Az Úr Jézus és Pilátus - Mt 27:1-2. 11-26

Az Úr Jézus és Pilátus

Mt 27:1-2. 11-26

<  A kikerülhetetlen kérdés ez: Mit tegyek Jézussal?

v Pilátus szembesült először ezzel a kérdéssel, majd a Pilátus szembesült először ezzel a kérdéssel, majd a zsidók is. De mindannyian válaszolnunk kell reá.

<  Pilátus Kr. u. 26-36 között volt helytartó.

I. Kérdés volt ez Pilátus számára

<  Pilátus megpróbált igazságos lenni.

v Nehéz döntés elé volt állítva. 7-szer olvassuk, hogy kiment, illetve bement (Jn 18:29. 33. 38. 19:1. 4. 9. 13.)

v Többször kijelentette, hogy Jézus ártatlan (Lk 23:3. 14. 22). Ezt mások is kijelentették: 3:15. 40-43. 47.

v De megalkudott akkor, amikor Jézust megostoroztatta.

<  Lényegében, nem is tudta, hogy mit akar… Kívánta a jót, de félt Rómától.

v Heródest is eszközül használta – hátha megoldódik ez a kérdés valahogy…

<  Semleges szeretett volna lenni. Távol akarta tartani magát ettől az ügytől. Megmosta a kezét.

v Tudta, hogy mi az igazság, de nem vállalta fel annak következményeit.

<  Aki nem áll ellene a bűnnek, azt a bűn elsodorja, legyőzi.

<  Aki tudja, hogy mi az igazság, de nem vállalja fel – ez lesz az ítélete az utolsó napon.

v A gyávák is kinn maradnak! – Jel 21:8.

II. Kérdés volt ez a zsidók számára

<  Jézus – vagy Barabbás?

v Barabbás rabló volt (Jn 18:40), gyilkos és lázadó (Lk 23:49). 25. v.

v Barabbás csak megerősítette az Úr Jézus ártatlanságát.

<  A zsidók számára Barabbás szabadon bocsátása jó üzletnek tűnt.

v Pilátus pedig helyet adott a hamisságnak: szabadon bocsátotta Barabbást, Jézust pedig kiszolgáltatta nekik, hogy megfeszítsék: „megítélé, hogy meglegyen, amit akarnak” – 24. v.

v Odadobta a gyeplőt a lovak közé – nem irányította tovább: az események sodorták őt.

v „Kiszolgáltatta az ő akaratuknak.” – 25. v.

<  A zsidók az utolsó percben is visszafordulhattak volna, de nem tették. Ők szándékosan, tudatosan cselekedték azt, ami gonosz.

v „Vére mi rajtunk és a mi magzatainkon!” – Mt 27:25.

III. Kérdés ez mindnyájunk számára

<  Mit teszel Jézussal? Semleges nem lehetsz.

v Vannak, akik közömbösek – akiket nem érdekel, hogy Jézussal mi történik.

v Vannak, akik alkudoznak – de ilyenkor is mindig a Sátán győz.

v Vannak, akik elárulják – pedig tudják, hogy Ő a Messiás.

v Vannak, akik megtagadják – pedig azt ígérték, hogy hűek lesznek Hozzá mindhalálig.

<  Állásfoglalásunk nyilvánvaló itt, az imaházban, de a hétköznapokban még inkább.

v Megnyilvánul istentiszteletünkben. Jézus van a központban?

v Megnyilvánul beszédünkben, viselkedésünkben, öltözködésünkben.

v Megnyilvánul embertársi kapcsolatainkban.

Befejezés:

<  Tégy vallást az Úr Jézusról: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!

Az Úr Jézus és Heródes Antipász – Lk 23:1-12

Az Úr Jézus és Heródes

Lk 23:1-12

<  Négyféle Heródes ismeretes az ÚSz-ben: (1) Nagy Heródes, a betlehemi gyermekgyilkos, (2) Heródes Antipász – aki Keresztelő Jánost megölette – Lk 13,21-33-ban, és aki Jézust is kihallgatta igénk szerint, (3) I. Heródes Agrippa, a Jakab gyilkosa és Péter bebörtönözője – ApCsel 12,1-23, és (4) II. Heródes Agrippa, aki előtt Pál bizonyságot tett ApCsel 25-26-ban.

v Heródes elfogadhatta volna a Megváltót, mert volt rá lehetősége, de helyette inkább gúnyt űzött belőle, és ezzel örökre elveszett.

I. Örült az Úr Jézusnak, de nem mint Megváltónak – Mk 6:16-28

<  Heródest talán fél-meggyőződésű, meghasonlott embernek lehetne nevezni: szívesen hallgatta az Isten Igéjét, de a gyakorlatban nem volt szándéka annak engedelmeskedni.

v Elvette féltestvére feleségét, unokahúgát.

v Élvezte a Keresztelő János tanítását, de nem ültette gyakorlatba.

<  Azt kellett volna mondja, hogy „pakolj össze, eredj haza”! De ezt nem tudta kimondani.

v Félt Jánostól, oltalmazta, sok mindenben követte, örömmel hallgatta, szent embernek tartotta őt. Mk 6: 20.  „Ha beszélgetett vele, zavarba jött…” (Kat. ford.)

<  Sajnos, nem elég az elismerő vélemény Jézus Krisztusról és az Ő tanításáról!

v A habozása és tétlensége tehetetlenné tették. Ez természetes következménye annak, amikor valaki nem tagadja meg a bűneit.

<  Bizonyára nem akarta Jánost megöletni, de a körülmények úgy hozták, hogy nem volt más választása.

v Ha nem számolsz le a bűneiddel, akkor a bűneid fognak leszámolni veled.

II. Nem kapott választ, pedig kérdezett – Lk 23:9

<  Lelkiismerete újra felébred, Jézus hallatára.

v Kicsoda Jézus? Illés? Jeremiás? Egy a próféták közül? Keresztelő János?

<  Ha János haláláról kérdezték volna, hogy miért ölette meg, bizonyára azt válaszolta volna, hogy „nem én, hanem Heródiás… Salomé… a vendégek miatt… nem szeghette meg az ígéretét/esküjét…

v De a szíve mélyén mégis azt suttogta valaki: „akit ÉN megöltem”!

v Filozófusok és pszichológusok sem tudják elhallgattatni a lelkiismeret igaz szavát, és ő maga se, bármennyire szeretné elnyomni azt.

<  Jézus hallgat!

v Micsoda kemény üzenet az, amikor Jézus hallgat!

<  Zsid 1:1.

v Saul király – 1Sám 28:15-16.

III. Barát lett Pilátussal, de örökre elvesztette az Úr Jézust – Lk 23:12

<  Érzéketlen ember lett.

v Jézust Heródeshez küldte Pilátus, békeáldozatként.

<  Minden előbbi meglátásai eltűntek. Csodát várt.

v De nem láthatott meg Jézusban semmit.

<  Két gonosz király kibékül egymással, de ellenségei maradnak Jézusnak.

v Kedveskednek egymásnak, de csúfot űznek Jézusból. Milyen szomorú!

Befejezés:

<  Zsid 3:8. 15 – „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.”