Istent kereső bálványimádók - Ez 14:1-11

Istent kereső bálványimádók

Ez 14:1-11

Spurgeonról van feljegyezve, hogy mikor a szószék lépcsőin ment felfele, magában gyakran így imádkozott: „Hiszek Szentlélekben, hiszek a Szentlélekben”!... Nekem is a Szentlélek erejére, munkájára van szükségem, hogy hirdethessem Istennek teljes akaratát.

Ilyen kemény üzenetnél, mint a mostani, nem elég a mi erőnk... ha nem hinném, hogy Isten ezt is meg tudja értetni velünk, eredményessé és hasznossá teheti, akkor nem fognék neki prédikálni.

Jaj, nehogy leperegjen rólunk, és érzéketlenek maradjunk az Úr szavára! Jusson el az élő és ható ige oda, ahova kell, változtassa meg azt, amit kell. Ehhez csakugyan Isten ereje szükséges, a Szentlélek ereje... Én hiszek Szentlélekben!

A kérdés most így szól felénk: mi hogyan járulunk Isten elé? Hogyan jövünk megkérdezni az Urat? A vasárnapra azt mondjuk: ünnepnap. Felvesszük az ünnepi ruhát, eljövünk az Úr házába, ünnepi ebédet készítünk, és aznap ünnepi módra cselekszünk mindent. Azonban nemcsak vasárnap kell az Úrnak szolgálni! Hogyan állunk a hétköznapokkal? Már a múlt vasárnap vizsgáltuk, hogy vajon nincs-e álkegyesség a szívünkben: egy vasárnapi kegyességünk, valamilyen álarcunk, amit hétköznapokra levetünk, és mást mutatunk be... Majd, következő vasárnap újra feltesszük, hadd lássák milyen istenfélők vagyunk, milyen imádkozók, milyen kegyesek, milyen hívők... De ugyanez hétköznap, otthon, a konyhában, a szobában, a munkahelyen, vagy utcán másképp mutatkozik meg?! Hogyan állunk mi ezzel a kérdéssel?

Istent kereső bálványimádókról szól az ige, akik Isten színe elé járultak, hogy Őt megkérdezzék, az Ő akaratát tudakozzák, de képmutatással, hazugsággal, önigazolással, nem igaz szívvel jöttek Isten elé.

Nekünk is keresnünk kell az Urat - mondja Ézsaiás 55?6-7: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van”. Ezt idézni szinte kívülről tudjuk már. De tudjuk-e a folytatást is? „Hagyja el a bűnös az ő útjait, bűnös férfiú gondolatait, és akkor könyörül rajta az Úr”. Hagyja el a bűnt, változtassa meg az életét! Jöjjön keresni az Urat, amíg közel van, és amíg megtalálható, de megváltozott élettel! Az Úr megkeresésével egy időben változás is kell történjék az életében, másként nem jöhet az Úrral találkozni, nem válaszol néki az Úr.

Izrael vezetői úgy vannak itt nevezve, hogy „Izrael vénei”, „elöljárói”, - leültek Ezékiel próféta elé. Először a képmutató vallásosságot látjuk, amit az Úr leleplez. Később, miután felfedte képmutatásukat, megmondja a megoldást is. Ezekről beszél hozzánk az ige.

I. A képmutató vallásosság

„Bálványaikkal a szívükben, vétkeik botránkozását orcáik elé állították.” Az új fordítás azt mondja „Bálványaikat szívükbe fogadták és azon jár az eszük, ami bűnbe viszi őket. Jönnek, hogy engem megkérdezzenek. Hát engedjem, hogy megkérdezzenek? - ezt mondja az Úr”. Íme, van, amikor ilyen képmutatással jön az ember Isten színe elé, és csodálkozik, hogy az Úr nem válaszol.

Több ige beszél arról, hogy az Úr nem válaszol az ilyen kérdésre. Az első Saulra vonatkozik, 1Sám 28-ból: „Sámuel pedig monda Saulnak - miután Saul az endori varázslóasszonnyal előidéztette Sámuelt a halottak közül -: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engem? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok. A filiszteusok hadakoznak ellenem. Isten pedig eltávozott tőlem és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által. Azért hívtalak téged, hogy megmondjad, mit kelljen cselekednem? És monda Sámuel: ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lőn?” Azért nem válaszolt Saulnak az Isten, mert elhagyta Őt, szíve már nem volt őszinte Isten iránt. Ezt bizonyítja az is, hogy egy halottidézőhöz ment tanácsért...

Azt mondja a zsidókhoz írt levél 1. része: „miután szólott hajdan az Isten sok rendben és sokféleképpen a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk az Ő Fia által...” Aki Isten legnagyobb kijelentésére, Jézus Krisztusra nem hallgat, az hiába veszi a Bibliát, hogy önmagát igazolja vele, hogy alátámassza saját hitetlenségét, hazugságát, képmutatását bálványimádását... Isten nem fog válaszolni neki. Feldúlt lélekkel, bálványimádó szívvel hiába forgatja az ember a Bibliát, hiába fordul Istenhez, amíg nem lesz őszinte önmagához és embertársaihoz, Isten nem fog válaszolni neki.

A gazdag ember, aki a pokolban nyitotta fel szemeit, meglátta Ábrahámot távol, arra kérte őt, hogy küldje el Lázárt, hogy életben maradt öt testvére nehogy ugyanolyan sorsra jusson, mint ő. Szóljon hozzájuk Isten Lázár által! Ábrahám azt válaszolta, hogy nem lehet, mert van Mózesük és prófétájuk, ha azokra nem hallgatnak, Lázárra sem fognak hallgatni. Nincs más kijelentés számukra, mint amit Mózes és a próféták átadtak! Isten nem válaszol azoknak, akik Mózest és a prófétákat elutasítják.

Ezékiel idejében a nép vénei megkérdezték az Urat, de bálványaikat már a szívükbe fogadták. Nem csak szobájukban és szentélyükben volt ott a bálvány, hanem szívükbe fogadták már! Így járulni Isten elé, így imádkozni, könyörögni Hozzá, így keresni az Urat, hamis istentisztelet, hamis kegyesség!

Ézsaiás 58. részében így szól az Úr: „Kiálts teljes torokkal! Ne kíméld! Mint trombita, emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneit és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem minden nap keresnek és tudni kívánják útjaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Isten törvényét el nem hagyta. Kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kívánják. Miért böjtölünk, és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket, és Te nem tudod. Íme böjtölésetek napján kedvteléseteket űzitek, minden robotosaitokat szorongatjátok. Íme perrel és versengéssel böjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével. Nem úgy böjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban! Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember a lelkét gyötri?” Ez az üzenet is olyan embereknek szólt, akik képmutató vallásoskodással keresték az Urat. Talán imádkozva, talán hosszan böjtölve, talán áldozatot hozva, de szívükben bálványtisztelettel mentek a prófétához, mint Izrael vénei, Isten megkérdezésére... Isten azonban belelát a szívbe és látja, hogy hol van a baj.

Isten nem szereti az ilyen vallásosságot! Olyan emberek ezek, akik önigazolást kerestek. Ezékiel próféta támassza alá az ő előre elkészített véleményeiket, az Úrtól kapott üzenettel. Ugyanis Jeruzsálemből jöttek, a pusztulás előtt álló városból, ahol Jeremiás azt hirdette, hogy a város a káldeusok kezébe adatik, leromboltatik, és a maradék nép elvitetik Babilonba. Ezt nem hitték a nép vezetői. Hamar Ezékielhez szaladtak, lássuk csak Ezékiel mit mond? Gondolták magukban: Jeremiás ítéletet hirdet, de vajon Ezékiel alátámasztja-e? „Vajon cselekedni fog-e Isten minden Ő csodái szerint, hogy elhagyjon minket?” Az nem lehet! Ezékiel biztos minket fog igazolni! De jön az Úr és azt mondja: ne igazold őket! Hazugok, és bálvány van a szívükben! Nem járnak igaz úton!

Az Úr Jézushoz is közeledtek hasonló lelkületű emberek, kísértő kérdésekkel: „Szabad-e férfiúnak elbocsátani feleségét? Szabad-e a császárnak adót fizetni?” Az Úr megválaszolt nekik, de nem úgy, ahogy gondolták: felfedte bűnös jellemüket. Isten az ilyen kérdésekre nem a kegyességük szerint, hanem bűneik, bálványimádásuk szerint válaszol. „Én, az Úr felelek meg annak énmagam által, bálványaiknak sokasága miatt.” Isten bűneik szerint fogja kimondani az ítéletet.

Isten nagyon jól ismeri a mi jellemünket, azt is, ami a szívünkben van. Amikor otthon imádkozunk, Bibliát olvasunk, vagy énekelünk, szolgálunk, adakozunk, mikor a társunkkal beszélünk, szeretetünket mutatjuk, amikor alázatoskodunk, mindent jól lát az Úr, és nézi a szívünket. A szívünk szerint megállapítja, hogy igazi, vagy nem igazi az amit teszünk.

Jeroboám Ahija prófétához küldte feleségét, hogy beteg gyermekének jövője felől érdeklődjön. De másnak tette magát, nem akarta, hogy felismerjék. A prófétát és Istent azonban nem lehetett becsapni. „Jöjj be, Jeroboám felesége; miért tetteted magadat másnak? Én te hozzád kemény követséggel küldettem” - mondja neki Ahija. „Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: ...íme én veszedelmet hozok a Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is...” (1Kir 14:6. 10.) Micsoda kemény beszéd! Nem ezt várta Jeroboám felesége. Azt várta, a gyermek meggyógyul, a trón örököse lesz! De Isten nem hagyja magát megcsúfoltatni. Isten nem kívánsága szerint válaszolt néki, hanem bűnei szerint, bálványainak sokasága szerint.

A farizeusok álkegyességét sem igazolta az Úr. „Jaj néktek képmutató farizeusok és írástudók!” - mondja Mt 23-ban. Ítéletet mond reájuk, pedig jó cselekedeteik elismerését várták! Azért, mert Isten nem szereti a képmutató, önigazoló és valójában Istent gyalázó vallásosságot!

Jaj, nem szeretném, ha a mi kegyességünk, istentiszteletünk mögött az önzésünk, szeretetlenségünk, bálványimádásunk húzódna meg! Isten belelát a szívbe, és tudja, hogy mit miért teszünk, és annak megfelelően igazol vagy elítél. Semmit sem lehet előle eltitkolni. Embereket megcsalhatunk, de Istent nem! Milyen a mi istentiszteletünk?

II. A megoldás

Mindezeket hallva, ha most felfedezünk önmagunkban valami ilyesmit, fel kell tennünk a kérdést: hol van a megoldás?

Milyen jó, hogy az ige épp erre válaszol. Az Úr megmondja ezeknek az embereknek is mit kell cselekedniük: „Ez okáért mondjad Izrael házának: Ezt mondja az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól, és minden utálatosságtoktól fordítsátok el orcátokat.” Ha megállapítottuk a diagnózist, most következik a gyógyszer.

„Térjetek meg” - mondja. A megtérés kétrészes: forduljatok el a ti bálványaitoktól, és forduljatok oda Istenhez! Fordítsatok hátat a réginek, a múltnak, az istentelenségnek, a bálványimádásnak, és szánjátok oda magatokat Istennek! Ismerjétek fel, valljátok meg, hagyjátok el, forduljatok el bűneitektől! Ez az első lépés. Aztán fordulj oda, szánd oda, add oda magad Istennek. Ez a másik lépés.

„Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad” - mondja Jakab apostol. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, szenteljétek meg szíveiteket, ti kétszínűek. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” (Jak 4,6-10) Íme, itt van a megoldás. Önvizsgálatot tartani, elhagyni a bűnt, vállalni a bűnbánatot, szakítani a bűnnel és odafordulni Istenhez! Ezt kellett volna tegyék Ezékiel látogatói is. Ez az, amit nekünk tennünk kell most!

Mit kíván az Úr? Mikeás próféta válaszol: „Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, alázatosan járj a te Isteneddel.” (Mik 6,8) Először: igazságot cselekedjél, vagyis igaz legyen az imádságod, a szereteted, a szolgálatod, az áldozatod, minden tevékenységed. Aztán: szeresd az irgalmasságot, vagyis gondolj arra, hogy Isten kegyelmes volt hozzád, a szerint bánj te is embertársaiddal! Végül: alázatosan járj az Úr előtt. Másképp nem várhatod el, hogy Isten válaszoljon imádságodra!

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van”. Tanuljuk meg e felhívás folytatását is: „Hagyja el a bűnös az ő útját, bűnös férfiú gondolatait, és akkor könyörül rajta az Úr.” (Ézs 55,6-7)

Vegyük komolyan e mostani felhívást! Ha Isten Igéje elítélt minket, akkor alázattal álljunk az Úr elé: „Könyörülj rajtam Uram, hogy most megtérhessek, elfordulhassak bálványaimtól, odafordulhassak Tehozzád! Odaszánom magam néked, hogy a Te színed előtt élhessek és szolgálhassak minden nap igazi istentisztelettel, igazi odaszánással.”