Ami kerülendő, és amire törekednünk kell - 1Tim 6:1-21

Ami kerülendő, és amire törekednünk kell

1Tim 6:1-21 (11)

6:1 „Akik iga alatt görnyedő szolgák” – A római világ kétharmada rabszolga volt. Az evangéliumban található Isten igazsága, igazságossága és szeretete volt az, ami végül is elhozta a rabszolgaság végét.

Pál intése a rabszolgák felé:

Légy elégedett, de ha lehetőséged adódik a szabadságra, használd ki (1Kor 7:21-24)!

Krisztusban nincs rabszolga vagy szabad (Gal 3:28; Kol 3:11; vö. 1Kor 12:13).

Dolgozz úgy, mintha az Úrnak dolgoznál; Ő majd megfizeti (Ef 6:5-9; Kol 3:22-25; vö. 1Pt 2:18-20).

Krisztusban a rabszolgák testvérekké lesznek (1Tim 6:2; Filem 16-17)

Az Istenfélő rabszolgák dicsőséget hoznak Istenre (1Tim 6:1; Tit 2:9).

■ „a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre” - akiknek nem keresztény uruk volt, a 2. akik vers keresztény urakat szolgálnak.

6:2 „Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket”

■ „Ezeket tanítsd és hirdesd” - ³ Ha valaki másképpen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt, ⁴ Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások, ⁵ Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai akik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. ⁶ De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel: ⁷ Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; ⁸ De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. ⁹ Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. ¹⁰ Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

6:3 „Ha” - Voltak olyan hamis tanítók, akik elutasították Pál tanítását (vö. 1:3-7; 4:1-3).

n „tévtanokat hirdet” - A görög heteros szó, „egy másik fajtából való”-t jelent. Ez a hamis tanítás valószínű, hogy a zsidó törvényeskedés és a görög filozófia keveréke volt, ami hasonló volt ahhoz, amit Kolossébeliekhez és az Efézusbeliekhez írt levélben is találunk.

n „és a kegyességhez illő tanításhoz” – Krisztus tanításainak mindig a kegyesség volt a céljuk (vö. 3:16).

n A hamis tanítók megpróbálták elválasztani az igazságot az élettől, a megigazítást a megszenteléstől.

n 6:4 – „az felfuvalkodott” - szó szerint: „elvakította a füst” , vagyis a büszkeség füstje.

n „hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved” - Timóteus ne vegyen részt a hamis tanítók ezen haszontalan vitatkozásaiban (vö. 1Tim 1:3-4; 4:7; 2Tim 2:14; 4:4; Tit 1:4).

n A vitatkozási hajlam egy betegség… Ezek a hamis tanítók nem az istenfélelmet keresték, hanem a rejtett tudást. Homályos tanbeli dolgokról szerettek volna beszélgetni, olyan dolgokról, amik csak vitatkozást keltettek és büszkeséggel teljes széthúzásokat.

n Tanítsd a világos igazságokat! A kérdéseseket vitasd meg szeretetben! Légy kegyelmes mindenkihez! Az érettség nem ítélkezővé tesz, hanem Krisztushoz hasonlóvá.

n 6:5 „ezek megbomlott elméjű ... emberek” – a hamis tanítókról lehet szó.

n „... az igazságot elvető ...” - „akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik”, vagyis, vagy a siker és a vagyon teológiáját tanították, vagy pénzt kértek a tanításaikért (vö. Tit 1:11; 2Pt 2:3). A második feltételezés sokkal valószínűbb.

n Károli hozzáteszi: „az ilyenektől tartsd távol magad”. Ez csak a D kéziratban található. Korábbi kéziratokban, pl. N-ben és A-ban nem jelenik meg.

n 6:6 „a kegyesség megelégedéssel” Ez a szó alapvetően nem a büszkeséggel teli önelégültséget foglalja magában, hanem a Szentlélek által bátorított elégségességet, ami nem a körülményekből vagy a személyes forrásokból ered, hanem a Krisztusban lévő Istentől való függésből (vö. Fil 4:11­-13).

n 6:7 „mert semmit sem hoztunk a világra” - A 6. és a 8. vers nagyon hasonló ahhoz a kijelentéshez, amit a görög sztoikus filozófusoknál láthatunk. Pál jól ismerte ezeket az erkölcstanítókat.

n 6:8 – Azzal kell megelégedettek legyünk, hogy Isten gondoskodik a napi szükségleteikről (vö. Préd 30:8; Mt 6:11).

n 6:9 „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába esnek” - A kapzsiság hívők nagyon sok bajt okoz (mint a hatalom és népszerűség is, vö. 23:4; 28:20; Mt 6:19-34). A „kísértés” a görög peirasmos szó. Ennek a kifejezésnek az a mellékjelentése, hogy hogy azzal a céllal vizsgálják meg, hogy hibát találjanak benne, és hogy elutasítsák. Gyakran használják azt a szót a Jézus pusztai megkísértésével kapcsolatban.

n „pusztulásba és romlásba döntik” Ez a kifejezés nem kapcsolódik a teológiai megsemmisítés fogalmához.

n 6:10 „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme” - Lehet, hogy ez egy jól ismert közmondás volt. Nem a pénz a probléma; a pénz szeretete az, ami a problémát okozza! A pénz egy eszköz, nem pedig a cél.

n „amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől” - A hamis tanítók elhagyták a hitet és megpróbálnak másokat befolyásolni (vö. Mk 13:22). Ha a pénz alapvetővé, végső céllá válik, akkor istenné válik.

¹¹ De te, ó, Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. ¹² Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt. ¹³ Meghagyom néked Isten előtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, a ki bizonyságot tett Poncius Pilátus alatt ama szép vallástétellel, ¹⁴ Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, ¹⁵ Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak királya és az uraknak Ura, ¹⁶ Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.

n 6:11 „De te, ó, Istennek embere, ezeket kerüld” – Itt minden szó fontos. Mózesre, Illésre, Elizeusra, Sámuelre és Dávidra használtak. A hamis tanítók nem Isten emberei.

n „törekedj” - egy folyamatos parancs. Az első felszólítás, („kerüld”) negatív, míg a második felszólítás („törekedj”) pozitív.

n „igazságra” Ez minden bizonnyal a szent életre utal.

n „kegyességre” Ez egy visszatérő téma (vö. 3:10; 4:7-8; 6:3. 5-6; 2Tim 3:5).

n „állhatatosságra”

n „szelídlelkűségre” – Ez a hívők névjegye. Fil 4:8. (vö. 3:3; 2Tim 2:25; Tit 3:3; Gal 6:1; Jak 1:21; 3:13,17; 1Pt 2:18; 3:4).

6:12 „Harcold meg a hit nemes harcát” - sportolói (vö. 1:18; Zsid. 12:1-3 vagy a katonai, vö. Ef. 6:10-18) metafora. Az „agónia” szó ebből a sport metaforából származik.

„ragadd meg az örök életet” -

■            „amelyre elhívattál” – kiválasztás, predesztináció. Vigyázz, hogy ne csak a te kedvenc tanodat vagy teológiai rendszeredet hangsúlyozd!

■ „amelyről vallást tettél szép hitvallással” – A homologeó szó, nyilvános hitvallásról, megvallásról szól (vö. 1Jn 1:9). Úgy tűnik, hogy ez Timóteus keresztségére (bemerítésére) utal, mint az ő személyes hitvallására.

■ „sok tanú előtt” Ez utalhat (1) Timóteus beiktatására (vö. 5:14; II. Tim. 1:6); (2) a helyi gyülekezet előtti nyilvános hitvallására (vö. Apcsel 16:1-2); vagy (3) a bemerítésére.

6:13 „Meghagyom neked az Isten színe előtt” A 13-16-os versek a görögben egyetlen egy mondatod alkotnak. Úgy, ahogyan Timóteus is nyilvánosan tett vallást Jézusról (vö. Máté 10:32­33), most Pál is Isten színe előtt utasítja őt (vö. 5:21; II. Tim. 4:1).

Pál a Pásztori Levelekben gyakran ad „utasítja” Timóteust, vagy ad neki parancsokat. Ezek a dolgok néha olyan dolgokra utalnak, amiket Timóteusnak meg kellene tennie (vö. 1:3,18; 4:11; 5:21; 6:13; II. Tim. 4:1), néha pedig olyanokra, amiket másoknak kell elmondania (vö. 5:7,21; 6:17; II. Tim. 2:14).

■           „aki életet ad mindennek” Isten az eredete és forrása minden életnek (vö. 16. vers; 1:17; II. Tim. 1:10). Nélküle nincs élet. Az ÓSZ-i YHWH cím, ami a héber „lenni” igéből származik (vö. II. Mózes 3:14), egy szójáték, erre a bizonyos fogalomra alapozva. Isten az egyetlen, aki fizikai és örök életet adhat, és fent is tarthatja azt.

Ennek a kifejezésnek a következők közül mind a kettő a mellékjelentése lehet: (1) életet adó (vö. I. Sám. 2:6; I. Tim. 6:13) és (2) életet megtartó (vö. Bírák 8:19; I. Sám. 27:9,11; I. Király. 21:31; Lukács 17:33; Apcsel 7:19). YHWH teszi mind a kettőt Krisztuson keresztül.

■            „és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással” Jézust a „hű tanúnak” hívják (vö. Jel. 1:5; 3:14). Az a kifejezés, hogy „előtt” (enópion) jelentheti a következőket: (1) „előtte” vagy (2) „az ő idejében”. Így aztán ez utalhat Jézus egész életére, mint tanúságra, vagy kifejezetten a kihallgatásaira (vö. Máté 27:2; János 18:37).

6:14 „hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül” Lehetséges, hogy ez a 11. és a 12. versre utal. Timóteusnak engedelmességben és tisztaságban kellett élnie, nem úgy, mint ahogy a hamis tanítók éltek. Lásd Különleges Téma a 3:2-ben.

■            „megjelenéséig” A II. Tim. 1:10-ben és a Titusz 2:11-ben ezt a kifejezést (epiphaneia) Jézus első eljövetelére használja, de itt és a II. Thessz. 2:8-ban, a II. Tim. 4:1,8-ban és a Titusz 2:13-ban a második eljövetelére használja. A második eljövetel mindig is nagy ösztönzés volt arra, hogy keresztény életet éljünk. Lásd Különleges Téma a Titusz 2:13-ban.

6:15 „Ezt a maga idején megmutatja majd” Ugyanezt a kifejezést használja a 2:6-ban és a Titusz 1:3-ban Jézus első eljövetelére. A „megmutatja” szó Istenre az Atyára utal, és arra, hogy Ő tudja pontosan és az Ő irányítása alatt van a Messiás első és második eljövetele is (vö. Máté 24:36; Apcsel 1:7).

■            a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura” Ez az imádság nagyon hasonló az 1:17-hez. Ezek a leíró kifejezések tudatosan és szövegkörnyezetileg is Istenre az Atyára utalnak:

1.                    „boldog” (1:)

2.                     „egyetlen Hatalmasság” (1:17; vö. Bölcseletek 46:5)

3.                     „uraknak Ura” (V. Mózes 10:17; Zsolt. 136:3)

Az a cím, hogy „királyok Királya” párhuzamos az „uraknak Ura” kifejezéssel, és Jézusra használja a Jel. 17:14; 19:16. Eredetileg a mezopotámiai királyokra utalt, de a zsidók elkezdték használni a bibliaközi időszakban és YHWH-ra utaltak vele.

6:16 „Övé egyedül a halhatatlanság” Ez a „halál” kifejezés az ALPHA PRIVATIVE (tagadó vagy a hiányt jelző névelő) használatával (vö. I. Kor. 15:53-54). Úgy tűnik, hogy ez az eredeti jelentése az ÓSZ-i „YHWH” címnek, a mindig élő, az egyetlen élő (vö. II. Mózes 3:14-16). Figyeljük meg azt, hogy ebből az egyistenhitre lehet következtetni: „övé egyedül”! YHWH az eredete és forrása az életnek, és nincsen más! Lásd a 2:5 jegyzetét.

■            „aki megközelíthetetlen világosságban lakozik” A rabbik a „dicsőség felhőjének” hívták a Shekinah-t, ami a héber „lakozni” kifejezésből származik (azzal a jelentéssel, hogy „tartósan/végleg ott lakozni”, vö. II. Mózes 24:17; 23:20).

■             „akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat” Az ÓSZ-ben Isten szentsége annyira csodálatraméltó volt, hogy egyetlen bűnös ember sem láthatta Istent élve (vö. I. Mózes 16:13; 32:30, II. Mózes 20:19; 33:18-20; Bírák 6:22-23; 13:22; Ézs. 6:5; János 6:46; I. János 4:12). Az ÚSZ-ben a hívők Jézusban kijelentve láthatták Őt valójában (vö. I. János 1:18; 6:46) és egy nap majd személyesen is láthatják (Máté 5:8; Zsid. 12:14; Jel. 22:40).

■             „Övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom” Pál gyakran tör ki dicséretben, Istent az Atyát dicséri (vö. 1:17). A Fiú az Atya eszköze a teremtésben, a kijelentésben, a megváltásban és az ítéletben. Mindazonáltal az örökkévaló királyság az Atyához tartozik a Fiú által (vö. Dán. 7:13; I. Kor. 25:25-28).

■            „Ámen” Ez egy héber idióma a megerősítésre.

¹⁷ Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; ¹⁸ Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, ¹⁹ Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.

6:17 - „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek” – a jelen korszk és az eljövendő korszak…

■ „és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek” Ez BEFEJEZETT AKTÍV FŐNÉVI IGENÉV. Az emberek hajlamosak arra, hogy a saját forrásaikban bízzanak, nem pedig Isten forrásaiban (vö. 4:10; 5:5). Jézus néhány legerőteljesebb szavait a gazdagokhoz intézte (vö. Lukács 18:18-30).

6:18 „utasítsd őket” Itt találhatóak Pál három összetevőt tartalmazó iránymutatói, amiket azoknak szánt, akik rendelkeznek ilyen világi javakkal (1) továbbra is tegyenek jót (vö. 5:10; II. Tim. 2:21; 3:17; Titusz 3:1,8,14); (2) legyenek készen arra, hogy megosszák másokkal azt, amijük van; és (3) legyenek adakozó lelkületűek (vö. II. Kor. 8-9).

6:19 Ez a vers emlékeztet Jézus egyik üzenetére a Hegyi beszédből, legfőképpen a 6. fejezet (vö. Lukács 12:15). Két metaforát használ: (1) a valódi kincsek gyűjtése és (2) építsenek biztos és erős alapot. A vagyon bölcs használata megteszi mind a kettőt! Általuk a hívők megragadhatják a valódi életet (azaz az örök életet, vö. 12. vers).

SZÖVEG: 6:20-21

²⁰Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, ²¹amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől. A kegyelem veletek!

6:20-21 Ezek a záró sorok lehetséges, hogy Pál saját kézírása voltak, hogy hitelesítsék a levelet (vö. II. Thessz. 3:17-18).

6:20 „őrizd meg a rád bízott kincset” Az ige AORISZT AKTÍV FELSZÓLÍTÁS. Az a kifejezés, hogy „rád bízott” a „letét” banki fogalomhoz kapcsolódik, amit itt a Pásztori Levelekben három alkalommal használ az „evangéliumra” (vö. 1:11, lásd a teljes jegyzetet az 1:18-ban) vagy a keresztény igazság összegzésére (vö. Apcsel 6:7; 13:8; 14:22; Gal. 1:23; 3:23; 6:10; Fil. 1:27; Júdás 3,20). A hívőknek az evangélium sáfárainak kell lenniük (vö. I: Kor. 4:1-2; II. Tim. 1:12,14).

■            „Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől” A „fordulj el” kifejezés az eredeti szövegben JELENIDEJŰ MIDDLE FŐNÉVI IGENÉV amit FELSZÓLÍTÓMÓDBAN használ. Az I. Timóteus elsősorban az eretnekségről szól, nem pedig az egyház szervezetéről, felépítéséről. A könyvben szereplő útmutatások közvetlenül a hamis tanítók okozta problémákhoz kapcsolódnak, és nem szükségszerűen egy egyetemes, minden időben, minden gyülekezet számára szóló útmutatásokat fogalmaz meg.

■            „ismeret” -a hamis tanítók „ismerete”

6:21 - „amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől”

■ „A kegyelem veletek!” A személyes névmás TÖBBESSZAMBAN van. Ez mutatja meg, hogy a levelet nyilvánosan kellett felolvasni. 

Apostoli rendelkezés a szolgálatról - 1Tim 5:1-25

Apostoli rendelkezés a szolgálatról

1Tim 5:1-25

n  A Bibliának van mondanivalója arról, hogyan kell bánni az öregekkel és özvegyekkel. Erről beszél Pál apostol az 1-16 versben.

v  5Móz 10:18-19 – „¹⁸ (Isten) Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot. ¹⁹ Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földén.”

v 5Móz 24:17 –  „¹⁷ A jövevénynek és az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba.”

v Ézs 1:17 – „¹⁷ Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.”

v 5Móz 14:29 –  „(a harmadik esztendő végén) ²⁹ És eljön a lévita (akinek nincsen része és öröksége te veled,) és a jövevény, árva és özvegy, akik a te kapuidon belül vannak, és esznek és megelégszenek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, amelyet végzel.”

v Zsolt 94:5-6 – „⁵ A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. ⁶ Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.”

v Mal 3:5 – „⁵ Mert ítéletre indulok hozzátok… azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.”

n  A 17-25. versben az elöljárókkal való bánásmódról beszél.

I. Az özvegyekről

n  Hogyan kell viszonyulniuk a fiataloknak az idősebbekhez, főképp az özvegyekhez?

n  Az alapelv – 1-2. v. - „¹ Az idősb embert ne dorgáld meg, hanem intsed, mint atyádat; az ifjabbakat, mint atyádfiait; ² Az idősb asszonyokat, mint anyákat; az ifjabbakat, mint nőtestvéreidet, teljes tisztasággal.”

n  Az alapelv alkalmazása – 3-16. v.

v Nem minden özvegyasszonyra vonatkozott, amit Pál apostol parancsolt: „³ Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld.” – 3. v. De kik ezek? „⁵ A valóban özvegy és magára hagyatott asszony (pedig) reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal.” – 5. v.

n  A segíteni való özvegyasszony minősítése:

v - a kor kritériuma – min. 60 éves – „⁹ Özvegyasszonyul hatvan éven alul levő meg ne választassék” – 9a. v.

v - a háztársi hűség kritériuma – „egy férj felesége lett légyen” – 9b. v. Ugyanezt a követelményt látjuk a püspöknél (3:2) és diakónusaiknál (3:12). A jelentése az, hogy hűséges volt a házasságában, és nem elvált személy. A házastársi hűség ennyire fontos Isten szemében.

v - vendégfogadás kritériuma – 10. v. - ¹⁰ Akinek jó cselekedetekről bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos volt.

v - a szolgálat kritériuma: ¹⁰ Akinek jó cselekedetekről bizonysága van;… ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített” – 10a.d.e. v.

v - a gyermeknevelés kritériuma: ha gyermeket nevelt” – 10b. v.

v - a könyörület kritériuma: ha vendéglátó volt” – 10c. v.

v - Összefoglalás: „ha minden jó cselekedetben foglalatos volt” – 10f. v.

n  A fiatal özvegyasszonyokat mellőzd, - nem azért, mert nincs rá pénzügyi lehetősége a gyülekezetnek, hanem mert:

v - később férjhez akarnak menni – 11. v.

v - dologkerülők lesznek – 13a. v.

v - házról-házra járnak – 12b. v.

v - fecsegők lesznek – 12c. v.

v - más dolgába avatkozók lesznek – 12d. v.

n  Ezek számára a parancs: „¹⁴ Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szüljenek, háztartást vigyenek, és semminemű alkalmat se adjanak az ellenségnek a szidalmazásra.” – 14. v.

v  A pozitív felhíváshoz egy negatív figyelmeztetés is társul: „¹⁵ Mert némelyek már elhajlottak a sátánhoz.” – 15. v. Ez valószínű, hogy erkölcstelen magatartásra utal.

n  A munka és hasznos elfoglaltság – gyermekkortól kezdve, – a szülők feladata!

v  Aki pénzt ad gyermekének kezébe, anélkül, hogy megdolgozott volna érte, azzal olyan kárt tesz vele annak életében, hogy fel sem tudja mérni! Ne kíméld meg gyermekedet a munkától?

n  A családtagoknak az öregekről való gondoskodása már akkor elvárás volt:

v  „¹⁶ Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek.” – 16. v.

v és „⁴ Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy elsősorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.” – 4. v.

v Hasonlóképpen, a 8. v. – „⁸ Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.”

II. A gyülekezet elöljáróiról

n  Anyagi támogatás – 17-18. v.

v ¹⁷ A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképen akik a beszédben és tanításban fáradoznak. ¹⁸ Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.

n  Megérdemelt bánásmód – 19-21. v.

v ¹⁹ Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra. ²⁰ A vétkeseket mindenek előtt fedd meg, hogy a többiek is megfélemljenek. ²¹ Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy ezeket tartsd meg előítélet nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból.

n  Példamutatás elvárása – 22. v. 24-25. v.

v ²² A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben; tenmagadat tisztán tartsd. ²⁴ Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is. ²⁵ Hasonlóképpen a jó cselekedetek is nyilvánvalók; és amelyek másképpen vannak, azok sem titkolhatók el.

n  Bátorítás az egészséges életmódra – 23. v.

v ²³ Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetből.