„Szabadíts meg!” - Mt 6,13/b

„Szabadíts meg!”

Mt 6:13/b

Az Úrtól tanult imádság utolsó kérése két részből áll. Az első része a kísértéseinkkel foglalkozott, a második része kiegészíti és tovább viszi az előbbi témát, és a gonosztól való szabadulást kéri. „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” A két kérés ellentétbe van állítva. Az első még a bűnbeesés előtt hangzik, de a másik már utána. Az első a gonosz munkájának körülményeitől kér felmentést, annak lehetőségét akarja elvágni, míg a második már a gonosz hatalma alól vágyik a szabadulásra, a bűn rabságától kíván megmenekülni.

Külön kell tehát vennünk a „szabadíts meg a gonosztól” kérést, mivel ez egy lépéssel többet kér, mint a „ne vígy minket kísértésbe.” Most azt az induktív módszert kívánom követni, amit épp a Miatyánk utolsó kérésével kapcsolatban ajánlanak egyik homiletikai tankönyvben.

Az első kérdés, amit fel kell tennünk, az, hogy szükségünk van-e szabadításra? Továbbá, tudnunk kell, hogy részesültek-e szabadulásban valakik a múltban vagy a jelenben? Végül, azt is tudnunk kell, hogy most hogyan szabadulhatunk meg a gonosztól?

I.

Kezdjük tehát azzal a kérdéssel, hogy szükségünk van-e szabadításra? Kell-e nekünk imádkoznunk egyáltalán ez utolsó kérést a Miatyánkból, vagy kihagyhatjuk azt? Komolyan gondoltad-e már legalább egyszer ezt az imádságot, és benne ezt a kérést? „Szabadíts meg a gonosztól!” - nem tűnik ez divatjamúlt, ósdi kifejezésnek? Csakugyan úgy hiszed, hogy a gonosz hatalmat vett rajtad, és szabadulnod kell?

Mintha az lenne látható sokak életéből akik ezt az imádságot mondják, hogy kérik a szabadítást, de nem kívánják azt most, azonnal vagy teljesen. „Szabadíts meg, de ne olyan nagyon, ne olyan kimondottan, vagy úgy, ahogy én gondoltam és főleg akkor, amikor én erre kész leszek...” Ez az, amit érezni lehet sokak imádságából, amikor az Úrtól tanult imádság utolsó kérését mondják.

Mire is gondolunk akkor, amikor a gonoszt említjük? Talán a betegségre, a szenvedésre, a félelemre, a teherviselésre, mások rosszindulatára vagy egyébre, amelyektől szabadulni szeretnénk? Vagy a népszerűtlenségtől, a nehézségektől, a harcoktól, esetleg fegyelemtől akarunk szabadulni? Van-e valaki, aki most ezt a kérést mondva, nem látja maga előtt annak valódi jelentését, azt a nagy szükséget, amiért ezt kérni kell? Ha körülnézünk, mindenütt láthatjuk az emberi gyengeséget és nyomorúságot. Láthatjuk a gonosz elterjedését. Még nem is számoltuk össze az összes terheket, az összes panaszokat, az összes jajokat, hogy annak értemében kérjük: szabadíts meg a gonosztól.

Kell-e nekünk szabadítás? A Bibliában több, mint 400-szor van említve a szabadulás szó. Van-e valami, amiből szeretnél szabadulni most? A harmadik világ nyomorultjai ez alatt azt értik, hogy a politikai és gazdasági rabságból kell szabadulniuk. Valahogy úgy, mint ahogy Izrael népe megszabadult Egyiptomból.

Van-e szükség szabadulásra, olyan szabadulásra, amilyenről az Úr Jézus beszél?

Kérdezd meg az összetört szíveket a romba dőlt otthonokból. Kérdezd meg a kocsmákban azokat, akik összetört álmaikat mámorba temetik. Kérdezd meg a kórházakban fekvő összetört testeket. Van-e valakinek szüksége szabadításra? Kérdezd meg a börtönökben élőket: kell-e szabadítás a gonosztól? Kérdezheted a munkahelyeden, a piacon, az iskolában. Kérdezheted a sokezer magyar alkoholistát. Kell-e valakinek szabadítás? Kérdezd meg a rohanókat, aztán azt a több, mint száz magyart, akik öngyilkosságot kíséreltek meg az elmúlt héten. Ők saját kezük által akartak megszabadulni. Kérdezd meg azokat, akiket eltemetett az élet, a családi gondok, a bajok, a terhek tengere. Azokat is, akik már nem is tudnak érthető hangon beszélni, csak feltekintenek az égre és suttogják: ó Isten, ó Isten, ó Isten... Kell-e valakinek szabadítás? Nézz szét: Lásd a pénz szerelmét, amely minden rossznak gyökere! Lásd az elvilágiasodás mindent elárasztó hullámát! Lásd ez az élvezet-őrült társadalmat! Mikor mindezt felmérted, azután kérdezd meg: van-e itt valakinek szüksége szabadítása? Azt hiszem azonnal rájössz arra, hogy ez nem kérdés. A szükség általános. A válasz egyértelmű: igen, sürgősen szükségünk van szabadításra. Szabadítás nélkül menthetetlenül elveszünk. Jézus Krisztus tehát nem hiába tanította tanítványait így imádkozni: „szabadíts meg a gonosztól”.

II.

A második kérdés az kell legyen, hogy részesült-e valaki szabadításban a mi időnkben? Vagy csak Gedeonék, Dánielék, Józsefék és mások szabadultak meg a bibliai időkből? Ma már nem szabadul meg senki?

Vannak, akik szabadító szemináriumokra invitálnak, ahol egy kevés hozzájárulással garantálják a szabadítást a démonoktól. Ma már szinte az őrültségig fokozódik az összpontosítás a démonokra, a megszállottságra, a horoszkópokra, az okkult dolgokra. Olyan is van, ahol az álmosság ördögét, a balkezesség ördögét, a kényelem és lustaság ördögét próbálják kiűzni. Démont látnak minden bokor mögött, ott is, ahol nincsenek bokrok. Sokan olyasmitől akarnak szabadulni, amit rosszindulattal sem lehet gonosznak nevezni. Nagyon sokan csupán kuriózumnak, valamilyen exotikumként fogják fel a szabadítást. De ilyen szabadításra nincs szükség.

Ez arra az emberre emlékeztet, aki anti-elefánt sípot hordozott a nyakában. Azt hajtogatta, hogy az a kicsi piros fütyölő igazi elefánt-biztos fütyölő. Megőriz attól, hogy az elefántok eltapossanak. Belefújt, hogy mindenki hallja. Némelyek az árára voltak kíváncsiak, mások csodálták. És voltak, akik megjegyezték, hogy ezer kilométer körzetben nem található egyetlen elefánt sem. Erre az volt a válasz, hogy íme, az anti-elefánt síp nagyon hatásosan működik.

„Szabadíts meg minket” - de milyen gonosztól?

Ifjak néha arról tesznek bizonyságot, hogy Isten megszabadította őket az italtól, a kábítószertől, az erkölcstelenségtől, az öngyilkosságtól vagy valamilyen más káros ördögi körből, a gonosztól. Mások arról tettek bizonyságot, hogy Isten megszabadította őket egy betegségből, akkor amikor az orvosok már lemondtak róla. Autó szerencsétlenségből, szélvihar pusztításaiból, a háború borzalmaiból vagy a fogságból is sokan megszabadultak. Olyanok is vannak, akik megszabadultak az üres vallásoskodástól, a pénz szerelmétől, a depressziótól, a képmutatástól, a csalás és hazugság dzsungeléből.

„Szabadíts meg!” De mindentől? Azonnal? Láttál-e már valakit, aki segített volna a bábnak, hogy megszabaduljon belőle a pillangó, mielőtt eljött volna annak az ideje? Megszabadítható-e a tojásból kibújó kiscsibe időnap előtt? Vagy a gyermek a négykézláb mászástól. Helyes-e ha megakarunk szabadulni minden mocsoktól - mosdás nélkül? Minden adósságtól - fegyelem nélkül? Minden veszélytől és csalódástól - tanulás nélkül? Minden betegségtől orvosság nélkül? Hallottál-e valakiről, aki megszabadult volna a haláltól, legalább néhány ezer évre?

Nyilvánvaló, hogy a szabadulás csak a gonoszra vonatkozik. Ne is próbálj másféle szabadulást kérni, mivel Jézus nem arra tanít.

A gonosztól való szabadulásnak hosszú története van. Nemcsak a felvilágosodásról, a reformációról, a forradalmakról kell beszélnünk, hanem arról a szabadulásról is, amit egyéneknek adott Isten. „Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.” Isten lelke által sokan megszabadultak a gonosztól. Tisztátalan múltjuk, vádoló lelkiismeretük, szennyes szívük, rablánc alatt sorvadó életük egyszerre szabad lett és tiszta. Ő ma is teljes, azonnali és rendkívüli szabadítást képes nyújtani. Meg tud szabadítni, úgy, ahogy Bartimeus megszabadult vakságától. Ahogyan a három zsidó ifjú megszabadult Babilonban. Ahogyan Eszter idejében megszabadultak a halálra ítéltek, ahogy megszabadult Ezékiás betegségéből, Naámán leprájától, Jónás a hal gyomrából, és Elizeus Szennakherib seregétől. Ahogyan a tékozló fiú megszabadult, vagy az öldöklő Saulus, a megszállott Mária Magdolna, és sokan mások. Van szabadulás!

III.

Most már csak az kérdezném, hogy van-e valaki, aki komolyan gondolja ez utolsó kérést a Miatyánkból? Van-e valaki, aki meg akar szabadulni? Nem akármilyen hatalomtól, hanem a gonosztól.

Nem mondhatod minden tettedre, hogy az ördög késztetett reá, de ha úgy történt is, lett volna hatalmad ellenállni mielőtt leigázott volna. „Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (1Pt ) „A bűn az ajtó előtt leselkedik, de te uralkodjál rajta!” (1Móz 4, ) Nem álltál ellene, nem uralkodtál rajta, ezért most szabadításért kell könyörögnöd. Bátran kérheted ezt, hiszen maga Jézus biztat rá: „Ti azért így imádkozzatok: ...szabadíts meg a gonosztól!” Isten szabad népet akar magának. Jézus neve épp Szabadítót jelent: Ő azért jött, hogy megszabadítsa népét bűnéből. A prófécia szerint, melyet az Úr első prédikációjában idézett, azért jött, hogy „megszabadítsa a foglyokat... hogy szabadon bocsássa a megkínzottakat”. (Ézs 60,1-2.  Lk 4,18-19)

A történelem bizonyítja, hogy Isten meg tud szabadítani a gonosztól. Körülötted sokan bizonyságot tehetnek erről, mert átélték ezt. A Biblia mondja: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15) „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,13) Kérheted tehát, Atyám, szabadíts meg a gonosztól! Az irigységtől, a szeretetlenségtől, a megbocsátani nem tudó lelkülettől, a közömbösségtől, a makacsságtól, büszkeségtől, önzéstől, ital-, dohány-, vagy egyéb szenvedélytől. A gonosztól.

Ha már átélted ezt a szabadítást, amit Isten adhat, akkor hálát adhatsz érte. Ha pedig most kel kérned, mert rájöttél, hogy a gonosz halamat vett rajtad, akkor bátran tedd rá ujjadat arra a bűnre, valld meg Isten előtt rabságodat, és kérd tiszta szívből: „Szabadíts meg a gonosztól!” Megtapasztalhatod, hogy Isten csakugyan meg tud szabadítani.