Isten terve - Ruth 3:1-18

Isten terve

Ruth 3:1-18

¹ És monda néki Naómi, az ő napaasszonya: Édes leányom! ne keressek-e néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod? ² Avagy nem rokonunk-e Boáz, a kinek szolgálóival voltál? Íme, ő az éjjel árpát szór a szérűn. ³ Annak okáért fürödjél meg, és kend meg magadat, és vedd magadra ruháidat, és menj le a szérűre; észre ne vétesd magadat a férfiúval, a míg el nem végezi ételét és italát. ⁴ És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, a hol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet lábánál, és feküdjél oda. Ő majd megmondja néked, mit cselekedjél. ⁵ És ő monda néki: Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem. ⁶ És lement a szérűre, és mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta. ⁷ És Boáz evett és ivott, és felvidámult az ő szíve. És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén; és az eljött titkon, és felhajtotta lába felől a leplet, és lefeküdt. ⁸ Történt pedig éjfél tájon, hogy felrettent a férfiú, és odafordult. És íme: asszony fekszik az ő lábainál. ⁹ És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjesszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon. ¹⁰ És ő monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. ¹¹ Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy. ¹² És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is. ¹³ Ez éjszakán hálj [itt]; s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr! Feküdj [itt] reggelig. ¹⁴ És feküdt az ő lábainál reggelig, és felkelt, mielőtt valaki az ő felebarátját megismerhette, mert azt mondta: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűre jött. ¹⁵ És monda: Add ide a nagy kendődet, a mely rajtad van, és tartsd. És ő oda tartotta azt. Boáz pedig mért hat [mérték] árpát, és feladta néki, maga pedig bement a városba. ¹⁶ És elment az ő napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy édes leányom? És ő elbeszélt néki mindent, a mit cselekedett vele az a férfi. ¹⁷ És monda: Ezt a hat [mérték] árpát adta nekem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz. ¹⁸ És monda [Naómi:] Légy veszteg leányom, míg megtudod, hova dől el a dolog; mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.

Az első részben, Isten keserű gondviselése mutatkozik meg Naómi és családja életében, amikor meghal a férje, mindkét fia és úgy kell hazajönnie Moáb mezőségéről, mint akinek nem maradt senkije. Nem biztos, hogy az Úr akarata szerint szólott, akkor, amikor menyei haza akarta küldeni, ugyanis tudta, hogy a bálványimádásba mennének vissza. Még jó, hogy Ruth ragaszkodott hozzá, népéhez és Istenéhez, és nem fordult vissza. Isten édes gondviselése mutatkozik meg abban, hogy amikor visszajönnek, épp az árpaaratás kezdetére érkeznek Betlehembe.

A második részben Isten kegyelme ragyog rájuk: Ruth találkozik Boázzal: „Áldja meg őt az Úr, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól!” (Ruth 2:20). Ruth elkezdett kalászt szedegetni a Boáz mezején, és kibontakozik előttünk Isten terve: „Elméne azért és odaérkezett, szedegetett a mezőn az aratók után, és történetesen oda talált a Boáz szántóföldjére”. (3. v.) A terv szándékosságot feltételez. Az egyéni kezdeményezések összhangban vannak Isten akaratával: a bibliai alapelvekkel összhangban történik a házasság-tervezés. Naómi, Ruth és Boáz tervét vizsgálva végső soron ne tévesszük szem elől azt, hogy itt Isten terve valósult meg. Az a szó, hogy „történetesen” mutatja, hogy itt minden Isten akarata szerint történt.

I. Naómi terve

Naóminak furcsa terve van, amit közöl az ő menyével. Már az is sokat jelent, hogy van terve: a megkeseredett és reménytelen embereknek nincs tervük. Ez mutatja, hogy nem keserű és reménytelen többé.

A Naómi terve a következő volt: Ruth szedje össze magát, tegye vonzóvá magát, öltözzön fel szép ruhába és menjen ki a mezőre, este, vagy éjnek idején, mikor már befejezték a munkát. Várja meg, hogy Boáz is fejezze be a munkáját, evését és ivását, és figyelje meg, hol fekszik le. Akkor lopózzon oda, mikor nem látja senki, hajtsa fel a leplet, amivel betakarózott és feküdön oda a lábához.

Ennél a furcsa tanácsnál azonnal az a kérdés vetődik fel, hogy „na, és mit gondolsz, mi lesz ebből? Hová fog ez vezetni?” Erre Naómi egyszerű válasza ez volt: Ő majd megmondja, hogy mit kell cselekedned.

Ez az akció vezethetett volna helytelen szexuális kapcsolathoz, de ugyanúgy vezethetett Boáz tisztaságának, integritásának, önmegtartóztatásának a bebizonyításához is, mint ahogyan ez meg is történt. A paráznaság tiltott volt az Ószövetségben is (3Móz 19:29. 5Móz 21:13-21), és az Újszövetségben is (Mt 15:19). Zsid 13:4 – „a házasságrontókat és paráznákat megítéli az Isten.”

Nem arról van szó, hogy Naómi azt tanácsolná, hogy Ruth hozza olyan helyzetbe Boázt, hogy kénytelen legyen feleségül venni. Bizonyára minden úgy történt, ahogy a Biblia leírja, és nem történt olyasmi, amit az Ige nem közöl. Azt mindenki érzi, hogy ez egy olyan cselekedete volt Ruthnak, amiről egyelőre nem kell tudnia senkinek: nem kellett megtudja sem Bethlehem lakossága, sem Boáz szolgái, hogy Ruth kiment a szérűre Boázzal találkozni. Ez egyelőre nem tenne jót sem a Ruth, sem a Boáz presztízsének.

A Naómi tanácsa egyszerűen abból állt, hogy Ruth fejezze ki ragaszkodását Boáz iránt, és ezzel együtt Boáznak lehetősége lesz arra, hogy bebizonyítsa tisztaságát és Isten parancs iránti tiszteletét.

II. Ruth terve

Ruth nem volt anyósának bábja: saját bölcsessége szerint válaszolt Boáznak. Mielőtt Boáz megmondta volna, mit kell Ruthnak cselekednie, Ruth egyszerűen és nagyszerűen kifejezte ragaszkodását Boáz iránt.

Éjféltájkor, amikor Boáz észrevette, hogy egy asszony fekszik a lábainál, neki szegezte a kérdést: Kicsoda vagy te? Erre Ruth nemcsak bemutatkozott, hanem utalt arra a köszöntésre, amellyel Boáz köszöntötte őt korábban: „Terjeszd ki hát a te takaródat a te szolgálóleányodra, mert te vagy a legközelebbi rokon.”  Ebből a titokzatos válaszból megérthetjük, hogy Ruth házasságot ajánl Boázzal.

A bibliai nyelvezetben a „kiterjeszteni a takarót” kifejezés ugyanis házassági szövetségre utal. Ezékiel könyve 16. rész 8. versben, az Úr használja ezt az Izráellel való szövetség szemléltetésére: „Elmentem melletted és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát. Megesküdtem néked és szövetségre léptem veled, így szól az én Uram az Úr, és az enyém lettél.” (Ez 16:8) Az Izráellel kötött szövetség is olyan, mint egy házasság: bensőséges, védelmező, szeretetteljes kapcsolat. Amikor Isten szövetséget kötött Izráellel, akkor, jelképesen, „kiterjesztette reá az Ő ruhájának szárnyát”. Boáz köszöntése a 2:12-ben így hangzott: „Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráelnek Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.” (Ruth 2:12). A Ruth válaszát tehát így lehet értelmezni: „ha jól értettem, amit mondták, akkor itt vagyok, tégy úgy, ahogy mondottad.” Amikor Ruth kijelenti, hogy „te vagy a legközelebbi rokon”, ezzel azt mondja, hogy „Te vagy a megváltó, aki megválthatja örökségünket, és családunkat a kihalástól. Töltsd be ezt a szerepet számomra! Légy a férjem!”

Gondoljunk bele abba, hogy Boáz Ruthhoz képest nem egészen fiatalember. Ezt onnan tudjuk, hogy a 2:8-ban és a 3:10-11-ben „édes leányom”-nak szólítja Ruthhot. Később meg azt mondja: „Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után.” Más szóval: én már nem vagyok fiatal, de vannak itt Betlehemben fiatalok, akik után járhattál volna…

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy amikor Boáz kedvesen beszél és viszonyul Ruthoz, ez valójában udvarlást jelentett. Ruth tehát nem tett mást azon az éjszakán, minthogy válaszolt Boáz kzdeményezésére, szeretetére, és igent mond neki.

III. Boáz terve

Sajnos, különböző liberális teológusok mindezt félremagyarázzák, és úgy vélik, hogy jobban tudják még a szent írónál is, hogy mi is történt ott. Az ő érvelésük valahogy így hangzik: gondoljuk csak meg, éj van, senki sem látja őket, egy takaró alatt alusznak, fölöttük csak a csillagos ég, egymás szemébe néznek, szeretik egymást… Szerintük ezek miatt jogos arra gondolni, hogy ott nemcsak annyi történt. Pedig épp arról van szó, hogy ezeket az embereket nem az ösztöneik vezetik, hanem Isten törvénye. Boáz nem érinti Ruthot, mert ez nem helyes. Előbb rendeznivalója van, az Isten törvénye szerint. Micsoda férfi! Micsoda nő!

A Biblia érthetően leírja szolgáinak negatív dolgait is, akár Nóéról, Ábrahámról vagy Dávidról legyen szó, de ez esetben a Biblia hallgat arról, amit a liberálisok hallani szeretnének… Helyette azt találjuk, hogy Boáz önmegtartóztató és határozott volt abban, hogy mindent a törvény előírása szerint cselekedjen. Boáz annyira istenfélő, és erkölcsös ember, hogy rokonaival szemben sem akar hatalmi pozícióból intézkedni. Kijelenti, hogy hajlandó lemondani Ruthról, ha egy közelebbi rokon kész megváltani őt. De ha nem, megesküszik – ezt jelenti az, hogy él az Úr –, hogy ő megváltja. Ruth tisztességéről pedig maga Boáz nyilatkozik: az egész város tudja, hogy derék asszony (3:11). Közben titokban, még szürkület előtt elbocsátotta, és nagy kendőjébe hat mérték árpát mért. Ez olyan nagy súlyú volt, hogy fel kellett segítenie azt Ruth vállára.

IV. Isten terve

Boáz összehívja a város véneit a város kapujába, reggel. Itt folytak az ítélkezések a nyilvánosság előtt. Elmondja, hogy Naómi hazajött a menyével és utódjuk nincs. Felszólítja a legközelebbi rokont, hogy váltsa meg a család birtokát. Az először hajlandóságot mutat reá, de amikor megtudja, hogy Ruth hozzá van kapcsolva ehhez a birtokhoz, akkor visszavonul, nehogy elveszítse a saját birtokát. Ugyanis, ha Ruthnak születtek volna gyermekei új férjétől, akkor azok együtt örököltek volna az apa többi fiával is, plusz örökölték volna az anya hozományát is… Ez volt az oka annak, hogy a névtelen legközelebbi rokon visszalépett, Boáz pedig mindenki előtt kijelentette, hogy feleségül veszi Ruthot. Ez tehát nyilvánosan, tisztességesen történt, minden rájátszás, titkolózás, félrevezetés nélkül.

Mindezekben felfedezhetjük Isten tervét. Már az első részben sejthetjük, hogy Elimélek, Mahlon és Kiljon nem véletlenül halnak meg. Naómi sem véletlenül tér vissza Betlehembe, és Ruth sem véletlenül ragaszkodik hozzá. Az események olyan természetesen zajlanak, de mindazok mögött felfedezhetünk egy magasabb szándékot: Isten tervét. Ő az, aki az eseményeket irányítja, és gondja van az özvegyekre, a házasság előtt lévőkre, és az Ő ígéreteinek valóra váltására. Isten vezetni tudja azokat, akik Neki engedelmeskednek. A veszteségeket is be tudja építeni tervébe úgy, hogy azokból is jó származik.

Minden egyes ószövetségi elbeszélés (alsó szinten) legalább része egy nagyobb elbeszélésnek, amely Izráel küldetéséről szól a világban, (közép szinten), amely végül annak az elbeszélésnek a része, mely Isten teremtő és megváltó munkájáról szól (felső szinten). Ez utóbbi, végső elbeszélés átível az Ószövetségből az Újszövetségbe. Egyetlen elbeszélést sem lehet helyesen értelmezni addig, amíg nem látjuk annak kapcsolatát a másik két szinten (Fee & Stuart).

Ez a kedves leírás a bírák korából ellensúlyozza a korábbi leírását azoknak a lehetetlen körülményeknek, amelyek ebben az időben uralkodtak Izráelben, úgy társadalmilag, mint vallásilag. Íme, történt jód dolog is a bírák korában! Voltak istenfélő emberek is, akik hűek voltak az Úrhoz és az Ő törvényéhez, és szolgáltak neki szentül és igazán. Ezek Isten eszközei lettek magasztos terve megvalósításában.

Minket is tisztaságra hívott el az Isten! Hadd keljen fel a nap a mi tisztaságunkra is, és ne legyünk olyanok, mint a világ, hanem legyünk olyanok, mint Boáz: mélyen szerető, kifinomult, figyelmes, és Isten Igéjéhez hűséges.