2013. május 18., szombat

Tisztességes élet - 1Pt 2:11-25



n Korábban Péter bemutatta új, lelki identitását a hívő embernek. Azokról van szó, akik újjászülettek Isten romolhatatlan Igéje által, levetették a régi életet, vágyakoznak az Ige után és növekednek lelkileg, felépülnek lelki házzá, szent papsággá.  Ők, mint választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép, Isten hatalmas dolgait hirdetik.
n Új életükből fakad az új életstílus, amelyet élnek. Miben nyilvánul ez meg?  

I. A hit nemes harcának megharcolása – 11-12. v.
11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek12 Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
n Ez a harc az Ef 6:10-18-ban van részletesen leírva:
v  10 Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.  11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.  12 Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.  13 Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellent állhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.  14 Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,  15 És felsaruzva lábaitokat a békesség evangéliumának készségével;  16 Mindezekhez fölvéve a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;  17 Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde;  18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által…”
n Óemberünk „vitézkedik” a lélek ellen. Ez azért „ó”, mert már megvan az „új” ember!
v  Miben vitézkedik? – Testi kívánságokkal, amelyeket tartózkodnunk kell.
n „A pogányok közt” – „jövevények és idegenek”… Mi nem vagyunk „otthon”. „Külföldiek” vagyunk.
v  Idézet Oswald Smith „Isten terve” c. könyvecskéjéből…
n „Amiben rágalmaznak titeket” – már akkor is volt rágalmazás. Miből fakadt? Ezekből: „testvér-testvérnő”, enni az Ő testét, inni az Ő vérét, a világ vége tűzben jön el…
v  Ezt csak „jó cselekedetekkel” lehetett ellensúlyozni.

II. Az engedelmesség gyakorlása – 13-17. v.
13 Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint feljebbvalónak;  14 Akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dicsérésére.  15 Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;  16 Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint az Istennek szolgái.  17 Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.  
n Szabadok, a szolgaságban.
n Az „engedelmesség” itt egy katonai kifejezés: a följebbvaló iránti engedelmességet jelöli. A parancsot nem vitatják, hanem teljesítik.
v  Róm 13:1-7 – Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.  2 Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.  3 Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól.  4 Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik.  5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.  6 Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.  7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet.”
n Ezt „az Úrért” tesszük. A tekintély abszolút tulajdonosa az Úr. Ő delegál az Ő hatalmából.
n Jót cselekedve a balgatagok elnémíthatók … (elnémít = szájkosarat tesz).
n Mint szabadok – rabszolgaként is. De a szabadság (1) nem a gonoszság palástja, (2) nem ürügy a testnek (Gal 5:13), és (3) nem az erőtlenek botránkozására van (1Kor 8:9).
n Négyféle kapcsolat: (1) mindenkit, (2) az atyafiságot, (3) az Istent, (4) a királyt.  
v  Az utolsót (a királyt) nem kell külön kategóriának venni: ugyanaz vonatkozik rá, mint minden emberre (tisztelni kell). A lényeg nem az, hogy a királyt alacsonyítjuk le oda, ahol minden ember van, hanem az, hogy minden embert úgy kell tisztelni, mint a királyt.
n Tisztelni – szeretni – félni. Mindenkit – testvéreket – Istent.

III. A szenvedés elviselése – 18-20. v.
18 A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.  19 Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén20 Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
n Erről később még több szó lesz a 3. és 4. részben.  
n A szenvedés is lehet kedves dolog Isten előtt.
v  Ha Istenről való meggyőződésünkért történik.
v  Ha méltatlanul történik.
v  Ha jót cselekedve, mégis tűrve a szenvedést.
n Vagyis: nem állva bosszút.
v  Róm 12:19-21 –19 Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.  20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.  21 Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

IV. Krisztus példájának követése – 21-25. v.
21 Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
 22 Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:  23 Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:  24 Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg25 Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
n A Krisztus szenvedése motivál erre az új életstílusra.
n Jézus példája
v  Bűnt nem cselekedett.
v  Szájában álnokság nem találtatott.
v  Szidalmaztatván viszont nem szidalmazott.
n Engesztelő áldozata
v  Szenvedve nem fenyegetőzött.
v  Mindezt hagyta az igazságosan ítélőre.
v  Üldözték, megvetették, megverték, csúfolták, megölték… – de mindezzel nem tudtak kicsikarni belőle semmilyen bűnös megjegyzést. Nem vétkezett.
n Megváltása
v  Bűneinket maga vitte fel testében a fára
v  Azért, hogy mi is meghaljunk a bűnnek és éljünk az igazságnak
n Sebeivel gyógyultunk meg.
n Megtérésünk – hazaérkezés.