2017. július 6., csütörtök

Oda Izráel dicsősége! - 1Sám 4:1-22

Oda Izráel dicsősége!
1Sám 4:1-22

n E vereség Isten ítélete volt Izráel népén.
n Hasonlított ahhoz, amikor 587-ben Jeruzsálem elpusztult.
n Most is odaveszett a templom Silóban.

I. A vereség előzményei
n Megelőzni a vereséget mindig könnyebb. De itt inkább előidézték.
v  A Törvényt félretették, csak a látszata volt meg a kegyességnek (2Tim 3:5). Egyébként, olajozottan működött minden…
n Éli és fiai szolgáltak: loptak, paráználkodtak, csaltak.
v  És ez Isten orcája előtt történt!
n Közben Isten megszólal, de Izráel, és Éli, már nem hallja.
n Mert Isten Igével kezdi, nem ítélettel. Jer 18:7-8.
v  Önfejűen bele bonyolódtak egy háborúba. Senki sem kérdezte, Istennek mi erről a véleménye?
n A nagy kérdés: ki uralkodik, és ki szolgál, kinek?

II. A vereség okai
n Azt megállapíthatjuk, hogy a vezetők a helyes kérdést teszik fel: miért vert meg minket az Úr?...
v  Vagyis, a vereség nem azért volt, mert gyávák voltak, vagy ügyetlenek voltak, vagy gyengék voltak… Az Úr verte meg őket, nem a filiszteusok!
v  Ha felismerik Isten ítéletét és most megalázkodnak, talán még van megoldás…
v  De nem. Ők nem ezt teszi.
n Nem ők mozdulnak Isten felé, hanem Istent próbálják mozdítani maguk felé…
n Micsoda fonák dolog ez!
n Sámuel nincs sehol. Őt nem kérdezik. Nincs rá szükség. Valószínű, félrevonult, vagy félretették!
v  „Persona non grata.”
n A hitük egy tárgyhoz kapcsolódik, a frigyládához. Bálványimádók lesznek.
v  Ezzel pedig nem a győzelmüket, hanem az ítéletüket pecsételik meg.
v  Ilyenkor történik meg, hogy bármihez folyamodik az ember, bármit elfogad: Bárki segíthet: amulett, talizmán, jósnő…

III. A vereség tanulságai
n  A hitet és a bűnbánatot semmi sem helyettesítheti.
n  A hit nem hiedelem. Sem nem hiszékenység.
n  Nem elég tudni, mi a helyes, hanem azt cselekedni is kell. Éli tudta, de nem tette.
n  Nem mindegy, hogy ha bajban vagyunk kihez folyamodunk és ki segít. Az ördög segítségéért nagyon nagy árat kell fizetni.
v  Tudsz-e valamit az életedből, ami nem helyes?

Sámuel elhívása a prófétai szolgálatra - 1Sám 3:1-21

Sámuel elhívása a prófétai szolgálatra

1Sám 3:1-21
n Sámuel nem ismerte még az Urat, mert Éli nem ismertette meg vele. Megszokta, hogy Isten nem szól.  (2,27-36) Elüzemelget a kultusz Isten nélkül, és ige nélkül is… „Vakoknak vak vezetője”.
n Ismerjük-e a pásztor hangját?

I. Isten kijelentésének szükségessége (1. 19-21)
n Kijelentés. Isten keres valakit, akinek fontos lesz az ő Igéje.
n Veszedelmes nagy altatás folyik ezen a világon. Az emberek pedig beveszik az altatókat. Isten felébreszti Sámuelt!
n Milyen tragikus jelenet, hogy az egyház aludni küldi azt, akit az Isten felébresztett!
v  Élinek kellene hallania! De ő még a másikat sem segíti benne!
v  A szülők is altatják a gyermekeiket, ha rosszallják, hogy a gyermekük naponta olvassa a Bibliát és nem a diszkóban tölti a szombatjait! Visszaviszi az eltulajdonított dolgokat. Micsoda szégyen, hogy kiderült! Átment az utált szomszédhoz és bocsánatot kért! A szégyentelen!
n Ámós 8,11-12: éhség és szomjúság az ige után. Ami ritka, az drága. Így van-e?
n Isten arról beszélt Sámuelnek, amit Élinek akart volna megmondani. De majd Sámuel megmondja… De ez nagyon kényes feladat.  Íme, Isten a kicsiknek jelenti ki magát!
n De itt a Bibliánk! Nem lehet ritka Isten igéje! – Téves. Ritka lehet az ige akkor is, amikor a befogadásnál baj van.  (Ézs 6,9-10) (Mk 4,9. 10-12.)

II. Isten kijelentésének átvétele (2-10)
n amikor Éli szemei meghomályosodtak (2b), a gyertyatartó még égett (3a), Sámuel már a fekhelyén volt (3b), az Úr szólította Sámuelt! Olyan világosan és érthetően, hogy Sámuel azt gondolta, hogy Éli szólítja!
v  De mi ugye, nem kapunk direkt kijelentést az Úrtól!  Nem vagyunk ilyen próféták.
n Milyen kedvesen és szelíden hívogat az Úr! Még másodszor sem azt mondja, hogy „hogy tudsz ilyen érthetetlen lenni! Semmit sem fogsz fel helyesen!?” Isten tudja, hogy időbe telik, amíg megérted…
v  „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn 16,12)

III. Isten kijelentésének továbbadása (11-18)
n  Maga az Úr mondja, hogy ez olyan dolog, ahogy aki ezt hallja, mindkét füle belecsendül! (11)
n  Olyan jó lenne hallgatni vele!  Még jó, hogy Éli megesketi Sámuelt, és ezzel megkíméli egy csomó vívódástól…
v  De a hallott ige iránt felelősek vagyunk! Mit fogsz válaszolni reá?
n  „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki az én beszédeimet rettegi!” (Ézs 66,2)
n  Milyen súlyos következményekkel jár, ha valaki megveti Isten igéjét!
n  Milyen nagy dolog az, ha valaki mégis meghallja, és képviseli Isten igéjét akkor is, ha sokan ne kívánják hallani.
v  Állt már Isten első kicsi kőtemploma Silóban. Ott Éli végezte az áldozást. „Ritkaság volt az Úr igéje.” Mert sorozatosan megvetették Isten igéjét, még a papi család tagjai is.
n Az Igében meg van írva, hogyan kell bemutatni az áldozatot és mennyi a papok része az áldozatból, és azt hogyan kaphatják meg. Éli fiai nem vették komolyan az igét, és erőszakoskodtak, sőt, paráználkodtak Isten jelenlétében. Apjuk: „Ejnye, ejnye, ne tegyétek fiaim!”
n Istennek egyik embere kijelenti az ítéletet. „Ha a fiaidat többre becsülöd, mint engemet, elvetlek téged.” – „Ejnye, ejnye, milyen kár!...”
v  Isten a maga részéről befejezte. Ahol nem hangzik Isten igéje, ott elvadul a nép.
v  Mennyire értékes nekünk Isten igéje? Hány családban kerül elő naponta a Szentírás? Hangzik-e az imádság, vagy az Istent dicsőítő ének?