kategóriának venni: ugyanaz vonatkozik rá, mint minden emberre (tisztelni kell). A lényeg nem az, hogy a királyt alacsonyítjuk le oda, ahol minden ember van, hanem az, hogy minden embert úgy kell tisztelni, mint a királyt.

n Tisztelni – szeretni – félni. Mindenkit – testvéreket – Istent.

III. A szenvedés elviselése – 18-20. v.

¹⁸ A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.  ¹⁹ Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.  ²⁰ Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.

n Erről később még több szó lesz a 3. és 4. részben.  

n A szenvedés is lehet kedves dolog Isten előtt.

v  Ha Istenről való meggyőződésünkért történik.

v  Ha méltatlanul történik.

v  Ha jót cselekedve, mégis tűrve a szenvedést.

n Vagyis: nem állva bosszút.

v  Róm 12:19-21 – “¹⁹ Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.  ²⁰ Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.  ²¹ Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

IV. Krisztus példájának követése – 21-25. v.

²¹ Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:

 ²² Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:  ²³ Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:  ²⁴ Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.  ²⁵ Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

n A Krisztus szenvedése motivál erre az új életstílusra.

n Jézus példája

v  Bűnt nem cselekedett.

v  Szájában álnokság nem találtatott.

v  Szidalmaztatván viszont nem szidalmazott.

n Engesztelő áldozata

v  Szenvedve nem fenyegetőzött.

v  Mindezt hagyta az igazságosan ítélőre.

v  Üldözték, megvetették, megverték, csúfolták, megölték… – de mindezzel nem tudtak kicsikarni belőle semmilyen bűnös megjegyzést. Nem vétkezett.

n Megváltása

v  Bűneinket maga vitte fel testében a fára

v  Azért, hogy mi is meghaljunk a bűnnek és éljünk az igazságnak

n Sebeivel gyógyultunk meg.

n Megtérésünk – hazaérkezés.