Az istenhit egy velünk született adottság
Az istenhit egy velünk született adottság
Miért hisznek olyan sokan? Miért maradt a vallás ennyire megingathatatlan, miközben a tudomány egyre-másra tárja fel a betegségek és természeti jelenségek okait, és egyre közelebb jut az Univerzum megismeréséhez? - teszi fel a kérdést a The Guardian terjedelmes írásában. A tudósok persze megpróbálják ezt megérteni.
Tavalyi közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak 85%-a hiszi, hogy Isten teremtette az Univerzumot. Nigériában az emberek 98%-a hisz Istenben. Tízből kilenc indonéziai vallotta, hogy meghalna vallásos meggyőződésért. A múlt hónapban az ír állami piackutató cég arra az eredményre jutott, hogy az írek 87%-a hisz Istenben, és 19%-uk mondja, hogy az olyan tragédiák, mint a 300 000 embert elpusztító cunami, nem rendítik meg hitét, sőt inkább megerősítik azt. A közvélemény-kutatások persze nem adnak teljesen pontos képet, de ha csak megközelítik a valóságot, ezek a számok jól illusztrálják a hit szerepét modern világunkban is.
Némely evolúcionista szerint (Todd Murphy, Laurentian University, Kanada) a hit a fejlődésünk elején kialakult adottság, amely előnyt jelentett az "evolúció" során. Mások (Pascal Boyer antropológus-pszichológus, Washington University, St. Louis) szerint nem maga a vallás jelentett evolúciós előnyt, hanem az, hogy a hitre való képesség csak mellékterméke olyan más, előnyös tudati képességeknek, amelyek a "fajfejlődés" során jöttek létre. Boyer gyermekekkel végzett pszichológiai kísérletekkel próbálta bizonyítani, hogy a hit velünk született ösztön. „A három-öt éves gyerekek úgy érzik, hogy mindenki tudja, ha valami rosszat csináltak, akkor is, ha senki sem látta vagy hallotta, hogy mit 'követtek el'. Ez nem így van persze, de jól megalapozza a hitet egy olyan valakiben, aki mindent lát." A láthatatlanul figyelő morális ítélőbíróban való hit kezdettől fogva bennünk van.
Vannak olyan tudósok, akik biológiai magyarázatokat keresnek a vallásos élmény létrejöttére. Sok tanulmány próbálja ezt a kérdést megválaszolni olyan emberek vizsgálatán keresztül, akik speciális betegségük vagy tudatállapotuk miatt különösen fogékonyak olyan intenzív tapasztalatokra, amelyek látomásos Isten-élményként fogalmazódnak meg bennük.
Egy Ramachandran nevű neurológus (University of California, San Diego) észrevette, hogy a halántéklebeny epilepsziájában szenvedő betegek körülbelül negyede mélyen megrázó vallásos élményekről számol be. „Azt mondták, hogy Isten jelenlétét érezték, vagy hirtelen megértették az egész kozmosz értelmét. Ezek az élmények mindig roham közben jelentkeztek, de olyan enyhe rohamok esetében is, amelyeket csak az érzékeny elektroencefalogram mutatott ki. A rohamok között ezek a betegek az Istenről való gondolkodásban merültek el.” Ramachandran sajátos magyarázatokat adott arra, hogy ez miért van így: feltehetően a halántéklebeny rohamai felerősítenek bizonyos idegpályákat, amelyek az amygdalához vezetnek, ezáltal a páciens olyan dolgoknak is jelentőséget tulajdonít, amelyek egyébként lényegtelennek tűnnek. Szerinte bizonyosan létezik olyan idegpálya, amely az istenhitért felelős.
Andrew Newberg radiológus (University of Pennsylvania) az agyműködést valós időben vizsgálva különböző térképeket kapott arról, hogy a különböző gyakorlatok hogyan befolyásolják az idegi folyamatokat. "Kiderült, hogy az agyban egy egész, bonyolult hálózat létezik, és attól függően, hogy milyen módon gyakorolja a vallást valaki, különböző területek aktiválódnak.” A vallásos csoportok erre azt mondják, hogy a vallásos ember nemcsak extrém, felfokozott idegrendszeri állapotokban él. Ezt Newberg is elismeri, de az intenzíven vallásos világú embereket nyilván, könnyebb tanulmányozni. Forrás: origo.hu
Todd Murphy és Michael Persinger (Laurentian University, Kanada) olyan eszközöket próbálnak kifejleszteni, amelyek könnyen juttatják az agyat „vallásos” állapotba. Mások a spiritualitást elősegítő drogokon gondolkodnak, ami persze nem lenne új dolog, csak éppen tudományosan hoznák létre azt, amit a sámánok évszázadok óta, a karizmatikusok pedig évtizedek óta tudnak...
A New Scientist nevű tudományos folyóirat egyik tanulmánya szerint egyértelmű bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az emberi agy eleve – tehát a fogamzás, kifejlődés, születés időszakától kezdődően – az Istenben való hitre van „beprogramálva”.
Az emberi tudat a külső információktól, életkörnyezettől és neveléstől függetlenül is tisztában van azzal, hogy a test és a lélek egymástól elválasztható fogalmak, különböző entitások. A lélek csak a földi lét időszakában él együtt a testtel, de mindenki tudja, hogy a halállal nem szűnik meg a lélek létezése. A halálos ágyon nincsenek hitetlenek. A kutatók többféle kísérletet és megfigyelést végeztek ennek bizonyítására. Az egyik bizonyíték az volna, hogy az ember földi létezése óta, a bolygó különböző részein egymástól függetlenül kialakultak a hitnek különböző formái. Az istenek, istenségek nagyon különfélék az emberek tudatában, az istennel és túlvilággal való „kapcsolatokat” is többféle módon értelmezik, de a hit, az közös. Olyan elszigetelt törzsek is hisznek isten(ük)ben, amelyekhez semmiféle információ nem juthatott el a világon legismertebb vallásfelekezetektől, egyházaktól. A „beprogramálás” tételét olyan kisgyermekek szellemvilága, gondolkodása is bizonyítja, akik a felmérések előtt nem kaptak semmiféle vallási nevelést vagy felvilágosítást.
„Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is a szívükbe adta” [gam ʼet-háʽólám nátan belibbám] - Préd 3:11.
Dawkins elfelejti, hogy az ő elmélete is valóságos „hit”. Aki elutasítja az élő Istenbe vetett hitet, annak valami egyébben muszáj hinni! Másképp nem lehet. Így gyártja az ember sorozatos bálványait: ateizmus, evolucionizmus, humanizmus, agnoszticizmus, panteizmus, animizmus, sámánizmus, sátánizmus, dzsainizmus, vagy az újabbak közül, mint a szcientológia és a new age. De hit nélkül nem élhetünk, mert így lettünk teremtve. (Idesorolható még a keresztyénségben elbúrjánzott sokféle misztikus és karizmatikus bálvány is, amelyek nem sokkal különböznek a fentebb felsoroltaktól.) Az ember nem tud meglenni isten nélkül.
Lásd: ApCsel 17:22-23 – Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: „Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.
A feladatunk tehát az, hogy az élő Istenbe vetett hitről tegyünk bizonyságot, Arról, Aki kijelentette magát az embernek, és Jézus Krisztusban megváltotta a világot (1Kor 2:2).
