2014. május 23., péntek

Az igazlelkűség öve - Ef 6:14a


Az igazlelkűség öve
Ef 6:14a
„Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel.” (Ef 6:14)

A lelki harcot csak Isten fegyvereivel lehet megharcolni. Az Isten fegyverzetének egyes részeit kezdi felsorolni Pál apostol, de előbb felszólítja az efézusi hívőket, hogy „álljatok hát elő”! Ez a felszólítás leírja, hogy milyen testhelyzetben kell lennünk harc közben: állni, előállni kell. Még az Isten minden fegyvere sem érne semmit, ha ülnénk, feküdnénk, menekülnénk vagy aludnánk! Elő kell állni, helyt kell állni!
A lelki harcban való helytállás bizonyára kizárja a menekülést: „a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen, akinek álljatok ellen” (1Pt 5:8-9). Jóbról épp az van megírva, hogy erősen állt az ő feddhetetlenségében, pedig az ördög ellene támadt, hogy megrontsa őt. (Jób 2:3). A fegyverzetben nincs semmi, ami a hívő hátát védené. „Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem” (Zsid 10:38).
Az „álljatok hát elő” felszólítás azt is jelenti, hogy a saját helyeden állsz, nem a másét próbálod elfoglalni. A hadseregben rend van: mindenkinek kijelölt helye van. A helyünkön kel legyünk a társadalomban, a gyülekezetben, a családban, mindenütt. Ahhoz, hogy a helyünkön legyünk, tudnunk kell, hol a helyünk: ismerni kell azt a feladatot, amit Isten reánk bízott. A nekünk adott megbízatások teljesítése minősítenek bennünket: nem lehetsz jó hívő asszony a gyülekezetben, ha otthon civakodó vagy. Sem jó hívő férfi nem lehetsz, ha otthon hanyag vagy. Aki nem hívő a vállalkozásában, az nem hívő az imaházban sem. Ha azon a helyen állsz, amit Isten bízott reád, akkor Isten oltalmát élvezheted: „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.” (Zsolt 91:11) „Ki-ki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.” (1Kor 7:24) „Adj számot a te sáfárságodról!” (Lk 16:2) „Senki se szenvedjen közületek, mint... más dolgába avatkozó.” (1Pt 4:15)
Az „álljatok hát elő” felszólítás kizárja a tétlenséget is. „Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.” (1Thessz 5:6) Amíg Sámson aludt, Delila levágta a haját! (Bír 16:19) Harcolni nem lehet félálomban. Álljatok hát elő!
Pál apostol hat fegyvert sorol fel: öv, mellvas, saru, pajzs, sisak és végül kard. Sorrendben ezek az őszinteséget, az igazságosságot, a békesség evangéliumának a készségét, a hitet, az üdvösséget vagy megváltást, és az Igét, a Bibliát jelentik. Öt védekezésre szolgál, a hatodik pedig, a kard, az Ige, támadásra.
A 14. versben két fegyver van említve: az igazlelkűség öve és az igazság mellvasa vagy páncélja. Kissé értelmezésre szorul mindegyik: az igazlelkűség őszinteséget jelent, az igazság páncélja pedig a megigazulást. Ezek közül most csak elsővel foglalkozunk, az igazlelkűség övével. Abban az időben egy bő köpenyben jártak az emberek, amelyet nappal, munka közben, futás közben, vagy harc közben, jól megszorítottak egy övvel, és az alját fel is tűrték, mert anélkül nem lehet jól mozogni. A harckészültséget mindenekelőtt az jelenti, hogy az illető felövezte magát.
Az igazlelkűség őszinteséget jelentett: az az igazlelkű, akinek a lelke igaz, a szíve őszinte. Vizsgáljuk meg tehát az igazlelkűséget, az őszinteséget az emberekkel való kapcsolatban, és az Istennel való kapcsolatban.

I. Az igazlelkűség az emberekkel való kapcsolatokban
Az öv pedig jelentheti „elménk felövezését” is, ahogyan Péter apostol mondja: „Annak okáért felövezvén elmétek derekait” (1Pt 1:13). Ez az, ami összekötötte az összes többi fegyvert. Ebben hordták például a kardot. Lásd: 2Sám 20:8-10 – „Mikor pedig ama nagy kősziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jött eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében volt, mely mikor Joáb ment, leesett. És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-e atyámfia? És Joáb megfogta jobb kezével az Amasa szakállát, mintha meg akarná csókolni. Amasa azonban nem őrizkedett a fegyvertől, mely Joáb kezében volt, és általütötte őt az ötödik oldalborda alatt.” Jóáb a szó szoros értelmében, de jelképesen is öv nélkül maradt, amikor hamis lelkülettel félrevezette Amasát és megölte. Nem volt rajta az igazlelkűség öve.
Ézs 11:5-ben az eljövendő Messiásról mondja az Ige: „Derekának övedzője az igazság lesz, és veséinek övedzője a hűség.” Erre a hűségre utal az igazlelkűség, amit övként említ Pál apostol a fegyverzetben. Görögül: a valóság öve. Héberül: a hűség, őszinteség, egyenesség, nyíltság öve. Ennek üzenete az, hogy a kapcsolataidban az őszinteség, a nyíltság, a hűség és az egyenesség kell, hogy uralkodjon, nem pedig a kihasználás, az érdek, a taktika, a ravaszság, a karrierizmus, a pozícióhajhászás, a hivatalért való versengés, vagy az irigység. Hűen járunk el embertársainkkal, házastársunkkal, családtagjainkkal, a hatóságokkal, a vámhivatallal, az adóhivatallal, a rendőrrel szemben… Nincs bennünk hamisság. Az ördög a testvéri kapcsolatokat is hamissággal próbálja megrontani. A hit harca sokaknál ezen a téren szenved vereséget.
Az őszinte kapcsolatokhoz hozzá tartozik a kölcsönösség. Ha valaki megosztja veled a tehetségét, és a javait, akkor te ne taktikázz érdekből vagy haszonlesésből! Ne a kihasználást keresd, hanem a viszonzás lehetőségét! Legyen rajtad az igazlelkűség öve!
Ha az ördögnek helyet adsz a kapcsolataidban, az lerombolja a bizalmat, a nyíltságot, az őszinteséget, és vereséget szenvedsz. Ilyenkor szokott felbomlani sok házasság, így válnak lázadóvá a gyermekek… Az őszinteség hiányában a mások fél úgymond „behúzza a kéziféket”, mert úgy érzi, hogy kihasználják, visszaélnek a bizalmával. Az ilyen esetet jobb megelőzni, mert kijavítani csak hosszú évek munkájával lehet.
Voltak, akik az Úr Jézussal való kapcsolatból is hasznot akartak húzni: azért követték, mert ettek a kenyerekből (Jn 6:26).
Voltak, akik az evangélium hirdetését is érdekből tették. Pál így írja: „Némelyek ugyan irigységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hívén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik.” (Fil 1:15-16) Nem volt bennük igazlelkűség.
Még egy ébredési mozgalomban is lehettek olyanok, akiket az irigység, a vetélkedés,a karrierizmus és a mások hiteltelenítése mozgatott! A „karrierizmus” lényege az, hogy: én legyek nagy, én legyek a sztár, akár a mások megsemmisítése árán is!
Ugyancsak a Filippi levélben írja Pál: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is!” (Fil 2:3-5)
A hűtlenséget fel kell számolni a kapcsolatokban, mert másképp az ördög szétveri a gyülekezetet.

II. Az igazlelkűség az Istennel való kapcsolatban
Az igazlelkűség öve az igazságszeretetet jelenti az Istennel való kapcsolatunkban is.
Jeremiás elsírja Jeruzsálem és Júda szomorú állapotát. A bűnök között főképp a képmutatást említi: a csalárdságnak adták magukat, visszafordulni nem akarnak (Jer 8:5), nem igazán beszélnek, senki sincs, aki megbánja az ő gonoszságát (Jer 8:6), az én népem nem tudja az Úr ítéletét (törvényét) (Jer 8:7), megvetették az Úr szavát: micsoda bölcsességük van tehát nékik? (Jer 8:9) Ehhez hasonló helyzet előállhat a mai gyülekezetekben is, ha a beszédünk, éneklésünk, imádságunk, prédikálásunk, nem igaz, nem őszinte, és a látszat különbözik a valóságtól.
Az igazlelkűséghez szükséges ismerni Isten Igéjét, az igazságot. Szívünkbe kell zárnunk azt (Zsolt 119:11), vagyis meg kell tanulnunk kívülről. Tudnunk kell válaszolni a Sátán kísértésére, mint az Úr Jézus – konkordancia nélkül is.
Úgy leszünk igazlelkűek, ha táplálkozunk az igazsággal. Sajnos, sokan mérget, hamis tanítást esznek, és ez a halálukat okozza! Az ördög hazug, és hazugság atyja (Jn 8:44). Az igazlelkű emberek nem hallgatnak hitető beszédre, nem lehet őket elcsábítani hízelkedéssel. Ők az igazságból táplálkoznak, akkor is, amikor az emberek „az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak” (2Tim 4:4).
A hamislelkű emberek mindig valami új dolgot várnak, valami szenzációt, szaladnak ide-oda, és az igazságtól elfordítják a fülüket és kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat. Egyik barátom egyszer azt mondta: ha a lelkipásztor azt mondaná, hogy ilyen szorgalmas népet soha nem láttam életemben, mint ebben a faluban – azt szívesen hallgatnák az emberek. De ha azt hirdeti, hogy az Úr napján nem kell dolgozni, hanem igét hallgatni és az Úrnak szolgálni kell – azt nem hallgatják szívesen.
Az igazlelkűséghez ismerni kell az igazságot. „A Te Igéd igazság” – mondta az Úr Jézus (Jn 17:17). A világ nem sokra értékeli az igazságot, amelyért a hívők közül sokan az életüket áldozták. Az Úr Jézus bizonyságtétele Pilátus előtt ez volt: „azért születtem és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” Erre Pilátus megkérdezte: micsoda az igazság? (Jn 18:37-38) Mintha azt kérdezte volna: Neked most az igazság fontos? Nem látod, hogy milyen veszélyben vagy? Mi az az igazság, amiért annyira ki akarsz állni?
Senkinek a szívében nem férhet meg az igazság és a világ szeretete egyszerre. Ha nem szereted az emberek által megvetett igazságot, nem leszel képes eltűrni megvetést az igazságért. Ha az igazság nem lenne olyan értékes Isten számára, akkor nem engedné, hogy annyi katonája áldozza életét érette, sőt, hogy egyszülött Fia meghaljon érte.
Az Úr Jézus szerint többek között azok a boldogok, „akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot” (Mt 5:6). Az efézusi levél ezzel fejeződik be: „a kegyelem legyen mindazokkal, akik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban” (24. v.), vagyis, őszinteségben. Az őszinteség nem garancia arra, hogy nem kapunk sebeket, vagy nem esünk el, de segít helyreállni, ha elestünk.
Aki Istennel szemben nem igazlelkű ember, az képmutató. A képmutatás olyan hazugság, amit rejteni, titkolni lehet az emberek előtt – de Isten előtt nem lehet. Ő mindenkit ismer. Itt e földön megadatott, hogy megbüntessék a tolvajokat és gyilkosokat, de a képmutatókat csak Isten ismeri, és Ő fogja megítélni.
„Mert valaki az Izráel házából és a jövevények közül, akik Izráelben laknak, elhajlik tőlem, és az ő bálványait veszi föl szívébe, és vétkének botránkozását teszi orcája elé, és megy a prófétához, hogy ez tanácsot kérjen őnéki én tőlem: én, az Úr felelek meg annak énmagam által. És ellene fordítom orcámat annak a férfiúnak, és vetem őt jegyül és közbeszédül, és kiirtom népem közül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!” (Ez 14:7-8)
A képmutatást nagyon kemény szavakkal ítélte el az Úr Jézus, amikor a földön járt: „jaj néktek farizeusok és képmutatók!” (Mt 23:13kk)
Amikor Jób azt mondta, hogy „Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz”(Jób 10:7) – akkor nem arra utalt, hogy nem esett bűnbe soha, hanem azt, hogy a szívében benne álnokság, képmutatás. Akkor is igazlelkű volt, amikor bűneit kellett megvallania. Ugyanis, máskor azt vallotta, hogy „Rossz ember vagyok én” (Jób 9:29).
Ó, milyen rettenetes lesz az utolsó nap a képmutatók számára, amikor Annak színe elé kell állni, aki előtt mindenek nyilvánvalóak és leplezetlenek! Mennyire megijedtek József testvérei, amikor kijelentette, hogy „én vagyok József, akit ti eladtatok Egyiptomba!” (1Móz 45:4) Milyen rettenetes lesz majd az, amikor Isten kijelenti a képmutatónak: én vagyok Isten, akinek te hazudtál egész életedben! De eddig jutottál, most vár rád a pokol!
Imádkozzunk együtt Dáviddal: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51:10)