A hallgatás és a szólás ideje - Préd 3:7b

A hallgatás és a szólás ideje

Préd 3:7b

„Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak.”

n  Képzeld el, mintha minden nap kapnál 86.400 Eurót (másodpercet) – amit aznap el kellene költened!

n  Ne dicsekedj a holnapi nappal… Mindent akkor tégy, amikor annak ideje van: vetés, vizsga…

n  A bölcs szerint „²¹ Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” – Péld 18:21.

v  Mikor helyénvaló tehát, ha beszélünk, és mikor, ha csendben maradunk?

v  Van, amikor gyávaság szólni, és van, amikor gyávaság hallgatni. De csak Jézus tudott mindig megfelelően szólni, és megfelelően hallgatni, mert Ő a megtestesül Ige volt.  Az Ő szájában hamisság nem találtatott, szidalmaztatva, viszont nem szidalmazott…

v  Mi vagy gyorsak vagyunk a szólásra, vagy túl hallgatagok vagyunk, mikor szólni kéne.

I. A hallgatás ideje

v  Jakab azt mondja, hogy „²⁶ Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.” – Jak 1:26.

v  „Hallgatni arany, beszélni ezüst” – tartja a közmondás… Egy másik közmondás szerint: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna...” Azért, mert

v  Péld 10:19 – „¹⁹ A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.”

n Ideje van a hallgatásnak, ha szomorúság, mélységes bánat, gyász emészti az embert. Ilyenkor úgy érzi, hogy a szónak nincs értelme. Úgysem lehet azt kibeszélni. Máskor, hallgatásba burkolózik, amikor fél, vagy kétségbeesett, vagy éppenséggel szégyell valamit.

n Hallgatunk, amikor Isten szavát kívánjuk hallani, amikor választ szeretnénk kapni kérdéseinkre.

v  „Előhozta azért Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet eleibe, melyben együtt voltak férfiak és asszonyok, és mindazok, akik azt értelemmel hallgathatták, a hetedik hónap első napján. És olvasott abból… mivel az egész nép nagy figyelemmel hallgatta őt.” (Neh 8:2-3)

v  Ilyenkjor a hallgatás a tisztelet és a megbecsülés jele. Az áhítat és imádat csendje ez.

v  Hab 2:20 – „Az Úr az Ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld.”

v  JerSír 3:26-28 - „²⁶ Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. ²⁷ Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. ²⁸ Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.”

v  Zsolt 46:10 – „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.”

v  Zsolt 37:7 – „⁷ Csillapodjál le az Úrban és várjad őt”, az MBT szerint: „Légy csendben, és várj az Úrra!”

v  Az áhítatos csend szöges ellentétben áll a mai zajos és üres karizmatikus istentiszteletekkel, ahol a hangerővel próbálják öszehozni, ami hiányzik a szavakból.

v  Préd 5:1-3 – „Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb, hogynem a bolondok módja szerint áldozatot adni; mert ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekesznek. ² Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; ³ Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond beszéd.”

n  A hallgatás lehet a megfontoltság, bölcsesség, tisztánlátás bizonyítéka. Hallgatnod kell, önvédelemből.

v  Péld 11:12 – „¹² Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.”

v  Hallgathat valaki bölcsen, azért, mert nemcsak hallani akar, hanem meghallgatni, odafigyelni a másikra, megismerni gondolatait, érzéseit. Vagy azért, mert nincs válasz, nincs mondanivaló.

n  Ha felingerelnek, jobban tesszük, ha hallgatunk. Vigyázzunk lelki békénkre!

v  Péld 14:29 – „²⁹ A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.”

v  A kapcsolatok ápolásához szükséges a meghallgatás. Ideje van a hallgatásnak.

v  Péld 15:1 – „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.”

v  Pál apostol pedig azt mondja, hogy „Az Úr szolgájának nem kell torzsalkodni…” (2Tim 2:24)

n  A rosszindulatú, ellenséges ember előtt jobb, ha hallgatunk.

v  Jézus nem válaszolt a főpapok vádjaira. Hagyta, hogy a tettei beszéljenek. Mit is mondhatott volna? Minden szavát képesek voltak ellene fordítani, kiforgatni, megkérdőjelezni!

v  Mt 27:11-14 – „¹¹ Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. ¹² És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. ¹³ Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? ¹⁴ És nem felel néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.”

v  Jézus is hallgatott, amikor látta, hogy értelmetlen dolog lenne bármit is mondani Heródesnek, aki Keresztelő János szavára nem hallgatott. (Mt 26:63).

v  A rosszzindulatú ember is néha hallgat, mert a megfelelő pillanatot várja, hogy megszólaljon! Vagy hallgat, amikor szemtől-szembe áll veled, de beszél a hátadnál, és kicsavarva, kiforgatva szavaidat, botrányt keltve belőle.

n  A viccelődő, léha társaságban is jobb, ha hallgatsz, nehogy beszédeddel úgy tűnjön, hogy helyesled, amit ők tesznek.

v  Ef 5:3-4 – „³ Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik; ⁴ Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább háláadás.”

v  Ám 5:13 – „¹³ Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez.”

v  Pál apostol szerint „lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyûjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük; ⁴ És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.” – 2Tim 4:3-4

v  A hallgatásnak ideje van, ha beszédünk azt jelentené, hogy a gyöngyöket odaszórjuk a disznók elé… (Mt 7:6) Van, amikor a szavak úgy maradnak értékesek, ha nem mondjuk ki őket.

v  Zsolt 39:1 – „Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.”

v  1Pt 3:15-16 – „¹⁵ Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: ¹⁶ Jó lelkiismeretetek lévén hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.”

n  Akkor is hallgatnunk kell, ha szavunkkal visszaélnénk mások bizalmával. Nem legyünk árulkodók!

v  Minél kevesebbet beszélünk, annál kisebb az esély arra, hogy meggondolatlanul szólunk.

v  Péld 17:28 – „²⁸ Még a bolond is, mikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.”

n Van együttérző hallgatás is.

v  Jób barátai hét napig nem szólaltak meg, látva Jób gyászát és fájdalmát (Jób 2:13). A szavak, bármilyen szépen lettek volna fogalmazva, nem mondtak annyit, nem gyógyítottak volna, vigasztaltak volna annyira, mint a hallgatás!

n A szerető hallgatás az, amikor nem szükséges szólni, úgyis értjük a másikat.

n  A hallgatás segít az elmélkedésben.

v  Az első zsoltár arra bíztat, hogy az Úr Igéjéről elmélkedjünk éjjel és nappal. Az a boldog ember, aki ezt teszi. Ehhez csend kell. Izsák is kiment a mezőre elmélkedni (1Móz 24:63). Az Úr Jézus időt szánt a csendességre. Mt 14:23 – „²³ És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.” Lk 5:16 – “¹⁶ De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.”

v  Mk 6:31 – „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé.”

v  Izsák is kiment a mezőre elmélkedni… Sok fiú ahelyett, hogy egyik-mésik lányal beszélgetne, jobban tenné ha hallgatna és elmélkedne, ahogy Izsák tette. Az Úr majd elébe hozza „Rebekát”!

n A hallgatás tanulható, ebben is fejlődhetünk. A hallgatásnak értéke van.

II. A szólás ideje

n Beszédünket befolyásolják a gondolataink és az indulataink. Egyik a tartalmát, a másik a formáját határozza meg.

v  Mt 12:34 – „³⁴ Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.”

v  2Kor 10:4-5 – „⁴ Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; ⁵ Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”

v  A Szentlélek gyümölcse: „önmegtartóztatás”. Gal 5:22-23.

v  Jak 1:19 – „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra…” Mert akkor szoktunk gyorsk lenni a szólásban, amikor haragszunk.

v  Ilyenkor imádkoznunk kell: Zsolt 141:3 – „³ Tégy Uram závárt az én számra; őriztessed az én ajkaim nyílását!”

n Pozitív szempontból, a szólás kényszere lehet a Szentlélek munkája.

v  Péter és János a nagytanács fenyegetésére csak annyit mondtak: nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. (ApCsel 4:20) Jeremiás sem tudott hallgatni – Jer 20:9.

v  Eszternek azt üzente Márdokeus, hogy „Ha e mostani időben hallgatsz, máshonnan lesz könnyebbségük a zsidóknak, de te és a te atyád háza elvesztek!” Szót kellett emelnie a királynál ahhoz, hogy megmenthesse népét. Még akkor is, ha az életével játszott. Van, amikor nem maradhadsz néma!

n Negatív szempontból, a szólás hiánya lehet a gonosz munkája.

v  A bűnös hallgatás példáját találjuk Dávidnál, aki nem szólt, amikor Adóniát meg kellett volna intenie: 1Kir 1:9 – „⁶ Kit az ő atyja soha meg nem szomorított, ezt mondván: Miért cselekszel így?!”

n Szólni kell, ha a hallgatás cinkosságot jelentene.

v  Van, amikor bűnrészes leszel, mert hallgattál, amikor szólnod kellett volna. Például, ha valakit inteni kell. Az intésnek ideje van, és a halasztással egyre csak nehezebb lesz a szólás is…

v  Például: „Az imaóra vezetőknek kötelességük jelen lenni az imaórákon, nemcsak akkor, amikor ők vezetik…” „Az öltözetünk mindenkor, de főképp az imaházban illendő, tisztességes és szemérmetes kell legyen.” Ezt idejében, megfelelő hangnemben, szeretettel mondani kell. És példát adni, mert van olyan, hogy visszaszólnak: „még te beszélsz?”

n Megtörténhet, hogy Isten az, aki elhallgattat!

v  Például, ha nem építő a beszédünk. Vagy, ahogyan elhallgattatta Zakariást – amíg fia megszületett.

v  Pál apostolt zavarta a jövendőmondó lány kiáltozása, és elhallgattatta őt. (ApCsel 16:16–18).

v  Márk lejegyezte a démon szavait: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” (Mk 1:24–25)

n „²¹ Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” – Péld 18:21. Hogyan?

v  A nyelv lehet halálos méreg. Pusztíthat, mint a tűz, mint egy vadállat (Jak 3:1-18)

v  Vigyázzunk a szavainkra! Minden hiábavaló szóért számot adnak majd az ítélet napján – Mt 12:36.

v  A nyelv lehet hasznos, üdítő eszköz. Mint a hajókormány, vagy a zabola, Mint egy édesvizű forrás (Lásd: Jn 7:38, vagy fügefa gyümölcse - Zsolt 1:3).

n Szavainknak úgy a tartalma, mint a formája fontos.

v  Péld 25:11 – „¹¹ Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!”

Befejezés:

n  1Pt 2:21-23 – „²¹ Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ²² Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: ²³ Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.”