Asa viszonyulásai - 1Kir 15:9-24

Asa viszonyulásai

1Kir 15:9-24

⁹ Jeroboámnak az Izráel királyának a huszadik esztendejében Asa lett a király Júdában, ¹⁰ És uralkodott negyvenegy esztendeig Jeruzsálemben; és az ő anyjának Maaka vala neve, az Abisálom leánya. ¹¹ És Asa azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemei előtt, mint Dávid, az ő atyja. ¹² Mert kivesztette a férfiú paráznákat az országból; és lerontotta mind a bálványokat, amelyeket csináltak volt az ő atyái. ¹³ És Maakát az ő anyját is megfosztotta a királynéságtól, mivelhogy egy iszonyú bálványt csináltatott a berekben; és elrontotta Asa az ő bálványát, és megégette azt a Kidron pataknál. ¹⁴ De ha a magaslatokat nem rontották is le, mégis Asának szíve tökéletes volt az Úrhoz életének minden napjaiban. ¹⁵ És bevitte az Úrnak házába az ezüstöt és az aranyat, és az edényeket, amelyeket az ő atyja és ő maga arra szenteltek volt.

¹⁶ És hadakozás volt Asa és Baása, az Izráel királya között mind éltig. ¹⁷ Mert feljött Baása, az Izráel királya Júda ellen, és megépítette Rámát, hogy [senkit] ki és be ne bocsásson Asához a Júda királyához.

 ¹⁸ És vévén Asa mind az ezüstöt és aranyat, amely megmaradt volt mind az Úr, mind a király házának kincseiből; adta azt az ő szolgáinak kezébe, és elküldte azt Asa király Benhadádnak, Tabrimmon fiának, aki Héczion fia volt, Siria királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezt üzenvén [néki:] ¹⁹ Szövetség van köztem és te közötted, az én atyám és a te atyád között. Íme, ajándékot küldök néked, ezüstöt és aranyat, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izráel királyával, hogy távozzék el tőlem. ²⁰ És Benhadád engedelmeskedett Asa királynak és elküldte az ő seregeinek vezéreit az Izráel városai ellen; és bevette Hijont és Dánt, és Abel Beth-Maakát, és az egész Kinneróthot a Nafthali egész földével. ²¹ Mikor pedig Baása ezt meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és lakott Thirsában. ²² Akkor Asa király egybegyűjtötte az egész Júdát, senkit ki nem hagyva, és elhordták Rámának mind köveit, mind fáját, amelyekkel Baása épített volt, és építette azokból Asa király Gébát, a Benjámin nemzetségében és Mispát. ²³ Asának minden egyéb dolgai pedig és egész uralkodása és valamit cselekedett, és a városok, amelyeket épített, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? Kivéve azt, hogy vénségében megbetegedett a lábaira. ²⁴ És elaludt Asa az ő atyáival, és eltemettetett az ő atyáival Dávidnak, az ő atyjának városában. És Jósafát, az ő fia, uralkodott helyette.

Asa király uralkodása részletezve van nemcsak itt az 1Kir könyvében, hanem a 2Krón könyvében is (2Krón 14-16). Ahogyan az előbbi királynál, Asa esetében sem azonos a két leírás, mivel másféle szempontok szerint voltak feljegyezve.

A Királyok könyvében Asa úgy van bemutatva, mint egy nagy reformer, és mint jó politikus, aki megújította, megreformálta az országot vallási és gazdasági szempontból. Kezdeményezése sikerrel járt, mert jó stratégiát választott a Baasával való háborúban. Személyiségét viszonyulásai határozták meg, amelyeket az itt leírtak, és a Krónikák könyvében leírtak alapján fogunk vizsgálni. Viszonyulásai között megfigyelhetjük (1) az Úrhoz való viszonyulását, (2) a Baásához és Izráelhez való viszonyulását, és végül (3) a Benhadádhoz és Arámhoz való viszonyulását.

I. Asa viszonyulása az Úrhoz

Asának az Úrhoz való viszonyulásáról csak jót mondhatunk. Kr.e. 910-ben új szelek fújtak Jeruzsálemben. Közel száz év telt el Dávid után, hogy végre valakiről azt mondja az Ige, hogy azt cselekedte, amit Dávid, az ő atyja (11. v.). Asa szíve tökéletes volt az Úrhoz az ő Istenéhez. A beszámoló részletezi, hogy mennyire komoly Asa reformja: kivesztette a férfi paráznát, lerontotta a bálványokat, még Maakát, az ő anyját is megfosztotta a nagyasszonyságtól. Ez a gébîrâ héber szó valamilyen különleges tisztségre utalhat, amely Maakának jutott a királyi udvarban. Asát nem lehetett megvesztegetni: még saját édesanyját is megfosztotta a királynéságtól, ha szükséges volt. Összetörte annak bálványát, megégette és a hamut szétszórta a Kidron völgyében. Megtisztította az országot. A reformnak megvoltak a korlátai, de az Asa szívéhez őszinteségéhez nem fért semmi kétség. Az ő viszonyulása az Úrhoz mindig őszinte, helyes, egyenes, becsületes volt, mert azt cselekedte, amit Dávid, az ő atyja. Micsoda szép bizonyság! A cselekedetek bizonyságot tesznek arról, hogy mi van a szívben!

Ha összehasonlítjuk azzal, amit erről a Krónikák könyvében olvasunk, akkor azt kell mondanunk, hogy nagyon jól kezdte, de nem jól végezte (2Krón 16:1-14).

II. Asa viszonyulása Baásához és Izráelhez

Figyeljük meg, hogyan viszonyult Asa az északi országrészhez és annak királyához, Baasához. Szinte átmenet nélkül folytatja az ige, azzal az ellenségeskedéssel, ami Asa és Baása között volt: „Hadakozás volt Asa és Baása között, Izráel királya között mindéltig” – 16. v. Ne zavarjon minket az, hogy Baasáról még nem hallottunk semmit... A Biblia szent írója sem tehet egyszerre két dolgot: nemsokára rátér majd arra, hogy hogyan lett Baása Izráel királya, a 15:27 után. Most elég annyi, ha tudjuk, hogy Izráelben Baása volt a király, és hadakozás volt Asa és Baása között egész életükben.

Baása politikai krízist idézett elő azzal, hogy építeni kezdte Ráma erődítményét a Benjámin nemzetségének területén. Ráma egy stratégiai fontosságú város volt, Jeruzsálemtől körülbelül 7-8 km-re észak felé, egy útkereszteződésnél. Ugyanis Jeruzsálemből nem lehetett kijutni a tengerpartra, sem a Jordán vidékre, Jerikóba, csak Rámán keresztül! Az volt a kijárat, az útkereszteződés.

A modern Ramalla, Rámának ókori helyén, arab jellege miatt, hasonló helyzetet idézett elő a modern Izráelben, ezért a kormány kénytelen volt külön autópályát építeni a tengerpart felé, Tel Avivba, amelyet manapság is használnak. Asa idejében viszont még nem volt kellő felszerelés arra, hogy a szakadékokat áthidalják és alagutakat fúrjanak. Jeruzsálemből, a hegyen épített városból, nem volt más kijárat, csak Rámán keresztül.

Nos, feljött Baása az Izráel királya Júda ellen, és megépítette Rámát, hogy senkit ne engedjen se ki, se be Jeruzsálembe, Asához, a Júda királyához. A kijárat Jeruzsálemből Gibeonon felé, az Ajalon völgyében, Rámán keresztül – a hivatalos kereskedelmi útvonal volt. Baása tehát gazdasági és kereskedelmi blokád alá akarta helyezni Izráel királyát és Jeruzsálemet! Építette az erődítményt, hogy senki be ne mehessen, senki ki nem jöhessen, és mindent ellenőrzése alatt tarthasson. Ezzel megbéníthatta a gazdasági életet Jeruzsálemben, és ellenőrzése alá vethette a fővárost és az ország nagy részét.

Az Ige tehát nemcsak annyit mond, hogy hadakozás volt Asa és Baása között, hanem megjegyezi azt is, hogy miért: „hadakozás volt Asa és Baása között, Izráel királya között, mindéltig, mert feljött Baása hogy megépítse Rámát” – 16-17. v. Nos, hogyan viszonyul mindehhez Asa?

Asa abban találja a megoldást, hogy kiürítette a királyi és a templomi kincstárat, és az összes aranyat és ezüstöt becsomagoltatta és felvitette Damaszkuszba (18. v.). Szíria fővárosában, Damaszkuszban Benhadád volt a király, aki arra kért, hogy a küldött ajándék fejében lépjen szövetségre vele, és intézkedjen, hogy Baása eltávozzon Ráma építésétől (19. v.). Benhadád úgy vélte, hogy aki a bőröndöket így megtöltötte, az megérdemli, hogy segítségére siessen… Sőt, neki is jól fog, ha ellenőrzése alá vonhatná a Naftali földjén átvonuló kereskedelmi útvonalat. A gazdaság bálványa minden nép panteonjában előkelő helyet foglalt el.

Azt olvassuk „És Benhadád engedelmeskedett Asa királynak és elküldte az ő seregeinek vezéreit az Izráel városai ellen; és bevette Hijont és Dánt, és Abel Beth-Maakát, és az egész Kinneróthot a Nafthali egész földével.” (20. v.) A Kinneróth a Genezáret tavát jelenti. Benhadád az egész vidéket elfoglalta, sőt, még meg is fizették neki, hogy ezt megtette… Pontosan úgy történt, ahogyan Asa gondolta: Baása nem folytathatja Ráma építését, mert északon megtámadták az országát.

Ebből aztán az lett, hogy Asa összehívta Júda férfijait, és közmunkával elhordatta a köveket és a fákat, amelyek fontos építő eszközök voltak abban az időben. Az így kapott anyagból megépítette Gébát és Micpát, Júdában.

Ám feltevődik a kérdés bennünk, hogy mi volt ez? Diplomácia? Eszesség, furfangosság? Dicsérni kellene emiatt Asát? Együtt örülhetünk Micpa és Géba új falainak felavatásán?

III. Asa viszonyulása Benhadádhoz és Arámhoz

Nem szükséges találgatnunk a választ, mert erről tájékoztat Isten igéje 2Krón 16:7-10-ben, hogyan viszonyult Asa Benhadádhoz és Szíriához: „Az időben ment Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a szíriai királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bíztál: ezért szabadult meg a szíriai király hada a te kezedből. Avagy nem volt-e a szerecseneknek és a líbiaiaknak nagy seregük, felette sok szekerük és lovagjuk? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adta azokat; Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedtél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened. Akkor megharagudott Asa a prófétára, és vetette őt a tömlöcházba, mert igen megharagudott e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is sokat megnyomorított.”

Asa a prófétára haragudott meg, aki ilyet mert neki mondani: börtönbe záratja. Pedig a próféta nem volt hibás azért, amit az Úr reábízott üzenetként, mint ahogyan a prédikátor sem hibás, ha az üzenet szíven talál!

Első olvasásra úgy tűnik, mintha ez a súlyos kritika hiányozna a Királyok könyvéből. Pedig nem hiányzik! „Íme, ajándékot küldök néked” – üzeni Asa. A sohad csúszópénzt, megvesztegetési ajándékot jelent. Asa azért fizetett annyit, hogy Benhadád megtörje (párar), „felbontsa”, megszegje a szövetséget Izráellel, és lépjen szövetségre Júdával.

A Biblia mindig negatívan értékeli a megszegett szövetséget. Ezt megfigyelhetjük abban, ahogyan Isten értékelte Sédékiás szövetségszegését Babilonnal (Ez 17:11-21):  „És lőn az Úr szava hozzám, mondván: No, mondjad a pártos háznak: Avagy nem értettétek-e mi ez? Mondjad: Íme, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, és fogta királyát és fejedelmeit és elvitte őket magához Babilonba. És vett a királyi magból, s frigyet szerzett vele, s megeskette őt, de a földnek erőseit elvitte, hogy alacsony királyság legyen, hogy fel ne emelkedjék, hanem frigyét megőrizze, hogy ez megálljon. De pártot ütött ellene, bocsátván követeit Egyiptomba, hogy adjon néki lovakat és sok népet. Vajon jó szerencsés lesz-e? Vajon megszabadítja-e magát, aki ezeket cselekszi? aki megszegte a szövetséget, megszabadul-e? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek tett esküjét megvetette, s akivel tett frigyét megszegte, [ott] nála, Babilonban hal meg.”

Az Asa sikere tehát az ő hűtlenségnek a sikere: hűtlenségre bíztatta Benhadádot, és hűtlen lett ezzel ő maga is az Úrhoz. A 11. versben így olvassuk: „Először Asa azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemei előtt, mint Dávid az ő atyja”, és a 15. versben: „Bevitte az Úr házába az ezüstöt, az aranyat s az edényeket, amelyeket az ő atyja és ő maga arra szentelt volt.” Most pedig kivitte az ezüstöt és aranyat, és elvitte azt Damaszkuszba! Ezzel elfordult a szíve, emberekben bízott. Értéktelen az a pragmatizmus, amely hűtlenségre késztet és hűtlenséget eredményez, még akkor is, ha látszólag sikereket ért el. A sikerrel nem lehet igazolni a hűtlenséget.

Ez utóbbi negatív beszámoló ellenére megjegyezhetjük Asáról, hogy élete, uralkodása arról tanúskodik, nincs elveszve minden. A fordulat megtörtént. Vissza lehet térni az alapokhoz, az igéhez, a Dávid által fémjelzett irányvonalhoz. Asa szíve hű volt az Úrhoz, mint a Dávidé volt. Lehet így is, tehát: vissza lehet fordulni az Úrhoz, meglehet keresni őt újra, le lehet rontani a bálványokat és a magaslatokat. Később a fia, Jósafát folytatni fogja apja munkáját, és befejezi azt.

Isten közbelép, hogy ilyen nagyfokú megújulást hozzon. Aki megígérte, hogy Dávidért, mindig lesz szövétnek Jeruzsálemben – íme, megtartotta szavát. De az igazi szövétnek, a világ világossága, Jézus Krisztus, a Dávid Fia. Tartsuk meg a vele való szövetséget!