A hívők ellenségének bemutatása - Ef 6:12

A hívők ellenségének bemutatása

Ef 6:12

Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

Az 1600-as évek elején Cervantes megírta Don Quijote című regényét, amelynek főhőse, egy páncélosan, lovon kóborló lovag volt. Sok fontos embert ismert, de valami baj lehetett nála az „emeleten”, mert elhatározta, hogy háborúba megy. Kihúzta a kardját, kezébe vette a dárdáját, és elkezdett harcolni a szélmalmok ellen! Ahogy a szélmalom kereke egyre forgott, Don Quijote hosszas és nehéz harcot vívott ellene. Ő azt gondolta, hogy a szélmalom egy valódi ellenség, aki ellen neki harcolnia kell. Ugyanígy van, amikor a gyermekek azt gondolják, hogy a szülők az ellenségei. Van, amikor a vezetőkről, vagy a lelkipásztorról gondolják, hogy ők az ellenség.

Ebben az igeversben Pál apostol meghatározza a hívők harcának természetét, és megnevezi az ellenséget, aki ellen ez a harc folyik. Előbb elmondja, ki ellen nem harcolunk, azután pedig felsorolja, hogy ki ellen harcolunk.

Pál apostol itt hangnemet is vált, mert eddig róluk, az efézusiakról beszélt: ti legyetek erősek, ti öltözzétek fel az Isten minden fegyverét… Most azonban közelebb hozza a harc kérdését, és odaszámolja magát is a harcosok közé: ő is harcol. Ahogyan az ígéretek személyesek, ugyanúgy a harc is személyes. A Sátán nemcsak a gyülekezet, a hívők közössége ellen harcol, hanem személyesen mindegyik hívő ellen. Pál apostol sem kivétel.

Ezt a harcot tusakodásnak nevezi. Ez egy különleges szó a görög nyelvben, amely közelharcot, birkózást jelent, egy életre-halálra menő elszánt küzdelmet, amely nemcsak néhány percig tart, hanem egy egész életre szól: megtérésünkkor kezdődik, és életünk végéig tart. Harctéren vagyunk, nem sétatéren vagy játszótéren. A tusakodás egyszemélyes közelharc, nem csapatmunka. Egyedül kell kiállnod az ellenféllel szemben! A tusakodásban ki vagy téve az ellenség támadásának, és kettőtök közül az egyiknek győznie kell, a másiknak pedig veszítenie.

Van, ahol Pál apostol arról beszél, hogy megakadályozta őt a Sátán (1Thessz 2:18). Volt, hogy felfedezte, hogy az események mögött nem Isten állt, hanem a gonosz, de azt is megértette, ha a Szentlélek nem engedte tovább. Tövisét is olyan valaminek nevezi, amivel a Sátán angyala gyötörte őt (2Kor 12:7). Minket is van, hogy megakadályoz a Sátán, például, az imádkozásban. Az ige azt mondja, hogy „szüntelen imádkozzatok”, de mi nem imádkozunk szüntelen.  Miért? Talán a személyes áhítatod is elmarad, mert nem keltél fel idejében, sok volt a tanulnivalód, a munkád, nagy volt a meleg vagy a hideg, fáradt voltál, stb. Sok mindennel magyarázhatod, hogy miért nem tartottál áhítatot, miért nem jöttél el az imaházba, miért nem adakoztál, de szükséges meglátnod, hogy az események mögött van egy szellemi hatalom, a lelkünk ellensége. Tudnod kell, hogy ki ellen harcolsz!

Fontos tudnunk, hogy Isten ellen semmiképpen sem harcolunk. Ezt Gamáliel is bölcsen kijelentette (ApCsel 5:39), de ő nem merte kimondani, amit kellett volna, hanem csak figyelmeztette őket, nehogy Isten ellen harcolóknak találtassanak. István vértanú viszont kijelentette hallgatóiról prédikációjában, hogy „keménynyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen” (ApCsel 7:51). Az Úr Jézus is azt mondta Saulusnak a damaszkuszi úton, hogy „nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod” (ApCsel 9:5). Az ösztöke a hegyes, szúrós bot volt, amivel az állatot engedelmességre késztették. A makrancosabb állatok, ha visszarúgtak, épp ebbe a hegyes botba rugódoztak vissza… 

Van, aki harcol, de nem jól: szabálytalanul: talán nem edzett eleget, nem készült fel a harcra, nem mérte fel az ellenség erejét, hatalmát, lebecsülte azt, és emiatt vereséget szenvedett. Van, aki védi az egyik bástyát, de engedi, hogy az ellenség elfoglalja a másik bástyát. És van, aki nem ismeri az igazi ellenséget. Pál apostol pozitív és negatív kijelentéssel mutatja lelkünk ellenségét: ki ellen nem harcolunk, és ki ellen harcolunk. De jobb lesz, ha az elsőt kisebbik, álellenségnek nevezzük, a másodikat pedig valódi ellenségnek, aki a Sátán és az ő angyalai. (Lásd: 2Pt 2:4. Ézs 14:12-15. Ez 28:12-15.)

I. A kisebbik (ál)ellenség

Lássuk először, a kisebbik ellenséget, aki valójában nem is ellenség, csak álellenség. „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk.” Három ellenséget szoktunk megnevezni lelki téren: a Sátán, a világ és a mi óemberünk, ám az utóbbi kettő csak szövetségese az elsőnek, nem valódi ellenség. A valódi ellenség a Sátán, de a Sátánnak vannak szövetségesei. E világ fejedelme felhasználja saját céljai elérésére a testünket és vérünket, és ezért néha megtörténik, hogy ezekre (magunkra) haragszunk meg – az igazi ellenség helyett. Olyan ez, mintha a háborúban a lóra haragudnának a vereség miatt, pedig nem a ló az ellenség: a ló oda megy, ahova irányítják. Ő csak szövetséges.

Amikor Pál apostol azt mondja, hogy nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, ezzel nem azt akarja mondani, hogy a test ellen egyáltalán nincs harcolni valónk. Inkább úgy kell értenünk, hogy ez a kisebbik ellenség. Ádámtól bűnös és romlott természetet örököltünk: Ádám „nemzett fiat az ő képére és hasonlatosságára” (1Móz 5:3). Hiábavaló életet örököltünk a mi atyáinktól (1Pt 1:18). Ez a bűnös természet a Lélek ellen vitézkedik. „Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal 5:17). De ez még mindig a kisebb ellenség! (Olyan ez, mint a közelmúltban lejátszódó ukrajnai helyzet: egy darabig a helyi vezetők ellen harcoltak és tűntettek. De egy nagyobb hatalom szövetkezett a helyi vezetővel, és így egy nagyobb ellenséggel találták szemben magukat!)

„Nem vér és test ellen” – azt jelenti, hogy nem embertársaink ellen van nekünk tusakodásunk. Nem az emberek a mi ellenségeink! Vér és test vagyunk mindannyian, halandó, múlandó, bűnös emberek. Bármilyen szépek lennénk, pár év múlva megjelennek rajtunk a ráncok, és a szépség elhalványul… A testi szépség, az erő és a bölcsesség, a hírnév és a származás, mind múlandó. Éppen ezért, ne bízzunk vérben és testben, se önmagunkban, se másokban! De ne is féljünk a vértől és testtől. „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthatna nékem!” (Zsolt 56:5) Legyünk tudatában saját gyengeségeinknek, és erősödjünk meg az Úrban és az Ő hatalmas erejében!

Lelkünk ellensége néha szövetségesre talál a jó emberekben is. Ilyenkor éles konfliktusok alakulhatnak ki hívők és hívők között. Példa erre Ábrahám és Lót esete, Áron és Mírjám esete, Pál és Barnabás esete. Az ördög álnok módon támad, álruhában, mint Akháb. Világosság angyalává változtatja magát. Felingerli az egyiket, majd átáll a másik oldalra és ingerli azt is. „Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet!” (Ef 4:27), mondja Pál apostol. Ismerjük fel a nézeteltérések fő kezdeményezőjét és táplálóját, és álljunk ellene!

Ám legtöbbször a gonosz embereket használja az ördög arra, hogy ellenünk támadjon. Az Úr Jézus előre figyelmeztetett arra, hogy a világ gyűlölni fogja a hívőket: „Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ” (Jn 15:19). Ezeken túl kell nézni. Nem kell erőnket és időnket vér és test elleni harcra pazarolni. Az emberek csak bábuk az ördög kezében. Az ellenségből barát lehet, ha megtér. Az ördög viszont örökre ellenségünk marad.

Megállapíthatjuk tehát, hogy van egy láthatatlan világ, amely éppolyan valóságos, mint a látható, és e láthatatlan világban valóságos harc folyik, amelynek kimenetele örökkévaló következményekkel jár. A Sátán és az ő angyalai, és az Isten angyalai valóságos lények.

Hadd idézzünk fel pár igét ezzel kapcsolatban: amikor Dániel imádságára késett a válasz, egy angyal jött, hogy felvilágosítsa, hogy ez a szellemi világban végbemenő konfliktus miatt van: „És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem. De Perzsiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és íme, Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljött segítségemre, és én ott maradtam a perzsa királyoknál.” (Dán 10:12-13) Elizeusnak és szolgájának Arám királyának seregével kellett szembenéznie, és a próféta így bíztatta szolgáját: „többen vannak, akik velünk vannak, mint a kik ővelük. És imádkozott Elizeus és monda: ó, Uram, nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitotta az Úr a szolga szemeit és látott, és íme, a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.” (2Kir 6:16-17) Júdás levelében Mihály arkangyal és a Sátán közötti viaskodásról olvashatunk, Mózes halott teste felett: „Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!” (Júd 1:9) A Sátán rendkívüli ellenség, de Mihály főangyal tiszteletben tartotta a hatalmát. Mi is elismerjük a hatalmát, de nincs okunk a félelemre. A Sátán szándéka a hívők elpusztítása, a Krisztus ügyének hiteltelenítése, de vereséget fog szenvedni. Már legyőzetett, csak még harcol. „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3:8).

II. A valódi ellenség

Ezt a valódi ellenséget Pál apostol öt megnevezéssel írja le: fejedelemségek (ez az ellenség kormányzati rendszere), hatalmasságok (ez mutatja erejük nagyságát), ez élet sötétségének világbírói (ez országának jellegét mutatja), a gonoszság lelkei (ez pedig a természetét), és végül a harc területét is megnevezi: „amelyek a magasságban vannak”. Ezeket próbáljuk meg most részletesebben megvizsgálni.

(1) A fejedelemségek között mindenekelőtt a Sátánt kell megemlíteni. A Sátán egy hatalmas fejedelem, és nincs egyedül, vannak angyalai. Az Úr Jézus „a világ fejedelmének” nevezte (Jn 14:30). De hogyan lett a Sátán e világ fejedelme, hiszen a 24. zsoltár azt mondja, hogy az Úré a föld és annak teljessége?! Úgy, hogy ellopta, eltulajdonította ezt a világot. A Sátán nem jogos ura ennek a világnak. Úgy van ez, ahogyan egy tolvajnak sincs semmi joga ahhoz a pénztárcához, amit ellopott, még akkor sem, ha az ő zsebében van. Talán azt mondja, hogy az övé, de igazából nem úgy van. Így lopta el az ördög is ezt a világot, jogtalanul!

Az Úr Jézus megkísértetésekor kijelentette, hogy „Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom” (Lk 4:6). Igen, a Sátán e világnak fejedelme, mert Isten ezt neki megengedte. De akármelyik pillanatban visszavonhatja tőle ezt az engedélyt.

Pál apostol azt mondja, hogy „e világ Istene megvakította a hitetlenek elméjét, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.” (2Kor 4:4) Az efézusi levélben azt írja, hogy „ezekben (a bűnökben) jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, ami most az engedetlenség fiaiban munkálkodik” (Ef 2:2). Mikor az Úr Jézus a gadarai megszállottól azt kérdezte, hogy „mi a neved?”, erre a benne lévő démon válaszolt. Mintha a hadvezér kérdezte volna a beosztott kiskatonától, hogy mi a neve: nem mert még megmozdulni sem, mert alattvaló. Az Úr Jézus is úgy parancsolt rá arra a légióra, mint annak felettese, és azoknak, mint alattvalóknak, engedelmeskedniük kellett.

Szívünk trónján mi döntjük el, hogy ki a fejedelem, kié a hatalom. Születésünk óta a Sátán uralma alatt vagyunk. Ő önkéntesen nem fog lemondani erről az uralomról, az ember pedig képtelen a saját erejéből kiszabadulni. De a megtéréskor megtörik a Sátán hatalma az életedben. Felszabadulsz, Jézus ereje elszaggatja a láncokat, amivel az ördög megkötözött. Attól kezdve Jézus Krisztus az életed fejedelme. Ez nem történik titokban: te is tudod, és mások is megtudják, ha megtörtént. És ettől kezdve beszélhetünk erről a lelki harcról, amelyről Pál apostol ír.

(2) A második megnevezés: „hatalmasságok”, az ellenség erejének nagyságát mutatja. Hatalmáról beszélnek a nevei. A Bibliában a következő nevekkel van illetve: Sátán (Ellenkező), Ördög (Rágalmazó), Lucifer (Hajnalcsillag), Belzebúb (az ördögök ura), Béliál (Haszontalan), a Gonosz, a Kísértő, e világ Felejedelme, a testvérek Vádolója, a régi Kígyó, a Sárkány, Világosság Angyala… Mindezek a nevek hatalmát mutatják.

Lk 11:21-ben az Úr Jézus úgy hívja őt, mint „erős fegyveres”. Péter „ordító oroszlánnak”, Pál apostol pedig „e világ istenének” nevezi (2Kor 4:4). A Sátán angyalainak száma sok. Mk 5:9-ben egy egész légiót küldhetett egyetlen emberbe! Ha ezt megengedhette a Sátán, milyen nagy lehet angyalainak összes száma! Szörnyű csapásokat képesek okozni a természeti erőkben. Emlékezzünk, hogyan ölte meg Jób gyermekeit! Az állatvilág felett is hatalma van: egy egész disznócsordát hajtott a tengerbe. Részben hatalma van az emberek teste felett is: Jóbot súlyos betegséggel verte meg. De legfőképpen az emberek lelkét akarja a pusztulásba taszítani. Ezt a célt szolgálja, amikor elidegenít a gyülekezettől, az imádkozástól, a Bibliaolvasástól… Fegyverek nélkül nem lehet ilyen hatalmasságok ellen harcolni.

Ezeknek a hatalmasságoknak (is) Isten kölcsönözte a hatalmat, mert az Úré minden hatalom mennyen és földön, és az ördög is az Ő hatalmának van alárendelve. Pilátusnak sem, és az ördögnek sem lenne semmi hatalma, ha fentről nem adatott volna neki (Jn 19:11). Épp ezért, az ördög hatalma korlátolt: ő nem mindenható, és nem mindentudó. Nemcsak az Isten által szabott korlátokat nem lépheti át, hanem az ember szabad akaratát sem. „Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van” (1Jn 4:4).

(3) A harmadik megnevezése az ellenségnek: „az élet sötétségének a világbírói”. Jóllehet azt akarja elhitetni, hogy mindenek felett ő az Úr, a valóság az, hogy csak a sötétsége felett úr. Az ő uralkodása korlátolt időben, térben, és abban, hogy kik fölött uralkodhat.

Korlátolt időben: ő „ez életben”, vagyis, ebben a világban fejtheti ki uralmát. Hamarosan eljön uralmának vége: „aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt” (1Kor 15:24-25). Isten véget vet az ördög uralmának, ez nem kérdés. Csak az kérdés, hogy mikor teszi ezt meg.

Térben is korlátolt: „világbíró”, vagyis, csak ebben a világban uralkodik, a mennyekben már nem. Oda nincs többé bejárata.

Abban is korlátolt, hogy kik fölött uralkodhat: csak „a sötétség” felett, vagyis csak azok felett, akik sötétségben vannak. Azok vannak a sötétségben, akik bűnben vagy tudatlanságban élnek. Nem uralkodhat azok fölött, akik elismerik, megvallják és elhagyjuk a bűnt és a tudatlanságot. A bűnt és a tudatlanságot a Biblia tanulmányozásával, szent élettel és a testvéri közösség gyakorlásával lehet elűzni. Az Igére éhes, kereső lelkület eloszlatja a sötétséget.

(4) A negyedik megnevezése az ellenségnek „a gonoszság lelkei”. Ebből megérthetjük azt, hogy az ördögök szellemi lények, akik gonoszak. Az, hogy szellemi lények, azt jelenti, hogy nincs fizikai testük. „A léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!” – mondta az Úr Jézus (Lk 24:39) Épp azért, mert a démonok szellemi lények, be tudnak hatolni más testekbe, meg tudják szállni azokat. A gonosz lelkek, személyiséggel rendelkező valóságos lények. Isten szent, a Sátán és az ő angyalai pedig gonoszak. Gonoszságuk megmutatkozik abban, hogy ők a bűn feltalálói és kezdeményezői, amiket a lelki büszkeségben és a tévtanításokban tud legjobban terjeszteni. „Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól” (2Kor 7:1).

(5) Végül, arról is szó van, hogy ezek „a magasságban vannak”. Ez azt jelenti, hogy nincs helyhez kötve. Így képes irányítani a kormányokat (Dán 10:13), megcsalni az embereket (2Kor 4:4), elpusztítni az életet (Zsid 2:14), üldözni a szenteket (Jel 2:10), akadályozni őket a szolgálatban (1Thessz 2:18), szakadásokat okozni (2Kor 2:10-11), kételkedésre késztetni (1Móz 3:1-2), haragra gerjeszteni (Ef 4:26-27), büszkeségre késztetni (1Tim 3:6), aggodalmaskodásra vinni (Mt 13:22), arra késztetni, hogy magadban bízz (1Krón 21:1), hogy kétségbe ess (1Pt 5:6-8), hogy légy világias (1Jn 2:16), hazudj (ApCsel 5:3), és legyél erkölcstelen (1Kor 5:1-2). Tőle származnak a hamis filozófiák (Kol 2:8), hamis vallások (1Kor 10:10-19), hamis szolgák (2Kor 11:14-15), hamis tanítások (1Jn 2:18), és a hamis tanítványok (Mt 13).

De Lukács evangéliumában azt mondja az Úr Jézus, hogy eljön az erősebb fegyveres, és legyőzi őt. Jézus az erősebb fegyveres, és már győzelmet is aratott fölötte. Kijött győzve, hogy győzzön (Jel 6:2). Most harcosokat, katonákat toboroz magának, akik ugyanúgy felveszik a harcot ez ellen az ellenség ellen. „Vegyétek fel magatokra az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságaival szemben.” (11. v.) E minden ravaszság ellen szükség van Isten minden fegyverére. Nem kell félnünk. „Nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” (1Jn 4:3-4) „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4:7) Tusakodunk úgy, mint aki nem levegőt vagdos (1Kor 9:26). „Végig megálld a nagy tusát! / Erőt Urad, a Krisztus ád. / Nyerd el, mit félretett neked, / A koronát, az életet!” (Hith. 757)