2014. január 23., csütörtök

A szerzés és a vesztés - Préd 3:6a


A szerzés és a vesztés
Préd 3:6a
„Ideje van a keresésnek (szerzésnek) és ideje a vesztésnek.”

n  Legtöbb esetben az életünk menete a döntéseinktől függ. Helyes döntések igazságos élethez vezetnek, helytelen döntések a bűnt növelik.
v Vásti királyné elvesztette királynői tisztségét, de megtartotta erkölcsi méltóságát. Így döntött, ezt választotta.
n  Gyakran választás elé vagyunk állítva: a népszerűség, vagy az integritás az, ami fontos? Ha az utóbbit választjuk, talán nevetnek rajtunk a tömegek, de megtarthatunk valamit, ami annál fontosabb: a tiszteletet.
v Bunyan János azt mondta: „Ha életem gyümölcstelen, nem számít, ki dicsér. Ha pedig gyümölcsöző, nem számít, ki bírál.”
n  Előbb vagy utóbb mindenkinek döntenie kell mit tart elsődlegesnek: földi javakat, vagy mennyeieket?
v „Ideje van a keresésnek (szerzésnek) és ideje a vesztésnek.”

I. Ideje van választani Isten célját
n  Nyerni, szerezni, keresni – a helyes választás eredménye. Ez az élet minden területén így van.
n  Ha valaki arra adta magát, hogy gazdagságot, hírnevet vagy hatalmat szerezzen magának – ez a választásának a következménye. Ha a lelkieket többre becsüli, az is a választásának a következménye.
n  Az első emberpárnak is adva volt a választás lehetősége: 16 És parancsolt az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. 17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon eszel arról, bizony meghalsz.” – 1Móz 2:16-17.
v Ha ez a választási lehetőség/szabadság nem adatott volna, akkor Ádám nem lett volna több egy robotnál…
n  Az is tény viszont, hogy Ádám rosszul élt ezzel a jogával.
v Róm 5:12 – 12 Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”
v Továbbá, 1Tim 2:14 azt mondja, hogy Ádám nem lett becsapva:14 És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett.” Vagyis, a következmények teljes tudatában hágta át Isten parancsát! Ő ezt választotta.
n  Hasonlóképpen, nekünk is adatott a választásnak ez a szuverenitása. „Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6:33)
n  A választás sürgősségét is látnunk kell. Ez láthatjuk Józsué sikemi felhívásában: Józs 24:15 – „Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”
n  Ez a sürgetés több helyen megtalálható a Szentírásban
v 2Kor 6:2 – „Íme, itt a kellemetes idő, íme, itt az üdvösség napja.” Más szóval: nincs vesztegetni való időnk! Az élet rövid: minden óráról, napról, hétről, hónapról, évről számot kell adnunk. Minden hivalkodó szóról számot kell majd adni… Mt 12:36.
n  A halogatás a Sátán legjobban bevált módszere! * „Közgyűlés a pokolban”
n  Választásunknak mindig következménye van.
v Gondoljunk Mózesre, akiről a Zsid 11:24-27 beszél – 24 Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy Fáraó leánya fiának mondják, 25 Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; 26 Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. 27 Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.”
v „Mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét” – Kínálkoztak az egyiptomi félmeztelen lányok. Egész háreme lehetett volna, mert a fáraó leánya fiának hárem jár! De ő inkább választotta az Isten népével való együttnyomorgást. Kijött Egyiptomból és azt mondta: inkább! Inkább, inkább, inkább! Sokkal inkább, őket választom! A sártaposó, a vályogvető, megvetett népet! Nem kell a fáraó ajánlata!
v Szeressétek Isten népét! Aki a gyülekezetet szereti, az Istent szereti.
n Nehéz lemondani a gyönyörűségről! Pedig csak ideig-óráig tart.
v Tagadjátok meg az Úr Jézus nevében azt, ami ideig-óráig tart! Mondd ki, hogy nincs többé hatalma rajtam! Én nem az ideig-óráig tartót akarom, hanem az örökkévalót!
n Mózes választott, negyven évesen. Nem lehetett könnyű dolga. Előkelő társaságot kellett elhagynia. El kellett szakadnia a királyi környezettől, társaságtól. Lemondott minden dicsőségéről, hogy hordozza a Krisztus gyalázatát. Sem nagy emberek, sem tudósok nem tudták visszatartani őt.
n És milyen emberekhez társult? Nyomorultul szegényekhez, robotmunkára fogott téglavetőkhöz társult. A letört, eltaposott, tudatlan és elcsüggedt néphez csatlakozott. Az volt Isten népe!
v Vannak, akik azt mondják: nem tudok sorsközösséget vállalni ilyen néppel.
v Tudsz-e sorsközösséget vállalni Isten egyszerű gyülekezetével? Egyszerű imaházával, és megvetett lelkipásztorával? Gondold meg, hogy ez minden hibája ellenére, mégis Isten népe, miközben az, minden erénye ellenére, nem Isten népe. Választanod kell!
n  Mózes tudott helyesen értékelni. Ha valakinek lehetősége volt vagyont, hatalmat, hírnevet, dicsőséget szerezni – neki volt. De helyesen választott, amikor azokat elutasította!
v  A megjutalmazásra tekintett! – Zsid 11:26.
v  Pál apostol is a „Jézus Krisztus elhívása jutalmára” hagyott kárba veszni mindent (Fil 3:14).

II. Ideje van elveszteni az emberi célt/életet
n  Nem lehet választani az Isten célját csak úgy, ha engeded elveszni a saját célodat.
v  Erre utalt az Úr Jézus, amikor azt mondta: „34 …Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. 35 Mert valaki megakarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.”
v  Nem lehet a saját célodat/életedet megtartani, és ugyanakkor az Isten célját is követni.
n  Ez nem jelenti a személyiségünk elvesztését. Sőt, ellenkezőleg, a beteljesedést jelenti! „És ti Őbenne vagytok beteljesedve.” (Kol 2:10)
n  Ebben a vesztésben benne van önmagunk megtagadása. (Lk 9:23) Vagyis a lemondás kell jellemezzen mindenről, ami akadálya lehet annak, hogy Isten céljai megvalósuljanak.
n  Bartimeus „ledobta felső ruháját”, amikor Jézushoz ment. (Mk 10:50) Nem volt azzal a ruhával egyébként semmi baj… melegen tartotta a vak koldust. De akadály lett abban, hogy Jézushoz menjen! Le kellett dobni. Zsid 12:1-2 – „Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért. 2 Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra.”
v  Vannak dolgok, amelyek nem nevezhetők bűnnek önmagukban: szokások, mint például időtöltés, regények olvasásával, vagy egy film nézésével, sportolás vagy szociális rendezvényeken való részvétel. De adott esetben akadályai lehetnek a még jobb dolgoknak és a legjobbnak!
v  Ahhoz, hogy nyerhess, előbb el kell engedned.
n  Természetesen, ehhez döntésre van szükség: „ha valaki én utánam akar jönni”…
n  Jim Elliot: „Jobb odaadni másnak, amit úgysem tarthatsz meg, hogy megnyerhesd, amit nem veszíthetsz el!”
v  „Régi hit hangjai 559: „Mindent el akarok hagyni és követni Tégedet, / Mint Te, szegénységben járni, hordani keresztemet. / Minden földi törekvésem, minden földies remény / Vesszen, de igaz életem Megmarad, az Úr enyém!”
v  „Régi hit hangjai 670: Ó, keserű könny és bánat, Hogy az egykor lehetett, / Hogy büszkén Jézusnak mondtam: „Mind enyém, semmit Tied!” / „Mind enyém, semmit Tied! „Mind enyém, semmit Tied! / Hogy büszkén Jézusnak mondtam: „Mind enyém, semmit Tied!” // 2. De Ő megtalált engem, s én Láttam, mint elvérezett, / Vággyal telten, halkan mondtam: „Annyi enyém, mint Tied!” / „Annyi enyém, mint Tied!” „Annyi enyém, mint Tied!” / Vággyal telten, halkan mondtam: „Annyi enyém, mint Tied!” // 3. Gyógyítólag, segítőleg Hordozott Ő engemet, / Míg én alázattal mondtam: „Kevés enyém, több Tied!” / „Kevés enyém, több Tied!” „Kevés enyém, több Tied!” / Míg én alázattal mondtam: „Kevés enyém, több Tied!” // 4. Mélyebb, mint a tenger mélység, Magasabb, mint az egek, / Uram, szereteted győzött!... „Semmi enyém, mind Tied!” / „Semmi enyém, mind Tied!” „Semmi enyém, mind Tied!” / Uram, szereteted győzött!... „Semmi enyém, mind Tied!”

Közgyűlés a pokolban

Egyszer mit gondolt Lucifer,
Rávette vén Belzebubot:
Hívjon gyűlést a pokolba,
Hogy minden ördög legyen ott.

„Kint jártam – úgymond – a földön,
S nagy bajt vettem észre, öreg:
Terjed az Evangélium,
Mind megtérnek az emberek."

Rádión ment szét a parancs
(mert annál is ők az urak),
S repül a sok démon gyorsan,
Csupán rendfenntartó maradt.

Elnöki székben Belzebub,
Lucifer az ügyvezető,
Béliál volt a főtitkár,
Appolion meg a jegyző.

Megnyitják a tanácskozást
Természetesen — ima nélkül.
Mert a földön is így szokás,
 Így látták az emberektől.
Lucifer, a főreferens
Előadja: – A napirend –
Tisztelt Gyűlés – a nagy veszély,
amely pusztít most odafent.

Ugyanis az egész földön
Az a gyűlölt Názáreti,
S még gyűlöltebb Bibliája
A népeket megtéríti.

Ami nagyon rég nem történt,
Olyan jelentések jönnek,
A krisztusi igazsághoz
Még a papok is megtérnek.

Ezrével jönnek a zsidók,
Elfogadják a Messiást,
Az egész föld kerekségén
Ismerik már a Szentírást.

Ha ez így megy, szeretteim,
Mindannyian veszve vagyunk.
Azért mentsük, ami menthető,
Nehogy szégyenben maradjunk.

– Nem hagyjuk! – harsog a gyűlés –
Minden telhetőt megteszünk,
Szép fekete zászlónk alatt,
Mindannyian hősök leszünk.

– Sok beszédnek sok az alja –
Dörmög komoran az elnök.
Leinti a sokaságot,
S javaslatokat kér tőlük.

Appolion fejedelem
Jelentkezik szóra gyorsan.
Körülte egész légió,
S imígy szaval hatalmasan:

Vesztő voltam mindmáig,
Eztán százszorta az leszek.
A jámborok seregében
Irtó kínzásokat teszek.

Ellenök lázítok mindent,
Hatóságot, csendőrt, papot.
Bibliázni nem lesz kedve,
Aki ilyen leckét kapott.

Béliál, az úri ördög,
Diplomatikusan szólal,
Ellene szól elődjének:
– Többre megyünk a szép szóval.

Én – úgymond – nem verekedek,
Inkább szép finoman szólok.
Megmondom az embereknek:
Ezek nem mind komoly dolgok.

A Biblia nem mind igaz,
Mit a pap mond, kissé terhes.
Félig kell Krisztust követni,
Félig engem – ez a helyes.

Ismerem az embereket,
Amúgy is nagy képmutatók,
Ezzel célt érek majd náluk,
Rövidesen meglátjátok.

Antiochus-Epiphanes
Ikertestvér került sorra:
Megmondjuk mi, hol a hiba
És tenni is fogunk róla.

A Krisztust kell letagadni
Ő csinálja ezt a sok bajt,
Hatalmas szeretetével
Annyi embert magához hajt.

Megmondjuk mi e világnak:
Nem Isten Ő, csak egy ember,
Aki volt, meghalt, odavan,
De sohasem támadott fel.

A tagadás szelleme majd
Mibelőlünk árad szerte,
S meghallod majd, nagy királyunk,
Ez a veszélyt visszaverte.

Sorra jöttek aztán sokan
Vén, tapasztalt, csúf démonok.
Majd seregestől, csácsogva
Könnyelmű fióksátánok.

Javasoltak bálványokat,
 Astarót, Baált és Dágont,
Molochot és nagy Diánát,
Pénzes zacskót s aranyborjút.

Vén Elimás vállalkozott,
Hogy ő rögtön átöltözik
Egy szép próféta-ruhába,
S hazudni fog – mert azt hiszik.

Ahol hirdetik a Krisztust,
Ő ott mindenütt megjelen,
Ellene szól, visszaveri,
Zavart okoz a szívekben.

Csendben áll fel Olimpia,
A testedzés nagymestere,
S így szól: „Ide figyeljetek
Az én okos ötletemre:

Játékot kell adni nekik;
Sportot, versenyt, futást, bokszot,
Futballt, teniszt, úszást, ródlit,
S jutalmazni a jól játszót.

Mindezt vasár- és ünnepnapon
Mikor templomban lennének.
Ha sporttelepre járnak,
nem kell félni, hogy megtérnek."

Lucifernek tetszett a terv,
Legalábbis így mutatta,
Belzebub is feljegyezte,
S a vitát tovább folytatta.

Babilon képviselője,
A nikolaiták csoportja
Igen sokszor közbeszólott,
 Ő mindig csak azt ajánlotta:

„Testi vágyat, élvhajhászást
Kell a szívekbe oltani,
A házasság tisztaságát,
S erkölcsöt kell megrontani.

Mert az, aki fajtalan lesz,
Annak mind prédikálhatnak,
Romlott vérű nők s férfiak
Okos szóra nem hallgatnak."

egy felcicomázott sátán
Helyeselte ezt a tervet,
Csak még avval toldotta meg,
Hogy a divat mellett érvelt.

Úgymond: ti a férfiakat
Állandóan kergessétek,
Én divatüzletet nyitok,
S felöltöztetem a nőket.

Azaz egyszer öltöztetem
Cifrán, kacéran, hódítón,
Máskor meg leszedem róluk,
Nagy ollóval lenyirbálom.

Vágok ruhát, nyírok hajat,
Toldok nyelvet, festek ajkat.
Mindig lesz olyan balgatag,
Aki a szavamra hallgat.

Nem bolondság, szól az elnök,
Ebből még lehet valami!
S mivel több javaslat nincsen,
Kérem a gyűlést szavazni.

Több javaslat hangzott itt el,
Sok olyan is, ami nem jó.
Próbáltuk már, sose vált be,
Rég lejárt és tűzre való.

Például vén Apollion,
A mélységek fejedelme,
Csodálkozom – olyasmit mond–,
Sohase győzhetünk vele.

Az üldözés sosem használt,
Annál buzgóbb lesz a hívő.
A kíntüzek tengerében
Mindig bátrabban tört elő.

Beliál a képmutatást
Ajánlotta – ez lejárt –
Nemcsak mást, a képmutató
Utálja már önmagát.

Antiochus s Epiphanes
Tagadni akarnak mindent?
Hisz a tudomány tanítja
Az istent és a lelket!

Hamis próféta? Az lehet
Elimás, de nem soká.
Mert ha Pál jön, ott némul meg,
Esetleg otthagyja magát.

A bálványok javaslata,
Az is lejárt, nem hiszik már.
Mi lett a nagy Diánából?
Erről még beszélni is kár.

Talán egy – a pénz – az jó lesz,
Azt még sokan istenítik.
Ezt meghagyjuk, hadd imádják,
Istent addig is felejtik. 

Az erkölcstelenség tana?
Az mindig jó fegyverünk volt,
Mióta a világ fennáll,
Rengeteg népet megrontott.

Ki benne él – rabja annak.
S ha egy hívő beleesett,
Biztos nyereség az nekünk,
Krisztus számára elveszett.

A divat? Ez egy új eszme,
Látok benne sok nagy sikert,
Csak több szabó kellene még,
S testápoló fodrászüzlet.

Két javaslat tetszik nekem:
A sport és a fajtalanság.
Ez pályadíjat érdemel
Ezt majd sokan elfogadják.

De még mielőtt szavaznánk,
Nagy aggodalmam hadd mondjam el.
Bár rabunk lesz a nép, tudom,
Sikerünk mégis félsiker.

A fenti sok fogásokkal
Odatérünk egy-egy szívhez,
De a lelkiismeret szava,
Az még mindegyiknél ott lesz.

Ez ellen mit tudnánk tenni,
Meg mikor a Biblia int,
Melyet, ha ma visszavert is,
Holnap ott van újra megint.

S addig-addig dorgál, fenyít,
Míg egyszer a szív megunja,
Követője lesz Krisztusnak,
A bűnt pedig megutálja.

Mély csend lett most a pokolban.
Elnémult sok prókátor,
Úgy gondolták, nem lesz sátán,
Aki most legyen bátor.

Ámde íme, a kis Plútó
felbiceg az emelvényre.
Mosolygása elárulja,
Hogy neki van okos terve.

Ezt a munkát – szól az álnok –
Elvégzem én, nem kell félni.
Ott leszek én minden szónál,
S mindig bele fogok szólni.

Nem ellenkezek! Sőt, mindig
Helyeslem a lélek szavát,
Vagy a megtérésre intő,
Javítani vágyó Bibliát.

Tanítom, hogy elveszt a bűn,
De megment Krisztus vére.
S ki az örökéltet vágyja,
Az Igét vegye szívére.

De megmondom: Mind a sok jó
Nem oly sürgős, ahogy mondják
a hirdetők itt az Igét,
Túlságosan elcsavarják.

Az emberi élet hosszú,
 Az Isten pedig kegyelmes.
Hogy ölne meg Ő a bűnért?
Még hinni is rettenetes!

holnap lesz itt az ideje,
Ma élj csak a szíved szerint!
Mielőtt jönne a veszély,
Eljövök majd, szólok megint.

S aztán holnap — újra holnap.
Mindig ezt mondom a szívnek,
S késleltetem őket folyton,
S végül teljesen elkésnek.

Dörgő „Éljen!" mindenfelől:
Ez lesz a jó, ez válik be!
A ráérés hamis tanát
Kell plántálni a szívekbe.

S míg második díjat nyerte
A fajtalanság ördöge,
Harmadik jutott a sportnak,
Negyedik a pénz tervére.

Plútóé lett az első díj,
A 'ráérek' ördögéé,
Sok olvasóm ráismerhet:
Ez az ördög volt az övé...