Az igazlelkűség öve - Ef 6:14a
Az
igazlelkűség öve
Ef
6:14a
„Álljatok
hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel.” (Ef 6:14)
A lelki harcot csak Isten fegyvereivel lehet
megharcolni. Az Isten fegyverzetének egyes részeit kezdi felsorolni Pál
apostol, de előbb felszólítja az efézusi hívőket, hogy „álljatok hát elő”! Ez a felszólítás leírja, hogy milyen
testhelyzetben kell lennünk harc közben: állni, előállni kell. Még az Isten
minden fegyvere sem érne semmit, ha ülnénk, feküdnénk, menekülnénk vagy
aludnánk! Elő kell állni, helyt kell állni!
A lelki harcban való helytállás bizonyára
kizárja a menekülést: „a ti ellenségetek,
az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen, akinek
álljatok ellen” (1Pt 5:8-9). Jóbról épp az van megírva, hogy erősen állt az
ő feddhetetlenségében, pedig az ördög ellene támadt, hogy megrontsa őt. (Jób
2:3). A fegyverzetben nincs semmi, ami a hívő hátát védené. „Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a
lelkem” (Zsid 10:38).
Az „álljatok
hát elő” felszólítás azt is jelenti, hogy a saját helyeden állsz, nem a
másét próbálod elfoglalni. A hadseregben rend van: mindenkinek kijelölt helye
van. A helyünkön kel legyünk a társadalomban, a gyülekezetben, a családban,
mindenütt. Ahhoz, hogy a helyünkön legyünk, tudnunk kell, hol a helyünk: ismerni
kell azt a feladatot, amit Isten reánk bízott. A nekünk adott megbízatások
teljesítése minősítenek bennünket: nem lehetsz jó hívő asszony a gyülekezetben,
ha otthon civakodó vagy. Sem jó hívő férfi nem lehetsz, ha otthon hanyag vagy.
Aki nem hívő a vállalkozásában, az nem hívő az imaházban sem. Ha azon a helyen
állsz, amit Isten bízott reád, akkor Isten oltalmát élvezheted: „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled,
hogy őrizzenek téged minden utadban.” (Zsolt 91:11) „Ki-ki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten
előtt.” (1Kor 7:24) „Adj számot a te
sáfárságodról!” (Lk 16:2) „Senki se
szenvedjen közületek, mint... más dolgába avatkozó.” (1Pt 4:15)
Az „álljatok hát elő” felszólítás kizárja a
tétlenséget is. „Ne is aludjunk azért,
mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.” (1Thessz 5:6) Amíg Sámson
aludt, Delila levágta a haját! (Bír 16:19) Harcolni nem lehet félálomban.
Álljatok hát elő!
Pál apostol hat fegyvert sorol fel: öv,
mellvas, saru, pajzs, sisak és végül kard. Sorrendben ezek az őszinteséget, az
igazságosságot, a békesség evangéliumának a készségét, a hitet, az üdvösséget
vagy megváltást, és az Igét, a Bibliát jelentik. Öt védekezésre szolgál, a
hatodik pedig, a kard, az Ige, támadásra.
A 14. versben két fegyver van említve: az
igazlelkűség öve és az igazság mellvasa vagy páncélja. Kissé értelmezésre
szorul mindegyik: az igazlelkűség őszinteséget jelent, az igazság páncélja
pedig a megigazulást. Ezek közül most csak elsővel foglalkozunk, az
igazlelkűség övével. Abban az időben egy bő köpenyben jártak az emberek,
amelyet nappal, munka közben, futás közben, vagy harc közben, jól
megszorítottak egy övvel, és az alját fel is tűrték, mert anélkül nem lehet jól
mozogni. A harckészültséget mindenekelőtt az jelenti, hogy az illető felövezte
magát.
Az igazlelkűség őszinteséget jelentett: az
az igazlelkű, akinek a lelke igaz, a szíve őszinte. Vizsgáljuk meg tehát az
igazlelkűséget, az őszinteséget az emberekkel való kapcsolatban, és az Istennel
való kapcsolatban.
I. Az
igazlelkűség az emberekkel való kapcsolatokban
Az öv pedig jelentheti „elménk felövezését”
is, ahogyan Péter apostol mondja: „Annak okáért felövezvén elmétek derekait”
(1Pt 1:13). Ez az, ami összekötötte az összes többi fegyvert. Ebben hordták
például a kardot. Lásd: 2Sám 20:8-10 – „Mikor
pedig ama nagy kősziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jött eleikbe; Joáb
pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felül derekához övedzett fegyvere a
hüvelyében volt, mely mikor Joáb ment, leesett. És monda Joáb Amasának:
Egészségben vagy-e atyámfia? És Joáb megfogta jobb kezével az Amasa szakállát,
mintha meg akarná csókolni. Amasa azonban nem őrizkedett a fegyvertől, mely
Joáb kezében volt, és általütötte őt az ötödik oldalborda alatt.” Jóáb a
szó szoros értelmében, de jelképesen is öv nélkül maradt, amikor hamis
lelkülettel félrevezette Amasát és megölte. Nem volt rajta az igazlelkűség öve.
Ézs 11:5-ben az eljövendő Messiásról mondja
az Ige: „Derekának övedzője az igazság
lesz, és veséinek övedzője a hűség.” Erre a hűségre utal az igazlelkűség,
amit övként említ Pál apostol a fegyverzetben. Görögül: a valóság öve. Héberül:
a hűség, őszinteség, egyenesség, nyíltság öve. Ennek üzenete az, hogy a
kapcsolataidban az őszinteség, a nyíltság, a hűség és az egyenesség kell, hogy
uralkodjon, nem pedig a kihasználás, az érdek, a taktika, a ravaszság, a
karrierizmus, a pozícióhajhászás, a hivatalért való versengés, vagy az
irigység. Hűen járunk el embertársainkkal, házastársunkkal, családtagjainkkal,
a hatóságokkal, a vámhivatallal, az adóhivatallal, a rendőrrel szemben… Nincs
bennünk hamisság. Az ördög a testvéri kapcsolatokat is hamissággal próbálja
megrontani. A hit harca sokaknál ezen a téren szenved vereséget.
Az őszinte kapcsolatokhoz hozzá tartozik a
kölcsönösség. Ha valaki megosztja veled a tehetségét, és a javait, akkor te ne
taktikázz érdekből vagy haszonlesésből! Ne a kihasználást keresd, hanem a
viszonzás lehetőségét! Legyen rajtad az igazlelkűség öve!
Ha az ördögnek helyet adsz a
kapcsolataidban, az lerombolja a bizalmat, a nyíltságot, az őszinteséget, és
vereséget szenvedsz. Ilyenkor szokott felbomlani sok házasság, így válnak
lázadóvá a gyermekek… Az őszinteség hiányában a mások fél úgymond „behúzza a
kéziféket”, mert úgy érzi, hogy kihasználják, visszaélnek a bizalmával. Az
ilyen esetet jobb megelőzni, mert kijavítani csak hosszú évek munkájával lehet.
Voltak, akik az Úr Jézussal való
kapcsolatból is hasznot akartak húzni: azért követték, mert ettek a kenyerekből
(Jn 6:26).
Voltak, akik az evangélium hirdetését is
érdekből tették. Pál így írja: „Némelyek
ugyan irigységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a
Krisztust. Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel,
azt hívén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik.” (Fil 1:15-16) Nem
volt bennük igazlelkűség.
Még egy ébredési mozgalomban is lehettek
olyanok, akiket az irigység, a vetélkedés,a karrierizmus és a mások
hiteltelenítése mozgatott! A „karrierizmus” lényege az, hogy: én legyek nagy,
én legyek a sztár, akár a mások megsemmisítése árán is!
Ugyancsak a Filippi levélben írja Pál: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem
hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti
magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annak
okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is!”
(Fil 2:3-5)
A hűtlenséget fel kell számolni a
kapcsolatokban, mert másképp az ördög szétveri a gyülekezetet.
II. Az
igazlelkűség az Istennel való kapcsolatban
Az igazlelkűség öve az igazságszeretetet
jelenti az Istennel való kapcsolatunkban is.
Jeremiás elsírja Jeruzsálem és Júda szomorú
állapotát. A bűnök között főképp a képmutatást említi: a csalárdságnak adták
magukat, visszafordulni nem akarnak (Jer 8:5), nem igazán beszélnek, senki
sincs, aki megbánja az ő gonoszságát (Jer 8:6), az én népem nem tudja az Úr
ítéletét (törvényét) (Jer 8:7), megvetették az Úr szavát: micsoda bölcsességük
van tehát nékik? (Jer 8:9) Ehhez hasonló helyzet előállhat a mai
gyülekezetekben is, ha a beszédünk, éneklésünk, imádságunk, prédikálásunk, nem
igaz, nem őszinte, és a látszat különbözik a valóságtól.
Az igazlelkűséghez szükséges ismerni Isten
Igéjét, az igazságot. Szívünkbe kell zárnunk azt (Zsolt 119:11), vagyis meg
kell tanulnunk kívülről. Tudnunk kell válaszolni a Sátán kísértésére, mint az
Úr Jézus – konkordancia nélkül is.
Úgy leszünk igazlelkűek, ha táplálkozunk az
igazsággal. Sajnos, sokan mérget, hamis tanítást esznek, és ez a halálukat
okozza! Az ördög hazug, és hazugság atyja (Jn 8:44). Az igazlelkű emberek nem
hallgatnak hitető beszédre, nem lehet őket elcsábítani hízelkedéssel. Ők az
igazságból táplálkoznak, akkor is, amikor az emberek „az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak”
(2Tim 4:4).
A hamislelkű emberek mindig valami új dolgot
várnak, valami szenzációt, szaladnak ide-oda, és az igazságtól elfordítják a
fülüket és kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat. Egyik barátom
egyszer azt mondta: ha a lelkipásztor azt mondaná, hogy ilyen szorgalmas népet
soha nem láttam életemben, mint ebben a faluban – azt szívesen hallgatnák az
emberek. De ha azt hirdeti, hogy az Úr napján nem kell dolgozni, hanem igét
hallgatni és az Úrnak szolgálni kell – azt nem hallgatják szívesen.
Az igazlelkűséghez ismerni kell az
igazságot. „A Te Igéd igazság” – mondta
az Úr Jézus (Jn 17:17). A világ nem sokra értékeli az igazságot, amelyért a
hívők közül sokan az életüket áldozták. Az Úr Jézus bizonyságtétele Pilátus
előtt ez volt: „azért születtem és azért
jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” Erre Pilátus
megkérdezte: micsoda az igazság? (Jn 18:37-38) Mintha azt kérdezte volna: Neked
most az igazság fontos? Nem látod, hogy milyen veszélyben vagy? Mi az az
igazság, amiért annyira ki akarsz állni?
Senkinek a szívében nem férhet meg az
igazság és a világ szeretete egyszerre. Ha nem szereted az emberek által
megvetett igazságot, nem leszel képes eltűrni megvetést az igazságért. Ha az
igazság nem lenne olyan értékes Isten számára, akkor nem engedné, hogy annyi
katonája áldozza életét érette, sőt, hogy egyszülött Fia meghaljon érte.
Az Úr Jézus szerint többek között azok a
boldogok, „akik éhezik és szomjúhozzák az
igazságot” (Mt 5:6). Az efézusi levél ezzel fejeződik be: „a kegyelem legyen mindazokkal, akik
szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban” (24. v.), vagyis,
őszinteségben. Az őszinteség nem garancia arra, hogy nem kapunk sebeket, vagy
nem esünk el, de segít helyreállni, ha elestünk.
Aki Istennel szemben nem igazlelkű ember, az
képmutató. A képmutatás olyan hazugság, amit rejteni, titkolni lehet az emberek
előtt – de Isten előtt nem lehet. Ő mindenkit ismer. Itt e földön megadatott,
hogy megbüntessék a tolvajokat és gyilkosokat, de a képmutatókat csak Isten
ismeri, és Ő fogja megítélni.
„Mert
valaki az Izráel házából és a jövevények közül, akik Izráelben laknak, elhajlik
tőlem, és az ő bálványait veszi föl szívébe, és vétkének botránkozását teszi
orcája elé, és megy a prófétához, hogy ez tanácsot kérjen őnéki én tőlem: én,
az Úr felelek meg annak énmagam által. És ellene fordítom orcámat annak a
férfiúnak, és vetem őt jegyül és közbeszédül, és kiirtom népem közül, és
megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!” (Ez 14:7-8)
A képmutatást nagyon kemény szavakkal ítélte
el az Úr Jézus, amikor a földön járt: „jaj néktek farizeusok és képmutatók!”
(Mt 23:13kk)
Amikor Jób azt mondta, hogy „Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok
gonosz”(Jób 10:7) – akkor nem arra utalt, hogy nem esett bűnbe soha, hanem
azt, hogy a szívében benne álnokság, képmutatás. Akkor is igazlelkű volt,
amikor bűneit kellett megvallania. Ugyanis, máskor azt vallotta, hogy „Rossz ember vagyok én” (Jób 9:29).
Ó, milyen rettenetes lesz az utolsó nap a
képmutatók számára, amikor Annak színe elé kell állni, aki előtt mindenek
nyilvánvalóak és leplezetlenek! Mennyire megijedtek József testvérei, amikor
kijelentette, hogy „én vagyok József,
akit ti eladtatok Egyiptomba!” (1Móz 45:4) Milyen rettenetes lesz majd az,
amikor Isten kijelenti a képmutatónak: én vagyok Isten, akinek te hazudtál
egész életedben! De eddig jutottál, most vár rád a pokol!
Imádkozzunk együtt Dáviddal: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és
az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51:10)
