Tábor-kiértékelés, beteglátogatás

Ma délelőtt előbb Tóth Attilával beszélgettünk, kiértékeltük az utóbbi táborozásunkat. Ezt követően feleségemmel együtt a betegeket látogattuk: Vajda Miklóst a kórházban, Fülöp Gizike és Kovács Gyöngyike nénit otthon. Miklósnál ott volt a felesége, teri, a lelkipásztora, Attila, Sallai Jakab felesége, Maresz és később egy házaspár érkezett meglátogatni, aki Gernyeszegen a szomszédja. Miklós már jó hangulatban van, gyógyul... A másik két személy emberileg kilátástalan betegséget szenved. Mindkettő kész van találkozni az Úrral. Ezt most főképp Gizike néni fejezte ki imájában.

Az abafáji cigánygyermekek táborozását érdemes volt megszervezi! Akik a cigánymisszióban szolgálnak, azok gondolom tudják, hogy itt nem a pillanatnyi eredményekre kell koncentrálni (mert azok múlandók!), hanem a hosszútávú tervezésre.
Ezek e gyermekek ha megtérnek, többé sohasem lesznek olyanok, mint voltak. Itt megváltozik a beszédmód, az öltözet, a viselkedés, a kultúra, egyszóval minden. Különben, mindenkinél az van, hogy megtérése előtt önmaga volt a központban, megtérése után pedig Krisztus. Csakhogy ez a cigányoknál valahogy még inkább nyilvánvalóbbá válik.

Ők a polón (vagy a bőrükön?) kívül hordják a szívüket!
Annak is örülök, hogy a hosszútávú tervezést nemcsak én látom így. És hogy a táborozásban kollégáim is kiveszik a részüket.
A cigánytáborban főleg a Tóth Attila vállalt oroszlánrészt. Úgy a tanításban, mint az éneklés vezetésében kivette a részét.

A bába-völgyi (Valea Moaşei) táborozáshoz hasonlót még szervezni kell! Gondolni kell arra, hogy nemcsak a szülőket, hanem főleg a gyermekeket (is) Krisztushoz kell vezetni!

Tegnap itt voltak a bemerítésen a gyermekek szülei Marosvásárhelyen, pedig előtte való nap lakodalmuk volt, és hajnali 5 óráig fenn voltak... Alig aludtak vagy két órát, mert 7-kor már fel kellett kelniük, hogy eljöhessenek az ünnepre. És ez a gyermektábor hatására történt! Dicsőség az Úrnak!