A Főpásztor előtt - Tőtős János

A Főpásztor előtt
1Péter 5:4

A hűséges pásztor évtizedeken át
Kereste a Nagy Pásztor juhát.
Felkérte őt az Úr: legeltesse nyáját
S örömmel vigyázta minden báránykáját.

Nem kényszerítésből, nem nyerészkedésből,
Hanem Istentől nyert szent szeretetéből.
Együtt érző szívvel gondolt a nyájjal:
Legeltette Krisztus jó indulatával.

Egy volt fontos neki: a Jó Pásztor szava,
- Éjjel és nappal rá kell hallgatnia -,
Zavartalan volt, s mély a csendessége,
Így lehetett ő a nyáj példaképe.

Folyton első helyen: a lelkek mentése,
Igaz munkatársak méltó nevelése,
Új gyülekezetek szorgos plántálása,
És minden hamisság elmarasztalása.

Hatalmas kincs a cserépedényben
Féltőn hordozva az Isten kezében:
Mint hűséges férj,
Mint szerető apa,
S jellemszilárd pásztor,
Most veszi át a koronát Urától.

A hervadhatatlan és dicső koronát,
A fehérre mosott szép ünnepi ruhát.
És fényleni fog mindig, mint a csillagok.
- Fájdalom, könny többé már nem lesz ott.

…Jól van hű szolgám – visszhangzik a menny,
Mindaz ami történt mind-mind kegyelem.
A trónhoz emelte őt a kegyelem.

Vékás Zoltán lelkipásztor testvér hazaérkezése alkalmából,
2010. november 25.
- Tőtős János