Hogyan kell szenvedni Krisztusért? - 1Pt 3:8-17
n Péter apostol tisztességes, szent
életre szólított fel minket.
n De „akik kegyesen
akarnak élni, üldöztetni fognak!” – 2Tim 3:12
n Mit jelent ilyen életet élni az ellenségeinkkel való viszonyunkban?
I. Az ellenséges környezet
n Erre a témára, az ellenségeinkkel való
viszonyunkra újra és újra visszatér az apostol.
v Gonoszul bántak velük,
v szidalommal illették őket,
v különböző bántalmazásban részesültek,
v szenvedtek az igazságért,
v rágalmazták őket, mint gonosztevőket,
v gyalázták az ő Krisztusban való
életüket.
v Szóval: mindenféle emberi intrika,
v rosszindulat,
v sértés,
v szenvedés,
v meg nem értés,
v gáncsoskodás - vette körül őket.
n Sokat kellett szenvedniük
környezetüktől.
v Nem testi szenvedésről van szó, amit egy
betegség vagy gyász okoz, hanem olyanról, amit az emberek okoznak egymásnak,
amikor nehézzé, fájdalmassá, kibírhatatlanná teszik a másik ember az életét,
mégpedig
v rágalmazással,
v a pletykával,
v gyanúsítással,
v a durva szavakkal,
v veszekedéssel és
v szidalmazással.
n Bizonyára számunkra sem ismeretlen az
ilyen fajta szenvedés. Talán minden más szenvedést könnyebben eltűr az ember, mint
azt, amit az emberi rosszindulat okoz.
v Bomlasztó erők ezek, amelyek tönkre
teszik a kapcsolatokat.
n Ilyen helyzetben is a Krisztus
evangéliumához méltó módon kell viselnünk magunkat! Az ellenségeitekkel szemben
is!
n Az ellenségtől mindenki szabadulni
akar. Azok az ellenségeink, akik ellenünk vannak, akik sértik az érzelmeinket,
akik szenvedést okoznak nekünk.
II. Helytelen viszonyulás
ellenségeinghez
n A megkeményedés
v Nem evangéliumhoz méltó magatartás például
az, ha megkeményedünk velük szemben. Ridegen, fagyosan bezárulni valaki
előtt, aki méltatlanná vált a bizalmunkra. De ez nem evangéliumhoz méltó
viselkedés.
v Az apostol azt mondja: „Végezetre
mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak,
kegyesek” (8. v.). Csupa olyan dolgot mond az apostol, ami a keménységnek
az ellentéte.
v Szükség van a részvétre, az
irgalmasságra, az alázatosságra. Gondolj arra, hogy olyan Istenben bízol, Aki
részvéttel, irgalommal van irántad, pedig hányszor okoztál Neki fájdalmat! Mi
lenne belőled, ha Ő is megkeményítené a szívét irántad?
v Emlékezzél, mit mondott Jézus: „Ha
pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok
sem bocsátja meg a ti vétkeiteket!” (Mt 6:15)
v Mi lesz veled, ha Isten nem bocsátja
meg a vétkeidet? Ez maga a kárhozat!
n A bosszúállás
v Az sem evangéliumhoz méltó magatartás,
ha föllázad bennünk az önérzet, és azt mondjuk: de ezt már nem tűrhetem szó
nélkül! Visszaadom neki! De Isten Igéje az ellenkezőjét mondja: „Nem
fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt
ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást
örököljetek, Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg
nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot!”. (9-10. v.)
v Gonosszal fizetni gonoszért,
szidalommal a szidalomért: ez az ököljog
rendszere, a dzsungel törvénye!
v Róm 12:19-21 – “19 Magatokért bosszút ne álljatok
szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a
bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha
szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő
fejére. 21 Ne győzettessél
meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”
v Hol van megírva: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” (Sehol. Ez Közmondás,
ez nem Ige!)
v Ha arcul ütnek… – ez Ige.
v Ha egy mérföldútra kényszerítenek… – ez
Ige.
v Boldogok vagytok, ha üldöznek és háborgatnak… – ez
Ige.
v Az apostol arra is gondol, hogy nem
mindig érnek a bántalmazások ok nélkül. Nem vagyunk ártatlanok, tökéletesek…
v Ösztönszerűen mindenképp térdre akarjuk
kényszeríteni az ellenséget! Pedig azzal nem szabadulunk meg tőle, ha legyőzzük,
azzal csak növeljük benne az ellenséges indulatot! A perek újabb pereket
szülnek! A háború termeli az ellenséget! A szócsata is.
v „Mert a ki akarja az életet szeretni,
jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak
álnokságot!” (10. v.)
n A félelem
v De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való
félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek.
III. Helyes viszonyulás
ellenségeinghez
n Jót cselekedve
v Az előbbi részben olvashattuk, hogy a szenvedés is lehet kedves dolog Isten
előtt: „20
Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve
és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.”
v Ha Istenről való meggyőződésünkért történik.
v Ha méltatlanul történik.
v Ha jót cselekedve, de mégis tűrve a szenvedést – ez kedves dolog Isten
előtt.
n Áldást mondva
v „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért,
avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy
arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek!”. (9. v.)
v Áldást mondani annyit jelent, mint jót
mondani! Gondolj most azokra, akikre panaszkodni szoktál. Azt mondja Isten: mondj
áldást rájuk! Mondj valami jót róluk!
v Egyetlen lehetséges mód van
megszabadulni az ellenségedtől: barátokká változtatni őket szereteteddel. Akire
áldást tudsz mondani, annak ellensége nem lehetsz.
v A te részedről megszűnik az ellenséges
viszony.
n Keresve a
békességet
v „Forduljon el a gonosztól, és
cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.” (11. v.)
v Ne azt várd, hogy ő változzon meg,
hanem te viszonyulj hozzá másként: békességet kereső módon. Ez az új, Krisztusi mérce.
v Talán panaszkodsz valakire, de te megtettél-e
minden tőled telhetőt a békességért?
v Vagy a másik oldalon keresed a hibát?!
v Nem te tetted-e ellenségeddé azt, aki
most bánt téged? Nem azt adja-e vissza neked, amit tőled kapott?
v Kérdést tesz föl: „És kicsoda az,
aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?” (13. v.) Ha fáj, ha
bántanak, ha érzed, amikor sértenek, fölháborodsz, amikor gonoszsággal illetnek
– ezt csak az ó-emberünk érzékenysége miatt van.
n Krisztust
megszentelve – 15. v.
v „Az Úr Istent (Jézust – korábbi fordítás) pedig szenteljétek meg a ti
szívetekben”. (15. v.)
v Más szóval: képtelenek vagytok nem
fizetni gonosszal a gonoszért, áldást mondani, békességet keresni – hacsak maga
Jézus le nem szereli bennünk az indulatokat, és meg nem tölt a saját
indulatával! „Az Úr Jézust szenteljétek meg a ti szívetekben” = Hagyjátok,
hogy az Ő szentsége, az Ő Szent Lelke cselekedje mindezt bennetek.
n Feleletre készen –15. v.
v Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a
bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.
v Azoknak, kik számon kérnek
v A bennünk lévő reménységről
v szelídséggel és félelemmel
Befejezés
n Fontos, hogy mindebben jó
lelkiismeretünk legyen. – 16-17. v.
v Róm 2:14-15 – “14 Mert mikor a pogányok, akiknek
törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők,
törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük:
15 Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van
írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot
tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen
vádolják vagy mentegetik,)”
v Tit
1:15 – „15 Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és
hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett
azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük.”
v 1Ti 4:1-2 – “1
A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a
hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. 2 Hazug beszédűeknek képmutatása
által, kik meg vannak bélyegezve a saját
lelkiismeretükben.”
v Zsid
10:22 – “22 Járuljunk hozzá (nagy Főpapunkhoz) igaz szívvel, hitnek
teljességével, mint akiknek szívük tiszta a
gonosz lelkiismerettől.”
v 16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint
gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó
élteteket. 17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja
az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése