Hogyan kell szenvedni Krisztusért? - 1Pt 3:8-17

Mondjatok áldást! – avagy 

Hogyan kell szenvedni Krisztusért?

1Pt 3:8-17

 

n  Péter apostol tisztességes, szent életre szólított fel minket.

n  De „akik kegyesen akarnak élni, üldöztetni fognak!” – 2Tim 3:12

n  Mit jelent ilyen életet élni az ellenségeinkkel való viszonyunkban?

 

I. Az ellenséges környezet

n  Erre a témára, az ellenségeinkkel való viszonyunkra újra és újra visszatér az apostol.  

v Gonoszul bántak velük,

v szida­lommal illették őket,

v különböző bántalmazásban részesültek,

v szenvedtek az igazságért,

v rágalmazták őket, mint gonosztevőket,

v gyalázták az ő Krisztusban való életüket.

v Szóval: mindenféle emberi intrika,

v rosszindulat,

v sértés,

v szen­vedés,

v meg nem értés,

v gáncsoskodás - vette körül őket.

n  Sokat kellett szenvedniük környezetüktől.

v Nem testi szenvedésről van szó, amit egy betegség vagy gyász okoz, hanem olyanról, amit az em­berek okoznak egymásnak, amikor nehézzé, fájdalmassá, kibír­hatatlanná teszik a másik ember az életét, mégpedig

v rágalmazással,

v a pletykával,

v gyanúsítással,

v a durva szavakkal,

v veszekedéssel és

v szidalmazással.

n  Bizonyára számunkra sem ismeretlen az ilyen fajta szenvedés. Talán minden más szenvedést könnyebben eltűr az ember, mint azt, amit az emberi rosszindulat okoz.

v Bomlasztó erők ezek, amelyek tönkre teszik a kapcsolatokat.

n  Ilyen hely­zetben is a Krisztus evangéliumához méltó módon kell viselnünk magunkat! Az ellenségeitekkel szemben is!

n  Az ellen­ségtől mindenki szabadulni akar. Azok az ellenségeink, akik ellenünk vannak, akik sértik az érzelmeinket, akik szenvedést okoznak nekünk.  

II. Helytelen viszonyulás ellenségeinghez

n  A megkeményedés

v Nem evangéliumhoz méltó magatartás például az, ha megke­ményedünk velük szemben. Ridegen, fagyo­san bezárulni valaki előtt, aki méltatlanná vált a bizalmunkra. De ez nem evangéliumhoz méltó viselkedés.

v Az apostol azt mondja: „Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek” (8. v.). Csupa olyan dolgot mond az apostol, ami a keménységnek az ellentéte.

v Szükség van a részvétre, az irgalmasságra, az alázatosságra. Gondolj arra, hogy olyan Istenben bízol, Aki részvéttel, irgalommal van irántad, pedig hányszor okoztál Neki fájdalmat! Mi lenne belőled, ha Ő is megkeményítené a szívét irántad?

v Emlékezzél, mit mondott Jézus: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket!” (Mt 6:15)

v Mi lesz veled, ha Isten nem bocsátja meg a vétkeidet? Ez maga a kárhozat!

n  A bosszúállás

v Az sem evangéliumhoz méltó magatartás, ha föllázad bennünk az önérzet, és azt mondjuk: de ezt már nem tűrhetem szó nélkül! Visszaadom neki! De Isten Igéje az ellenkezőjét mondja: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek, Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot!”. (9-10. v.)

v Gonosszal fizetni gonoszért, szidalommal a szidalomért: ez az ököljog rendszere, a dzsungel törvénye!

v Róm 12:19-21 – “¹⁹ Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.  ²⁰ Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.  ²¹ Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

v Hol van megírva: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” (Sehol. Ez Közmondás, ez nem Ige!)

v Ha arcul ütnek… – ez Ige.

v Ha egy mérföldútra kényszerítenek… – ez Ige.

v Boldogok vagytok, ha üldöznek és háborgatnak… – ez Ige.

v Az apostol arra is gondol, hogy nem mindig érnek a bántalmazások ok nélkül. Nem vagyunk ártatlanok, tökéletesek…

v Ösztönszerűen mindenképp térdre akarjuk kényszeríteni az ellenséget! Pedig azzal nem szabadulunk meg tőle, ha legyőzzük, azzal csak növeljük benne az ellenséges indulatot! A perek újabb pereket szülnek! A háború termeli az ellenséget! A szócsata is.

v „Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot!” (10. v.)

n  A félelem

v De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek. 

III. Helyes viszonyulás ellenségeinghez

n  Jót cselekedve

v Az előbbi részben olvashattuk, hogy a szenvedés is lehet kedves dolog Isten előtt: „²⁰ Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.”

v Ha Istenről való meggyőződésünkért történik.

v Ha méltatlanul történik.

v Ha jót cselekedve, de mégis tűrve a szenvedést – ez kedves dolog Isten előtt.

n  Áldást mondva

v „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek!”. (9. v.)

v Áldást mondani annyit jelent, mint jót mondani! Gondolj most azokra, akikre panaszkodni szoktál. Azt mondja Isten: mondj áldást rájuk! Mondj valami jót róluk!

v Egyetlen lehetséges mód van megszabadulni az ellenségedtől: barátokká változtatni őket szereteteddel. Akire áldást tudsz mondani, annak ellensége nem lehetsz.

v A te részedről megszűnik az ellenséges viszony.

n  Keresve a békességet

v „Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.” (11. v.)

v Ne azt várd, hogy ő változzon meg, hanem te viszonyulj hozzá másként: békességet kereső módon. Ez az új, Krisztusi mérce.

v Talán panaszkodsz valakire, de te megtettél-e minden tőled telhetőt a békességért?

v Vagy a másik oldalon keresed a hibát?!

v Nem te tetted-e ellenségeddé azt, aki most bánt téged? Nem azt adja-e vissza neked, amit tőled kapott?

v Kérdést tesz föl: „És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?” (13. v.) Ha fáj, ha bántanak, ha érzed, amikor sértenek, fölháborodsz, amikor gonoszsággal illetnek – ezt csak az ó-emberünk érzékenysége miatt van.

n  Krisztust megszentelve – 15. v.

v „Az Úr Istent (Jézust – korábbi fordítás) pedig szenteljétek meg a ti szívetekben”. (15. v.)

v Más szóval: képtelenek vagytok nem fizetni gonosszal a gonoszért, áldást mondani, békességet keresni – hacsak maga Jézus le nem szereli bennünk az indulatokat, és meg nem tölt a saját indulatával! „Az Úr Jézust szenteljétek meg a ti szívetekben” = Hagyjátok, hogy az Ő szentsége, az Ő Szent Lelke cselekedje mindezt bennetek.

n  Feleletre készen –15. v.

v Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.

v Azoknak, kik számon kérnek

v A bennünk lévő reménységről

v szelídséggel és félelemmel

 

Befejezés

n  Fontos, hogy mindebben jó lelkiismeretünk legyen. – 16-17. v.

v Róm 2:14-15 – “¹⁴ Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük:  ¹⁵ Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik,)”

v Tit 1:15 – „¹⁵ Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük.”

v 1Ti 4:1-2 – “¹ A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.  ² Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.”

v Zsid 10:22 – “²² Járuljunk hozzá (nagy Főpapunkhoz) igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől.”

v  ^16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. ^17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.