2015. január 31., szombat

A korinthusi gyülekezet tagjainak kiskorúsága - 1Kor 3:1-9



A korinthusi gyülekezet tagjainak kiskorúsága
1Kor 3:1-9
1 Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
2 Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:
3 Mert még testiek vagytok; mert a mikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e?
4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-e?
5 Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta.
6 Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.
7 Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.
8 A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.
9 Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

n  Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az apostol háromféle szemléltetéssel mutatja be Isten gyülekezetét Korinthusban: Isten munkatársai, Isten szántóföldje, Isten épülete.
n  Hol tartunk mi lelkileg? Érettek vagyunk-e mi lelkileg? Ha érettségizni kell, nagykorúnak tarthat-e minket Isten? Milyen az, aki már lelkileg nagykorú? Felfedezhetőek-e rajtunk a lelki nagykorúság jegyei? Ne bénítson minket az, ha nincsenek meg mind a jegyek. Egyetlen olyan gimnázium sincs, amelyben mindnyájan nyolcadikosok. Nem az a baj, ha most felfedezzük, hogy nem vagyunk nagykorúak, hanem az a baj, ha el sem kezdi valaki azt az utat, amely az érettséghez vezet. Helyes önismeretre van szükségünk. Tudni kell viszont azt, hogy hol van a cél: a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékét.
n  Ennek érdekében rendelt némelyeket pásztorokul és tanítókul – mondja Pál apostol Efézus 4-ben.
n  Négy jellemvonást szeretnék említeni a nagykorúságról. Mi jellemzi azt, aki nagykorú, érettkorú lett? Figyeljük meg ezeket a jellemzőket: a táplálék, a munkaképesség, a kapcsolatok és az ismeret.

I. A táplálék – 1-2. v.
2 Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: 
n  A tej jelentheti az alapvető keresztyén tanításokat, míg a kemény eledel a keresztyén élet növekedéséhez szükséges tanítást.
v  Lásd: Zsid 6:1-2: megtérés, hit, tanítás a mosakodásokról (bemerítésekről), kézrátételről, holtak feltámadásáról és az örök ítéletről”.
n  Ez jelentheti, hogy csak a dicséretet, bátorítást bírják el, az intés és dorgálás nem, mert az kemény eledel. Tejnek itala: a hit kezdetleges tanításai.
v  Lásd: Zsid 5:12-14 – „Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”
v  Gyakorlott érzékek, reflexek, mutatják a nagykorúságot.
v  Kritikusak és cinikusak, első helyet, hírnevet keresők, jelek után futkosók… akik csak a desszertet szeretnék megenni, mindenünnen csak a fagylaltot – és csodálkoznak, hogy elcsapja a hasukat!

II. A munkaképesség – 1-2. v.
Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek
n  Kik a testi (érzéki) tagok? Mindannyian azok? A Római levélben az így nevezettek megtéretlen, nem újjászületett, Szentlélek nélküli emberek. De itt úgy tűnik, hogy hívő emberekről van szó, akik újjászülettek, de nem növekedtek.
v  Ezt mutatja az „atyámfiai” megnevezés.
v  A növekedés hiánya miatt képtelenek a munkára.
n  Irigykedés, versengés és visszavonás van közöttük
v  Ismerik Isten törvényeit, de emberi törvényeket követnek: „ember szerint járnak”.
n  Az érettkorúak már terheket viselnek. Munkát végeznek. Felelősséget vállalnak.

III. A kapcsolatok – 3. v.
3 Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e? 4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-e?  5 Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. 
n  Amikor valaki nem tud kijönni testvérével, akkor még kiskorú.
n  Emberek szerinti pártokat alapítottak
v  Pedig, azok Isten szolgái és munkatársai
Ø  Pál plántált
Ø  Apollós öntözött
Ø  Isten adta a növekedést
Ø  ezek jutalma Istentől van.
v  Pedig, azok csak eszközök, akik által hívőkké lettek

IV. Az Ismeret – 4-8. v.
n  A felnőtt már kijárta az iskoláit, és megtanult dolgokat, amelyek az élethez szükségesek.
n  A gyermeknek sok kérdése van. Mindenfélét kérdez, ami a felnőttnek már evidens.

v  Hallgass a Lélek szavára! Teremd a Lélek gyümölcsit!